Csomagolás az iparban

Az ipar számos, már említett problémája mellett az exportot, s főként az exportban elért árakat jelentősen befolyásolta az ipar elmaradottsága a termékek csomagolása terén.

Az egy lakosra jutó csomagolószer felhasználási {II-613.} értéke hazánkban az 1960-as évek végén dollárra átszámítva 21 dollár/fő volt akkor, amikor az Amerikai Egyesült Államokban 92, az NSZK-ban 53, Franciaországban 39, az Egyesült Királyságban 37, Ausztriában 32, de még Olaszországban is 30 dollár/fő volt. Az elmaradásunk tehát ebben az időszakban az európai országok középmezőnyéhez viszonyítva is mintegy 50%-os volt. Ezek az adatok ugyan a gazdaság egészére vonatkoznak, az iparban azonban a megfelelő arányok nem voltak kedvezőbbek ennél. Az 1970-es években előrehaladás történt e tekintetben. Ezt a csomagolt formában forgalomba hozott termékek aránya is jelzi. A fogyasztói forgalomba került könnyűipari termékek csaknem 90%-a, az élelmiszer-ipari termékek mintegy 70%-a, a kötszövőipar, a papíripar, a bőr-, szőrme- és cipőipar termékeinek közel összessége csomagoltan került a fogyasztóhoz az 1970-es évek végén. A háztartási és kozmetikai vegyi cikkeknél pedig egyre inkább növekedett már nemcsak a csomagolás aránya, hanem annak minősége, esztétikuma is. Számottevően fejlődött az 1980-as évek elején a bútoripari termékek csomagolása, különösen az elemes bútoroké, amelyeknek a szállítás során esetleges sérülése, hiányosságai a forgalomba hozatalt erősen akadályozták.

Változott 1970–1985 között a csomagolószer-felhasználás anyagfajták szerinti összetétele. A hagyományos csomagolóanyagnak számító papír és üveg felhasználása csökkent, bár ez a csökkenés később kezdődött el, mint a hozzánk hasonló fejlettségű tőkés országokban. Bővült a hazai adottságoknak megfelelő alumíniumcsomagolás, és növekedett az egyéb fémből és műanyagból, valamint ezek kombinációjából készülő csomagolószerek választéka is. A környezetvédelmi szempontok előretörése miatt számos országban a műanyagnak csomagolószerként való felhasználását csökkentették, és így visszalépés következett be ezen a téren az 1970-es években. Ez nálunk még nem volt tapasztalható.

A csomagolás elterjedésének mértékét természetesen befolyásolja az is, hogy mennyire gépesített és ezen belül mennyire automatizált ez a tevékenység.

Az 1970-es években az állami iparban a géppel csomagolt termékek az összes csomagolt termékek árbevételének 1973-ban csak 26,7%-át, 1980-ban már 36,2%-át adták. Az iparon belül az arányok ágazatonként igencsak eltérőek voltak. Az élelmiszer-ipari termékek gépesített csomagolása számottevő volt; a csomagolt termékek árbevételének 1973-ban több mint 60%-át, 1980-ban 67,2%-át jelentette.

Viszonylag magas volt a gépesítettség a vegyipari ágazatok csomagolási tevékenységében. A vegyiparban az esetek számottevő részében a technológiai folyamatba szervesen illeszkedett a gépi csomagolás. Ennek eredményeképpen 1980-ban a gyógyszeriparban 56%-os, a szerves és szervetlen vegyi termékek közül pedig 70%-os volt a gépi csomagolással forgalomba kerültek aránya.

Ugyanebben az időszakban a gépipari és könnyűipari termékeknek csak viszonylag kis hányada volt gépi csomagolású. Ehhez hiányoztak a megfelelő eszközök is. Az állami iparban a fizikai dolgozók közel 5%-a csomagolási tevékenységet látott el, s ezeknek 1973-ban mindössze 35%-a, 1980-ban pedig 45,3%-a dolgozott gép mellett. Az 1980-as évek elején a csomagolás területén foglalkoztatott fizikai dolgozók aránya az iparban már csak 4,1% volt.