Sportműsorok

1926 márciusában hangzott el az első sportelőadás; Klebelsberg Kunó kultuszminiszter állásfoglalása a testnevelésre fordított idő és pénz pozitív egészségügyi {III-454.} kihatásairól. 1928. június 24. az első élő sportadás dátuma: evezősverseny közvetítése a Margitszigetről. Ugyanebben az évben az amszterdami olimpiáról még egyetlen ország rádiója sem közvetített, de a budapesti stúdió már napi összefoglalókban számolt be az eredményekről. Ekkor nyert aranyérmet a szellemi olimpián dr. Mező Ferenc; rádióelőadásának címe: Megkoszorúzás, győztes ünneplés, szellemi versenyek az ókorban. Az első világbajnoki közvetítés is 1928-ban történt, a hazánkban rendezett kerékpáros vb-ről Molnár Géza tudósított. A sportközvetítések páratlanul nagy visszhangra találtak, közóhajra tudósított Machán Tibor először külföldről, a Nürnbergben megrendezett német–magyar vízilabda-mérkőzésről, 1930. szeptember 12-én. A következő évben a mikrofon jelen volt a budapesti asztalitenisz vb férfi páros döntőjén, melyet a Barna–Szabados kettős nyert. Élő tudósításban hallhattak az előfizetők Endresz György és Magyar Sándor óceánrepülők mátyásföldi érkezéséről is. Az 1932-es Los Angeles-i olimpiáról naponta három hírszolgálatban számolt be a rádió. A magyar–német vízilabdadöntő alkalmából hangzott el az első éjszakai adás: magyar idő szerint hajnali fél 4-kor mondták be a 6:2-es magyar győzelmet, majd felhangzott a Himnusz.

1933. május 2-ától kezdődött a mindennapos reggeli torna a TF tanársegédje, Kerezsi Endre irányításával. Augusztus végén Götz Károly és Machán Tibor közvetítette a Budapesten rendezett evezős Eb-t, melyen 12 nemzet 234 versenyzője vett részt. Az 1934-es labdarúgó vb-n Nápolyban játszotta első mérkőzését válogatottunk, a közvetítés előtt zajlott le a Magyar Rádió történetének első jogdíjvitája a FIFA 10 ezer lírás követelése kapcsán. (A Nemzetközi Rádió Unió végül a mi álláspontunk mellett döntött.) A téli sportok 1935-ben kaptak helyet a műsorban: a műkorcsolyázó vb páros versenyeit és a kanadai jégkorong-válogatott mérkőzését a Városligetből közvetítették. Az élő olimpiai tudósítások története 1936. február 13-án, a Magyarország–Belgium jégkorong-mérkőzéssel kezdődött. Ott volt mikrofonunk a Rotter–Szollás páros bronzérmes futásánál és a Szekrényessy testvérpár negyedik helyezéssel végződött kűrjénél is. Amikor július 28-án a Hősök terére érkezett az olimpiai láng, a budapesti hangokat csak az USA-ból 87 rádióállomás vette át. A berlini olimpia mind a tíz magyar aranyérmét Pluhár István közvetítette. Az olimpiai esztendő végén megindult a magyarítási mozgalom, melyet a Tudományos Akadémia hitelesített. Az ekkor született új kifejezések: kondíció = erőnlét, modern pentatlon = öttusa, stopper = versenyóra, derby = rangadó, taccsdobás = partdobás, finis = hajrá, ring = szorító, pakk = korong. Ekkor honosodott meg a tízpróba elnevezés is. 1938-ban a FIFA harmadik világbajnokságán már végig jelen volt rádiónk, az Olaszország ellen Párizsban 4:2 arányban elvesztett döntőig kísérve válogatott labdarúgóinkat. 1940. december 29-étől állandó műsoridőben jelentkezett a Hangképek a vasárnap sportjáról. Vezetői: Pluhár István és Legenyey József. 1941 őszén a magyar labdarúgók Kölnben 7:0-ra kikaptak Németországtól. A rádió 0:6 után megszakította Pluhár közvetítését és helyette a tarka tinók neveléséről sugárzott előadást. 1942-ben és 1943-ban 3-3 nemzetközi mérkőzés szerepelt a programban, 1944-ben már egy sem. Október 15-e után elnémult a sportmikrofon. 1945. június 27-én hangzott el az év és Szepesi György első élő közvetítése egy budapesti teniszversenyről. Augusztus 20-án, a 83. magyar–osztrák futballtalálkozón az Üllői úti pályán Tabi László, másnap, a 84.-en Szepesi György állt a mikrofon előtt. {III-455.} A háború utáni első külföldi labdarúgó-mérkőzést, az 1:1-re végződött jugoszláv–magyar találkozót 1946 végén Belgrádból kapcsolta a rádió. Az 1948-as londoni olimpia mind a tíz magyar győzelméről tudósította az itthoniakat Szepesi György és Gulyás Gyula. 1950 technikai előrelépést hozott: két különböző helyen, egy időben zajló NB I-es mérkőzésről létrejött az első körkapcsolás. A sportrovat két munkatárssal erősödött: Asbóth József és Vad Dezső teniszversenyzők riporterként is bemutatkoztak. 1951-ben már négy vidéki város labdarúgópályáiról beszélhettek felváltva a sportriporterek, az év egyetlen külföldi közvetítése Szepesi György tudósítása a milánói ökölvívó Eb-ről, Papp László győzelméről. Az 1952-es helsinki olimpia 16 magyar aranyérméről élő közvetítésben számolt be a Szepesi–Gulyás riporterpáros. 1953. november 25-én, a londoni Wembley stadionban kivívott 6:3-as magyar győzelemről Európa szinte valamennyi rádióállomása élőben tudósított. 1954 februárjában hangzott el az első tengerentúli tudósítás Kairóból, Egyiptom és Magyarország labdarúgó válogatottjainak találkozójáról. Szepesi hangja Olaszországig Marconi rendszerű rövidhullámon, onnét kábelen jutott el Budapestre. A Svájcban megrendezett labdarúgó vb-ről adott közvetítések minden addigi hallgatottsági csúcsot meghaladtak. A magyar–brazil mérkőzés miatt műsorváltozásra is sor került, az összecsapást 15 ország rádiója mellett már 4 ország televíziója is közvetítette. 1956 őszén négy mérkőzést nyert az aranycsapat: Moszkvában, Belgrádban, Párizsban és Bécsben.

Szepesi mikrofonjával jelen volt valamennyi színhelyen, de a melbourne-i olimpiára nem juthatott el. A II. világháborút követően ez volt az egyetlen olimpia, ahonnan nem hallhattunk helyszíni tudósítást. 1958-ban a Real Madrid–Vasas kupamérkőzés alkalmával jött létre a háború utáni első postai és telefonkapcsolat Spanyolországgal. A Magyar Rádió Párizsig rendelte meg a vonalat, Párizstól Madridig a spanyolok, mert a Franco-rezsim nem akart közvetlen kapcsolatot fölvenni hazánkkal. A budapesti visszavágón már direkt vonalon dolgozhatott a spanyol riporter. A Chilében 1962-ben megrendezett labdarúgó vb mérkőzéseiről a hang 15 ezer km-en át tette meg útját rövidhullámon, és csak az utolsó 1000 km-en jött kábelen. 1963. október 4-től egyszerre hét helyszínről jelentkezett a Mérkőzések percről percre. Ilyen körkapcsolásos technikát addig csak Itáliában alkalmaztak. (A technikai fejlődés révén 1985-ben már 17 helyszínt tudott a rádió egyszerre kapcsolni.) 1964-ben a tokiói olimpiáról 24 ezer km-t tett meg tenger alatti és szárazföldi kábeleken Szepesi György és Szűcs Ferenc hangja. 1966-ban a budapesti atlétikai Eb-ről a Népstadionban létesített 24 új közvetítőfülkéből tudósíthattak a riporterek. Itt állították először szolgálatba az URH adó-vevő berendezéseket; a rádiósok közvetlenül a gyepszőnyegről adhatták a kalapácsvetés, súlylökés, távol- és magasugrás eseményeit. A rádió és televízió közti versengés egyik epizódjaként 1971 decemberétől vasárnaponként az olasz totómérkőzésekről helyszíni közvetítésben értesülhettek a szurkolók. Ugyanekkor két új sportműsor is jelentkezett az Esti Krónika különkiadásaként, a külföld felé is ablakot nyitó Sportvilág és a kerekasztal-beszélgetéseket tartalmazó Sportstúdió. Az 1970-es évek elején két nagy tömegversenyt is szervezett a rádió. A több tízezer résztvevőt megmozgató futó-kocogónapok mozgalma Budapestről indult, később Zalaegerszeg, Győr, Miskolc és Pécs is bekapcsolódott. A másik eredményes próbálkozás, a Bácsi kérem, hol lehet itt focizni?, László György szerkesztésében {III-456.} 1975-ben megindított tehetségkutató akció, mely közel 20 éven át egész sor későbbi válogatott labdarúgó első jelentkezésének pillanata volt. 1976 májusában szinte a fél ország megmozdult a rádió tömegsport napján, amikor is 8 alkalommal kapcsolták a számos városban és faluban zajló eseménysorozatot. Júliusban a montreali olimpián már nagy létszámú közvetítői gárda vonult fel Szepesi vezetésével: Novotny Zoltán, Radnóti László, Vass István Zoltán és állandó külső kommentátorként Peterdi Pál. Ugyanígy a korábbiakoz képest nagyobb létszámú csapattal képviseltette magát a Rádió mindazokban a sportágakban, ahol magyar sikerre lehetett számítani, vagy amelyek nagymértékű hazai érdeklődésre tarthattak számot. 1980-ban Moszkvában 16, 1984-ben Los Angelesben 4, 1988-ban Szöulban 9, 1992-ben Barcelonában 11, 1996-ban Atlantában 12 szerkesztő-riporter, műszaki munkatárs, nemzetközi ügyintéző alkotta a magyar csapatot. Kivételes helyzetet hozott a Los Angeles-i részvétel, hiszen a szovjet politikai döntés következtében a magyar sportolók sem állhattak rajthoz. Riportereink műsorideje kevés és ellenőrzött volt, a rövidke műsor csak felvételről mehetett. A tilalmak ellenére Novotny Zoltán és Vass István Zoltán sok versenyt szalagra rögzített az archívum, az utókor, a jövő emlékezései és vetélkedői számára. A szöuli olimpia a 9 órás időeltolódás miatt főszerephez juttatta a rádiót: mivel a legfontosabb események óráiban idehaza éjszaka volt, a rádió lehetett az első hírforrás, de még az ismétlések is előbb és több emberhez jutottak el, mint a tévé adásai. 1988 óta mind több feladat jutott a budapesti stúdióban működő olimpiai csapatnak. A 16 napon át tartó, napi 12–15 órás műsorfolyam ugyanis már nemcsak közvetítésekből, helyszíni interjúkból, riportokból állott, hanem a szó nemes értelmében is műsort jelentett. A budapesti stúdióban megszólaltak a versenyzők rokonai, edzői, sporttársai, az illető sportág szakemberei; a társadalmi, gazdasági, művészeti élet kiemelkedő egyéniségei. 1992-től – bár magyar éremszerzési esély egyszer sem kínálkozott – az olimpiai eszme jegyében a téli játékokról is jelentkezett a Magyar Rádió. Török László Albertville-ben, Lillehammerben, Naganóban is ott volt. A sportriporterek közül Szepesi György 13, Novotny Zoltán 8, Vass István Zoltán 7, Radnóti László és Török László 6-6, Roska Miklós 5, Gulyás Gyula és Szűcs Ferenc 4-4, Molnár Dániel és Deák Horváth Péter 3-3 olimpián dolgozott. A műszaki gárdát Horváth Gyula mérnök 6 alkalommal vezette. A labdarúgó vb-k 1978-as argentínai, 1982-es spanyolországi és 1986-os mexikói döntőire kijutott magyar csapat valamennyi mérkőzését közvetítették a riporterek, együttesünk csoporttársainak és a döntőig vezető fordulók egy-egy mérkőzésével, a harmadik helyért kiírt és a döntő mérkőzéssel együtt. 1979-ben a miénk volt az egyetlen európai rádió, amely közvetített a phenjani asztalitenisz vb-ről, amikor a Jónyer–Klampár–Gergely trió nyerte az aranyérmet. 1980-ban a Rádió kezdeményezte – más szervezetekkel karöltve – a Futapest elnevezésű nagy sikerű tömegversenyt a fővároson át. Vass István Zoltán kezdeményezésére az 1980-as években létrejött a megszorult élsportolók támogatására a Sportsegély Alap. A Magyar Rádió közvetítette Ausztráliából az öttusa vb-t és az 1986 óta hozzánk is eljutott Formula 1-es világbajnoki futamokat is. Magyarországon 1991 óta minden év májusának utolsó szerdáján a Kihívás Napján a nagyságuktól függően hét kategóriába sorolt helységek megmérkőznek a Legsportosabb település címért. A vetélkedőket a rádió 24 órán át figyelemmel kíséri.

{III-457.} A sportosok 1982-ig a Magyar Rádió (sokszor változó nevű) aktuális főszerkesztőségéhez tartoztak, a Politikai Adások Főszerkesztőségének egyik rovataként. 1982-ben az Irodalmi főosztályból kivált a Szórakoztató osztály, a politikai adásoktól elkülönült a sportrovat és létrejött a Szórakoztató- és Sport főosztály. 1994-ben a Petőfi Rádió Sportszerkesztősége néven önállósult a sportrészleg is, azóta – bár műsorainak egyharmada a Kossuth rádióban hangzik el –, szervezetileg a Petőfi Rádió Adófőszerkesztőséghez tartozik. A sportszerkesztőséget 1957-től 1976-ig Szepesi György, 1976-tól 1982-ig Roska Miklós, 1982-től 1996-ig Novotny Zoltán vezette. 1996-tól a szerkesztőség vezetője Török László.

A sportszekció az 1970-es évek végétől a Rádió állományában lévőkön kívül sok külső munkatársat is foglalkoztat. Itt sajátította el a szakma alapelemeit Bárdos András, Fülöp László, Juni György, Máté Pál, Szegő Tibor.

A szerkesztőség a labdarúgó, kosárlabda és atlétikai tehetségkutatók mellett megpróbálja a szabadidősportra irányítani a figyelmet. Igyekszik a hallgatókat rávenni arra, hogy ne csak passzív módon kedveljék a sportot, hanem maguk is rendszeresen tornázzanak, fussanak, kerékpározzanak, sajátítsanak el készségszinten egy labdajátékot. E cél szolgálatába állították a Sportszombat c. műsort és egyes életmód-magazinokat.