{IV-130.} A kémia kutatása és oktatása a két világháború között

A Selmecbányáról az I. világháború után Sopronba átköltözött főiskolán két kémiatanszék működött, Proszt János, illetve Romwalter Alfréd (1890–1954) vezetésével. Proszt később a budapesti műegyetemen a Szervetlen Kémia Tanszék vezetője lett.

A kémia felsőfokú tankönyvei közül elsősorban Gróh Gyula professzor három, számos kiadást megért, jól áttekinthető, jól tanulható könyve (Általános kémia, Szervetlen kémia, Szerves kémia) említhető. Gróh előbb az Állatorvosi Főiskola tanára volt, majd 1934-ben, Ilosvay visszavonulása után ő lett az átszervezett József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kémia Tanszékének vezetője. A Rottenbiller utcai és a Gellért téri tanszékek egyesítése gyakorlatilag nehezen ment; az előbbi helyen Gróh Gyula, az utóbbin az 1928-ban rendkívüli egyetemi tanárrá kinevezett Plank Jenő (1890–1974) tartotta a kémia-előadásokat. Gróh 1937-ben átment a Pázmány Péter Tudományegyetem Általános Kémia Tanszékére. A műegyetemi katedrára 1940-ben Plank Jenő kapott ny. r. tanári kinevezést. Gróh utóda a tudományegyetemen Lengyel Béla (1903–1990), az önállóvá vált orvosi egyetemen Straub F. Brúnó (1914–1996) lett. Kiss Árpád (1889–1968) professzor 1934–1946 között a szegedi tudományegyetem általános és szervetlen vegytani tanszékét vezette.

Gróh Gyula

Gróh Gyula

Ebben a korszakban a vegyészetre támaszkodó ipari kutatás és termelés felívelő szakaszába jutott. Érvényes ez mindenekelőtt a magyar gyógyszerkutatás fellegváraira (Chinoin, Richter, Gyógynövénykutató, Alkaloida) és részben az Egyesült Izzó (Tungsram) kutatólaboratóriumára.

Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (Tungsram) vezérigazgatója, Aschner Lipót (1872–1952) alapította hazánkban az első vállalati kutatólaboratóriumot. Ennek első igazgatója (1921-től) Pfeifer Ignác műegyetemi tanár, a neves kémiai technológus, majd Bay Zoltán (1900–1992) fizikus professzor lett. Az itt folyó kutatások közül kémiai vonatkozásban kiemelkedik Bródy Imre (1891–1944) fizikus és Millner Tivadar (1899–1988) vegyészmérnök munkássága. Bródy elméleti úton rájött arra, hogy az izzólámpák töltésére kriptont célszerűbb használni. Mivel a levegőben elenyésző, ezred ezreléknyi a kripton, nagy tudományos és ipartörténeti eseményként értékelhető a világ első főtermékes kriptongyárának létesítése Ajkán, 1939-ben.

Millner Tivadar a volfrám- (izzószál-) kutatás nemzetközi hírű tudósa volt. Az izzás közben is alaktartó volfrámszálat 1917-ben Pácz Aladár (1870–1938) vegyészmérnök találta fel, aki az alumínium-szilícium ötvözetekkel is foglalkozott, 1927-ben előállította az Alpax eutektikus ötvözetét. Ebből fejlesztették ki az 1930-as években a szilumin ötvözeteket.