Protestáns egyházak

Még a politikai rendszerváltozás hajnalán, 1988 decemberében az Evangélikus Országos Presbitérium határozatot fogadott el a félreállított lelkészek, egyházi személyek rehabilitációjáról. Ez már friss levegőt jelentett az egyházi életben, még ha személyi változás nem is történt az egyházvezetésben. 1989 márciusában megalakult Boleratzky Lóránt egyházjogász elnök és id. Kendeh György lelkész, titkár vezetésével az Ordass Lajos Baráti Kör, hogy a sokat szenvedett püspök munkáit, életútját, hitvalló példáját megismertesse az utókorral. Újra megindították a Keresztény Igazság című folyóiratot, amelyben dokumentációk mellett veretes teológiai tanulmányok látnak napvilágot.

Az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) hitébresztő, evangélizáló munkaközösséget alakított. Majd újraéledt a Luther Szövetség lelkes fiatal értelmiségiekkel, hogy törleszthessék az adósságot a nagy reformátorral szemben, s iratait, műveit magyar nyelven tegyék hozzáférhetővé.

Újra benépesültek a belmissziós telepek, megindultak a hiterősítő csendesnapok, a körzeti konferenciák. A Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség (MEVISZ) mozgósította és összefogta a fiatalokat, hogy segítő szolgálatot indítsanak „Bárka-csoport”-jaikkal a hátrányos helyzetűek, a társadalomból kirekesztettek között, mert meggyőződésük szerint: „Nincs más választásunk, mint az életünket osztani meg egymással.”

1989. szeptember 2-án díszes ünnepély keretében a Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor) tanévnyitójával megvalósult a régi álom: közel negyven év után újra megkezdhette működését egy evangélikus egyházi középiskola. Azóta az evangélikus egyház szerte az országban tíz gimnázium évfolyamait indíthatta el. Ezenfelül öt kollégium, három általános iskola és tíz óvoda kezdte el működését egyházi vezetéssel, hogy az egész magyar társadalomnak szolgáljon vele.

Az államtól visszakapott egyházi ingatlanok, a kárpótlás és a Bajor Evangélikus Egyházzal kötött testvéregyházi megállapodás révén több új templom, iskola, szeretetintézmény építésére, bővítésére is sor kerülhetett.

Még 1989 decemberében alakult újjá a Fébé Diakonissza Egyesület Turmezei Erzsébet főnökasszony, az egyház elismert költője és Madocsai Miklós lelkész vezetésével. Később megindult a Győri Diakonissza anyaház munkája is, Lupták Gyula lelkész és felesége, Bartos Piroska fáradozásával.

{II-452.} Felépült az evangélikus lelkészképzés tudományos műhelyének új otthona, az Evangélikus Teológiai Akadémia Zuglóban, amely 1992-ben visszanyerte egyetemi rangját. Megindult a hittanárképzés, s örvendetesen növekszik a teológiai hallgatók száma.

Az országos felügyelői tisztségre Frenkl Róbert orvosprofesszort választották, az Északi Egyházkerület püspöki tisztségében pedig a nyugalomba vonuló Nagy Gyula átadta helyét Szebik Imre budavári esperesnek, akit 1990. március 17-én iktattak be.

Negyvenéves szünet után újjáalakult a Magyar Evangélikus Külmissziói Egyesület is, és a Rádiómisszióval megerősödve, a határon túlra is tekintve hirdeti az evangéliumot.

Az evangélikus egyház törvényalkotó zsinatát 1991 júniusában nyitották meg. Azóta rendszeres időközönként üléseznek a zsinati atyák, hogy megalkossák a magyar evangélikus egyház új alkotmányát, s lefektessék szolgálatának további irányelveit. Az egyház 20. századi történetét mindennél jobban szimbolizálja az az ábrázolás, amelyen az egyházat hajó jelképezi, árbocán ezzel a felirattal: „Fluctuat, nec mergitur” (hánykódik, de nem merül el).

1989. augusztus 31-én a református egyház zsinatának elnöksége hatályon kívül helyezte az 1952. évi Missziói Szabályrendeletet, s ezzel a református egyházban is lendületet vett a rendszerváltozás.

Egymás után alakultak újjá a régi egyesületek, és új egyesületek, szövetségek is létrejöttek. 1988-tól már remény lehetett arra, hogy az egyházak iskolaállítási és -fenntartási jogát az állam elismeri. Ezért 1988-ban létrejött a Gönczy Pál Református Iskolai Alap, más néven Gönczy Pál Alapítvány, amelynek célja, hogy a magyar református egyháznak anyagi és erkölcsi-társadalmi segítséget nyújtson egy második református gimnázium és kollégium újraállításához. 1990-ben már konkrétan ki is mondva a célt, megalakult a Budapesti Református Öregdiákok Török Pál Egyesülete, amely „tömöríti mindazokat, akik a gimnázium visszaállítását szívükön viselik… és … működését erkölcsileg és anyagilag támogatják”. Az Egyesület létrehozta az Alapítvány a Lónyay utcai Református Gimnáziumért. Lehetőség nyílt volt egyházi ingatlanok, intézmények (pl. a Bethesda Kórház), iskolák visszaigénylésére, s megkezdődött a református oktatási intézmények újraindítása. 1994-ben a református egyháznak 6 óvodája, 26 általános iskolája és 18 középiskolája volt. Az 1990. évi XXIII. tv. 5. §-a alapján hozott 30/1990/III.21./OGY. számú országgyűlési határozat 1990. június 1-jétől egyetemmé nyilvánította a Budapesti Református Teológiai Akadémiát (a debreceni református és a budapesti evangélikus teológiai akadémiával, az izraelita rabbiképzővel és a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémiával együtt). Ennek alapján a református zsinat 1993. február 24-i ülésén a Budapesti Református Teológiai Akadémia bővítésével, valamint a Nagykőrösi és Duna melléki Református Hitoktató és Tanítóképző Főiskola főiskolai karként történt csatlakozásával megalapította a Károli Gáspár Református Egyetemet. Ezt a lépést az Országgyűlés 1993. szeptember 21-én az 1993. évi LXXX., a felsőoktatásról szóló törvény vonatkozó paragrafusának megfelelő módosításával jóváhagyta, miszerint a Károli Gáspár Református Egyetem hittudományi, bölcsészettudományi, jogtudományi, valamint hitoktató és tanítóképző főiskolai karral működik.

A református egyház zsinata 1990-ben általános tisztújítást rendelt el, amely hatéves ciklusra szólóan kiterjedt az egyházkerületek püspökére, főgondnokára és főjegyzőire, az egyházmegyék {II-453.} espereseire, gondnokára, továbbá a zsinati tanácsosra és a zsinati iroda osztályvezetőire, az egyházi lapok felelős szerkesztőire. Ennek megfelelően 1991-től a Duna melléki egyházkerület püspöke Hegedüs Loránt, főgondnoka Czine Mihály, a dunántúli egyházkerület püspöke Márkus Mihály, főgondnoka Kálmán Attila, a Tiszán inneni egyházkerület püspöke Mészáros István, főgondnoka Szabó Dániel, a tiszántúli egyházkerület püspöke Kocsis Elemér, főgondnoka Bodnár Ákos. A zsinat lelkészi elnöke Hegedüs Lóránt, világi elnöke Bodnár Ákos, zsinati tanácsos Czövek Olivér.

Az 1997 elején kezdődő újabb hatéves ciklusra csupán két egyházkerület élén történt részleges változás: a Duna melléki egyházkerület új főgondnoka Für Lajos, a tiszántúli egyházkerület új püspöke Bölcskei Gusztáv lett. Az 1997. február 27-én megalakult XI. Budapesti Református Zsinat – hat esztendőre terjedő ciklusra – lelkészi elnökéül Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspököt, világi elnökéül Kálmán Attila dunántúli főgondnokot, lelkészi alelnökéül Márkus Mihály dunántúli püspököt, világi alelnökéül Szabó Dániel Tiszán inneni főgondnokot, zsinati tanácsosul Méretey Sándor zsinati osztályvezető-lelkipásztort választotta.

Az 1991-es főtanácsi ülésre készülve a Magyar Unitárius Egyházban is felerősödtek a sokrétű önvizsgálatot sürgető hangok. Végül Huszti János püspök lemond(at)ása után (1991) megtörtént a megújuláshoz elengedhetetlen személycsere.

Az egyházi törvények értelmében 6 évenként zsinati főtanácsi ülést kell tartani. Erre került sor 1994. november 12–13-án. Elfogadták az egyház új szervezeti, fegyelmi, kinevezési és nyugdíjtörvényét. Ugyanekkor az egyházat évekig főjegyző-püspökhelyettesi rangban kormányzó Bencze Márton, korábbi misszióházi lelkészt, püspökké választották. Az 1995-ös adatok az egyház erősödését igazolják: 11 egyházközségben és 50 szórványban mintegy 25 ezer lélek tartozik a Magyarországi Unitárius Egyházhoz.