A csillagászat oktatása Magyarországon

Az egyetemi csillagászati intézetek, illetve tanszékek a 19. század vége–20. század eleje óta működnek, bár a József Műegyetemen 1851-től Mayer Lambert, Petzval Ottó, 1885-től Kondor Gusztáv már adott elő csillagászatot. A budapesti tudományegyetemen 1870-ben szervezett Mennyiségtani-földrajzi és Csillagászati Tanszéken sokáig nem neveztek ki professzort; végül Kövesligethy Radó 1897-ben lett a kozmográfia tanára. A tudományegyetemen 1911-ben észlelő-gyakorló csillagdát állítottak fel, majd 1913-ban, Kövesligethy vezetésével megalakult a Kozmográfiai Intézet, amely 1934-ben Csillagászati Intézet lett (vezetője volt többek között Wodetzky József [1872–1956], az égi mechanika jeles kutatója, Lassovszky Károly, a mesterséges holdak pályaszámításának nemzetközi hírű tudósa, Földes István, Detre László stb.). 1978-ban az ELTE Csillagászati Tanszékének kezelésébe került a szombathelyi Gothard-féle obszervatórium (neve: ELTE TTK Csillagászati Tanszék Asztrofizikai Obszervatórium).

A magyarországi csillagászati kutatások koordináló tudományos szerve az MTA XI., Fizikai Tudományok Osztályán belül működő Csillagászati és Űrfizikai Bizottság.