A magyar matematika a 20. század utolsó harmadában

Az 1970-es évek közepére a hagyományos kutatási területek mellett az alkalmazott matematikához és a számítástudományhoz kapcsolódó területek kutatása rendkívül megerősödött. Magyarország is egyre intenzívebben kapcsolódott be a nemzetközi tudományos életbe. Létrejött a hazai operációkutatási iskola, a számítástudomány nemzetközileg elismert kutatóműhelyei és a tudományegyetemeken elkezdődött a programozó matematikus képzés is. A Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Fizikai Osztályának Közleményei helyett 1975-ben megindult az Alkalmazott Matematikai Lapok kiadása. Az erősödő nemzetközi kapcsolatokat jellemzi, hogy a hazai matematikai kutatások egy-egy jellemző területén új folyóiratokat adtak ki: Acta {IV-28.} Cybernetica, Analysis Mathematica, Periodica Mathematica Hungarica, Combinatorica. Az 1980-as évek közepétől a gazdasági helyzet változásának következtében számos kutatóhely megszűnt. Az informatika fejlődése is további munkahelyeket szüntetett meg, amennyiben a hagyományos – kutatókat alkalmazó – számítóközpontokat is felszámolták. Ezáltal a matematikusok elhelyezkedési lehetőségei és a matematikus képzés létszáma is (a programozó matematikusok képzésének kivételével) csökkent. Megmaradtak és szakmailag megerősödtek az egyetemi kutatócentrumok és az MTA két jelentős, matematikai kutatásokat végző intézete (MKI, SzTAKI). Az 1980-as évek végére nehézségek keletkeztek a folyóirat és könyvkiadásban is. Megszűnt, majd újraindult a nagy múltú Matematikai Lapok, és több folyóiratnál is összevont évfolyamokkal próbálták áthidalni a nehézségeket. Indultak azonban új folyóiratok is, így például a Mathematica Pannonica 1990-ben.

Az 1989–1990-ben végbement újabb rendszerváltozás után több jelentős átalakulás következett be. Az MTA-n szétvált a Matematikai és Fizikai Tudományok Osztálya és létrejött a Matematikai Tudományok Osztálya a Matematikai, az Operációkutatási és a Számítástudományi Munkabizottsággal. Megszűnt a Tudományos Minősítő Bizottság és az egyetemek újra megkapták a tudományos fokozatok adásának jogát. Ezzel a lépéssel az ország lényegében visszatért a régi minősítési rendszerhez. Matematikából az ELTE, a JATE, a KLTE és a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) kapott jogot a doktori fokozat és a habilitáció odaítélésére. A BME-n létrejött a Matematikai Intézet és elindult a műegyetemi matematikus képzés is. Az 1990-es évek elején a műszaki karokon létrejött a gyakorlatiasabb ismeretekre koncentráló műszaki informatikus képzés is, amely jelentős számítástudományi-matematikai ismeretenyagra épül.

A magyar matematika fő kutatási irányai az analízis, az algebra, a számelmélet, a geometria, a halmazelmélet, a valószínűségszámítás és matematikai statisztika, az operációkutatás, a számítástudomány körébe tartoznak. A kombinatorika, gráfelmélet és részben az algoritmuselmélet területén Erdős Pál, Turán Pál és mások munkájának köszönhetően a magyar hozzájárulás nemzetközi szinten is nagyon jelentős.

Az 1980-as években egyre több magyar matematikust hívtak meg külföldre. Sokan közülük végleg külföldön maradtak, mások magyar állampolgárságukat megtartva tartósan kint dolgoznak. Ez utóbbi megoldás a rendszerváltozás után vált lehetségessé. Jelenleg is külföldön dolgoznak Babai László, Hajnal András, Lovász László, Prékopa András, Révész Pál, Szemerédi Endre akadémikusok.

A magyar matematika elismertsége a 21. századhoz közeledve is jelentős. Kiemelkedő eredményekkel hívta fel magára a nemzetközi szakmai közvélemény figyelmét Babai László, Laczkovich Miklós, Lovász László és Szemerédi Endre. Laczkovich Miklós 1988-ban elsőként oldotta meg az 1925-ben felvetett Tarski-féle körnégyszögesítési problémát, amely azt kérdezi, hogy felbontható-e egy kör és egy négyzet A 1,A 2,…,A n, illetve B 1,B 2,…,B n, diszjunkt halmazokra úgy, hogy az és halmazok egymással minden i-re (i=1,2,…,n) egybevágók legyenek. Lovász László munkásságáért 1999-ben a matematikában a legnagyobb nemzetközi elismerésnek számító Wolf-díjat kapott (ezt a díjat már korábban megkapta két külföldön élő magyar matematikus is: Erdős Pál és Lax Péter).