A katolikus egyház

A rendszerváltás egyházpolitikája megérlelte a Magyar Népköztársaság és a Vatikán állam diplomáciai kapcsolatának rendezését. A kezdeményezést 1989. szeptember 5-én Németh Miklós miniszterelnök azzal tette meg, hogy tárgyalásokra hívó levelet intézett Agostino Casaroli bíboroshoz, vatikáni államtitkárhoz. Az október 18-i válasz lényege: a Vatikán kész a diplomáciai kapcsolatok helyreállítására. A tárgyalások végeredménye gyorsan megszületett. 1990. február 9-én Németh Miklós miniszterelnök és Agostino Casaroli bíboros aláírták azt a megállapodást, melynek értelmében helyreálltak a Magyar Köztársaság kormánya és az Apostoli Szentszék közötti, 1945-ben megszakadt diplomáciai kapcsolatok nagyköveti, illetve nunciusi szinten. Az Apostoli Szentszék budapesti nunciusa Angelo Acerbi, a vatikáni magyar nagykövet pedig Keresztes Sándor, a Demokrata Néppárt 1947-es, és a Kereszténydemokrata Néppárt 1990-es parlamenti képviselője lett. (Keresztest 1994-től Bratinka József követte; Acerbi nuncius utóda pedig Karl-Josef Rauber érsek, aki 1997. június 17-én foglalta el állomáshelyét.)

A lakosság tízezreit érintette a rendszerváltozás részeként megkezdett politikai rehabilitáció és kárpótlás. A Legfelsőbb Bíróság 1990. május 18-án Mindszenty József esztergomi, május 22-én Grősz József kalocsai érsek ítélete ügyében mondta ki a semmisséget. Mint oly sok külföldön elhunyt magyar, az egykori esztergomi érsek esetében is kezdeményezték földi maradványainak hazaszállítását és újratemetését. Hamvait 1991. május 4-én helyezték örök nyugalomra az esztergomi bazilika kriptájában. 1991. október 10-én újratemették Badalik Bertalant, az egykori veszprémi püspököt is. Őt még 1957-ben száműzték {II-447.} egyházmegyéjéből, s 1965-ben bekövetkezett haláláig Hejcén, az egri érsekség hajdani nyaralójában kijelölt kényszerlakhelyen élt. Elhunyta után csak szülőhelyén, Hódmezővásárhelyen temethették el.

A rendszerváltás első szakaszában, 1989. augusztus 30-án hatályba lépett a 17. sz. törvényerejű rendelet, amely ismét lehetővé tette a szerzetesrendek működését hazánkban. Ennek köszönhetően viharos gyorsasággal szerveződtek újjá az 1950-ben működési engedélyüktől megfosztott különböző szerzetesrendek, mellettük újak is megtelepedtek. 1991-ben 21 férfi és 47 női, 1995-ben 21 férfi és 50 női kongregáció, illetve apostoli életnek szentelt társaság működött. Az újjászületést szimbolizálja a pálos rend Sziklatemploma: a budapesti Mária-kegyhely 1926-ra épült fel. 1951 húsvéthétfő éjjelén ÁVH-sok törtek be a templomba, berendezését szétverték, a szerzeteseket elhurcolták. 1989. augusztus 27-én a még befalazott templomajtó előtti téren a pálosok ismét szentmisét celebrálhattak. (A Sziklatemplomot 1992. június 6-án szentelték újra.)

Nagy lendülettel kezdtek ismét munkához a katolikus egyházi oktatási intézmények. Számuk folyamatosan emelkedik, ezért a különböző kiadványok eltérő adatokat közölhetnek. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának 1995-ös kiadványában 175, míg a Miniszterelnöki Hivatal ugyancsak 1995-ös összesítése szerint 167 a katolikus oktatási intézmények száma. Ebből 34 óvoda, 67 általános iskola, 30 középiskola, 23 kollégium, 1 egyetem, 12 főiskola. Akármelyik adatra tekintünk, egyértelmű, hogy a korábbi nyolchoz képest sok, de a háború előttinek csupán töredéke. A Pázmány Péter Hittudományi Akadémiát 1990-ben emelték egyetemi rangra (bár felépítését tekintve nem egyetem, hiszen ekkor még csak egyetlen karral rendelkezett). 1992 szeptemberében indult az oktatás a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, amely a piliscsabai volt szovjet laktanyában kapott otthont. Magyarország az első a volt szocialista országok közül, ahol új katolikus egyetem nyílt a rendszerváltozás után. A kétszáz hallgatót befogadó intézmény egyházi tulajdonú és kezelésű, az állam csak az oktatás költségeihez járul hozzá a normatív támogatással. Az időközben jogi karral bővült intézménynek fontos anyagi hátteret biztosít az 1991 májusában létrehozott, közadakozásból táplálkozó Katolikus Egyetemi Alapítvány. 1993. szeptember 1-jétől a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolát ismét a katolikus egyház működteti. Nemcsak a hagyományos oktatási formák éledtek fel, hanem új kezdeményezések is születtek. Nyugat-Európában már 1963 óta működő, de közép-európai viszonylatban egyedülálló képzést indított a szombathelyi egyházmegye: 1992 őszén Katolikus Felnőttképző Intézetet hozott létre.

Az edelényi görög katolikus templom modern belső tere

Az edelényi görög katolikus templom modern belső tere

Görögkeleti templom, Eger

Görögkeleti templom, Eger

Már a II. világháború után, még Mindszenty József bíboros kezdeményezésére körvonalazódtak a római katolikus egyház új egyházmegyei beosztására vonatkozó elképzelések, de azok csak fél évszázad elteltével valósultak meg. II. János Pál pápa Hungarorem gens kezdetű, 1993. június 19-én hatályba lépett bullája az évszázadokkal korábban meghúzott egyházmegyei határokat a mai viszonyok körülményeihez igazította. A pápa két új egyházmegyét alapított, egy püspökséget érseki rangra emelt, megváltoztatta két főegyházmegye nevét és kisebb-nagyobb mértékben átszabta az összes magyarországi egyházmegyét. Egyedül a Szombathelyi Egyházmegye területe nem módosult.

A veszprémi püspökség Balatontól délre eső területéből alakult a Kaposvári Egyházmegye. A Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye az egri érsekség és a szeged-csanádi püspökség leválasztott {II-448.} területeiből jött létre. Az Esztergomi Főegyházmegye új elnevezése Esztergom-budapesti Főegyházmegye lett, s a székesfehérvári, illetve a váci püspökségektől átvette Buda és Pest külső kerületeit, így a főváros – Csepel kivételével – egyetlen egyházmegyéhez tartozik. Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegyére módosult az ország második érsekségének elnevezése, s területe a korábbi Váci Egyházmegye déli részeivel gyarapodott, tehát magába foglalja immár Bács-Kiskun megye egészét Kecskemét városával együtt. Kisebb változások történtek a Pécsi Egyházmegyével közös határon is. A pápai rendelkezés új érseki tartományt is létesített: érsekség rangjára emelte Veszprémet. A most már négy érsekség mindegyike alá két vagy három egyházmegye tartozik. (Az esztergom-budapesti érsekséghez: Győr, Székesfehérvár és Hajdúdorog; a kalocsa-kecskeméti érsekséghez: Pécs és Szeged-csanád; az egri érsekséghez: Vác és Debrecen-Nyíregyháza; a veszprémi érsekséghez: Kaposvár és Szombathely.) A Pannonhalmi Területi Apátság (egyházmegye) továbbra is önálló, s a görög katolikus Miskolci Apostoli Kormányzósághoz hasonlóan közvetlenül az Apostoli Szentszék alá tartozik.

A közigazgatási átszervezés mellett fontos változás történt az egyház vezetésében: a katolikus egyház vezetése az esztergomi prímás-érsek irányítása alatt állt 1990-ig, amikor is azt a kánonjogi előírásoknak megfelelően a Magyar Katolikus Püspöki Kar, illetve a Püspökkari Konferencia vette át. Ennek elnöke Seregély István egri érsek, végrehajtó szervezete a Püspökkari Titkárság, amelyet Ternyák Csaba esztergom-budapesti segédpüspök vezet. A püspöki karnak összesen húsz szakbizottsága van, köztük az Ökumenikus Bizottság, élén Ladocsi Gáspár tábori püspökkel. Nyilvánvaló, hogy elsősorban a katolikus egyház ügye, ha egyházfője, a római pápa lelkipásztori utat tesz bármely országba. II. János Pál pápa 1991. augusztus 16–20. között tartózkodott Magyarországon. Egy pápalátogatásnak általában nincs politikai rendszert legitimizáló szerepe. Magyarország esetében ez nem ilyen egyértelmű. A látogatás időpontjában még gyermekcipőben járt a rendszerváltozás, még folytak az alkudozások az állam és az egyház között. Ezért a látogatás katolikus belügynél többnek bizonyult, s talán nem túlzás kijelenteni, hogy a társadalmi változások és az egyházpolitikai eredmények elismerését is jelentette.

Katolikus belügyön vallási szempontból is túlnőtt. Az magától értetődik, hogy az egyházfő találkozott a latin és görög szertartású katolikus hierarchiával, a nem katolikus, de keresztény egyházfők fogadása is bevett, de az már mindenképp rendhagyó, hogy a zsidó felekezet vezetőit is szívesen látta. A zsidó hitközség képviselője a pápa jelenlétében mondta el véleményét a holocaustról, az antiszemitizmusról, a pápa pedig mindezekre elítélő beszéddel válaszolt. A református egyház szintén fontosnak tartotta, hogy a debreceni Nagytemplom falai között felhasználja az alkalmat az elhurcolt gályarabok „rehabilitálására”, a reverzális eltörlésére és az erdélyi magyar református egyház érdekeinek tolmácsolására. Az evangélikus egyház a reverzális eltörlésén kívül egy közös bibliafordítás elhatározását kívánta. A protestáns és ortodox egyházak hivatalos megnyilvánulásait várakozásteli visszafogottság és tapintat jellemezte. Az Ökumenikus Tanulmányi Központ füzetsorozatának egyik számát a pápalátogatásnak szentelte, s ebben nehezményezte a pápa rekatolizációs politikáját és ökumenikus felfogásának egyoldalúságát. Ökumenikus, testvéri hangnemben megírt nyilatkozatot tett közzé a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa. A kisegyházak véleménye megoszlott: a barátságos fogadtatás mellett {II-449.} voltak kritikusabbak (pl. a baptisták), a Jehova Tanúi vagy a Hit Gyülekezete pedig kimondottan elítélte a pápalátogatást.

A pápa beszédei közül legfontosabb a kultúra és tudomány képviselői előtt elmondott, és a püspöki karhoz intézett beszéde volt. Lényegük a kiengesztelődés, a megújulás, az európaiság és az ökumenizmus kulcsszavaival írható le, aktuálpolitikai kérdésekben nem foglalt állást. II. János Pál pápa 1996-ban újból megtisztelte hazánkat, ezúttal a pannonhalmi apátság alapításának millenniumi ünnepségsorozatára érkezett. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy e két kiemelkedő esemény megerősítette a magyarság és az európaiság ezeréves kapcsolatait.

A politikai rendszerváltozást követően a magyarországi egyházak – hangsúlyozottan a protestáns egyházak – mértékadó tényezői erőteljesen húzták alá a sokoldalú önvizsgálat szükségességét. A katolikus egyházban is megérett az az erkölcsi erő és szellemi bátorság, ami egy hiteles önvizsgálathoz szükséges. A szociális kereszténység korszerű képviseletének bizonyítéka a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1996. augusztusban napvilágot látott, az Igazságosabb és testvériesebb világot címet viselő körlevele. Demagógiától mentesen adja a jelenlegi viszonyok kritikáját. Négy fejezete a szociális viszonyok, az egészségügy, a gazdasági élet, az állam és politika, valamint a kultúra témájával foglalkozik. Egyszerre tesz hitet az ember személyes méltósága és a szolidaritás mellett, és kiáll minden kitaszított, így a cigányok és a hajléktalanok, a kisebbségek és a menekültek, az öregek és a gyermekek mellett.