A kémiai tudomány a II. világháború után


FEJEZETEK

Egyetemi oktatás és kutatás

1949-ben alapították Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetemet (NME), előbb csak gépészmérnöki karral, majd Sopronból áttelepítették a kohómérnöki és a bányamérnöki kart. Az új Kémia Tanszéket Szarvas Pál (1910–1986) vezette, aki később a debreceni tudományegyetemre ment át tanszékvezető professzornak. A Sopronból Miskolcra átköltözött Kémia Tanszéket 1952–1959 között Mika József (1897–1975) kohómérnök, az Analitikai Kémia Tanszéket 1950–1972 között Szebellédy László (1901–1944) tanítványa, Bognár János (1916–1972), a Fizikai-Kémia Tanszéket 1954–1959 között Horváth Aurél kohómérnök vezette. Az Általános és Fizikai-kémia Tanszék vezetője {IV-131.} Berecz Endre (1925–) vegyészprofesszor (1963–1972), a szervetlen és analitikai kémia tanszéké Vorsatz Brúnó (1922–) kohómérnök (1973-tól) volt. Mika és Vorsatz fő kutatási területe a mikroanalitika, a nyomelemzés (különösen a metallurgiában) és a színképelemzés volt.

Szarvas Pál

Szarvas Pál

1949-ben kezdődött el az oktatás a kizárólag a vegyészmérnökképzés céljából alapított Veszprémi Vegyipari Egyetemen (mai elnevezése Veszprémi Egyetem). A szegedi és a debreceni egyetemen is folyt kémiaoktatás, s természetesen minden orvoskaron, az állatorvosi egyetemen és a mezőgazdasági akadémiákon is szerepelt a kémia tantárgy.

A budapesti műegyetem 1950-től, a miskolci egyetem 1965-től bocsát ki okleveles vegyipari gépészmérnököket.

Több tanárképző főiskolán alakult kémia tanszék: Egerben (Szőkefalvy-Nagy Zoltán), Szombathelyen (Lorencz Sándor [1934–]), Nyíregyházán (Szabolcsi László), Szegeden (Nagy Pál [1928–]).

Berecz Endre sokoldalú oktató- és kutatómunkát végzett, s kiváló Általános Kémia és Fizikai-kémia tankönyvet írt. Behatóan foglalkozott a gázhidrát-rendszerekkel, az ionos anyagrendszerekkel (elektrolit-oldatokkal, só-, salak- és fémolvadékokkal), a víz-olaj típusú emulziókkal.

Kutatóintézetek

A háborús pusztítások helyreállítása után 1949-ben számos új kémiai intézmény létesült. Ekkor alapították az ipari kutatóintézeteket és a központi kutatólaboratóriumokat (3600/1949. kormányrendelet); létrejött a Vasipari Kutató, a Szerves Vegyipari Kutató, a Hőtechnikai Kutató, a Papíripari Kutató, valamint a Szervetlen Vegyipari Kutató Intézet. Ez utóbbi rövid idő múlva Nehézvegyipari Kutató Intézet (NEVIKI) néven folytatta működését. 1950-ben jött létre a Gyógyszeripari Kutató Intézet.

Az MTA 1949. évi, szovjet mintájú átszervezése nem tekinthető a magyar tudományosság legfényesebb fejezetének. Számos tudóst minden indoklás nélkül megfosztottak akadémiai tagságuktól (többek között Náray-Szabó Istvánt [1899–1972], Mauritz Bélát [1881–1971], Plank Jenőt és Gróh Gyulát). Négy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Akadémia közgyűlése a jogfosztást megszüntesse (1989) és a tagságot folytonosnak minősítse. Ezt az időt azonban egyetlen kizárt vegyész akadémikus sem élhette meg.

Ugyanakkor a kormányzat az MTA keretében számos kutatóintézetet és kutatócsoportot létesített. A Kémiai Osztályhoz tartozó intézetek (Központi Kémiai, Szervetlen Kémiai, Izotópkutató és Műszaki Kémiai Intézet) a hazai kémiai tudományos kutatás oszlopaiként nagyszabású kutatómunkát végeztek a 20. század utolsó éveiig, amikor az akadémiai intézményi reform keretében összevonásuk, „karcsúsításuk” folyamatba tétetett…

A Központi Kémiai Kutatóintézetben 30, a Műszaki Kémiai Kutatóintézetben 9, az Izotópkutató Intézetben 12, a Szervetlen Kémiai Kutatólaboratóriumban 6 csoport folytatott kutatásokat. Az akadémiai kutatóintézetek heterogén tematikai összetételű, nagy egységek; Markó László (1928–) akadémiai osztályelnöki beszámolójában (1993) is kitért arra, hogy az 57 csoportot nem lehet „egy kalap alá venni”, hiszen nem lehet azonos a „tisztán” kémiai és a kémiai technológiai tevékenység (pl. a publikációk) számszerű és általános megítélése, s a hivatkozási szokások rendkívül eltérőek. (Szemléltetésül csak egy intézet munkáját részletezzük.)

A Szervetlen Kémiai Kutatólaboratórium (MTA SZKKL) jogelődje, az MTA Szervetlen Kémiai Tanszéki Kutatócsoport 1960-ban alakult meg ifj. Lengyel Béla (1903–1990) vezetésével. 1973-ban átszervezték és az MTA Központi Kémiai Kutatóintézet Anyag- és Környezetkémiai Laboratóriuma lett. 1976 óta működik önállóan. Első igazgatója Székely Tamás (1928–) professzor volt (1976–1993), {IV-132.} jelenleg Szépvölgyi János vezeti. Az intézeti kutatások eredeti célja a kondenzált fázisok (szilárd testek) felületén és belsejében végbemenő kémiai folyamatok vizsgálata volt. Az első időkben – ifj. Lengyel Béla üvegszerkezeti kutatásaiból kiindulva – szilikátokkal és szerves sziloxánokkal foglalkoztak. Erdey-Grúz Tibor (1902–1976) és Dévay József (1926–1984) professzorok vezetésével az elektródfolyamatok kinetikájának alapján indultak elektrokémiai és korróziós kutatások. Az 1980-as években a környezetszennyező anyagok feldolgozási és ártalmatlanítási technológiájának kémiai megalapozására vonatkozóan végeztek vizsgálatokat. Az 1990-es években gáz-szilárd határfelületi reakciók mechanizmusát vizsgálták. Hazánkban elsőként fejlesztettek ki kísérleti plazmaberendezéseket. További fő kutatási területek: szenek és lignitek szerkezetének, hőbomlásának és oxidációjának vizsgálata; cellulóz- és lignintartalmú anyagok hőbomlás-vizsgálata a biomassza hasznosítása céljából; szintetikus polimerek hőbomlása; gázkromatográfiás kapillárkolonnák készítési módszerei; elektrokémiai módszerek és korróziós méréstechnika; elektroanalitikai metodikák az élelmiszeripari és környezetvédelmi analitikában; felületi rétegek, a felületi összetétel és a kémiai szerkezet meghatározása; szerves és elemorganikus kondenzált fázisok felületkémiai jellemzése; szervetlen rendszerek felületkémiája; sav-bázis tulajdonságok, az elektronszerkezet és a reaktivitás vizsgálata tiszta és adalékolt oxidokon; ásványi nyersanyagok hasznosítási technológiáját alapozó kutatások; termikus plazmában lejátszódó kémiai folyamatok; lézerkémiai és lézerspektroszkópiai vizsgálatok.

Erdey-Gruz Tibor

Erdey-Gruz Tibor

Az MTA az 1960-as években – több egyetemi kémiai tanszéket kutatói státusokkal és anyagi támogatással megerősítve – ún. akadémiai kutatócsoportokat hozott létre. A tanszéki tudományos munkák ilyen támogatása jelentősen hozzájárult a kémiai tudomány fejlődéséhez.

A budapesti tanszéki kutatóhelyek:
Egyetem Kutatócsoport Vezető
BME Alkaloidkémiai Lempert K. (1995-ig)
Szántay Cs. (1996-tól)
BME Műszaki analitikai Pungor E. (1995-ig)
Gál S. (1996-tól)
BME Szerves kémiai, technológiai Tőke L.
ELTE Szerkezeti kémiai Hargittai I.
ELTE Peptidkémiai Medzihradszky K.
ELTE Nukleáris szerkezetvizsgálati Vértes A.
A vidéki kutatóhelyek:
Egyetem Kutatócsoport Vezető
JATE Reakciókinetikai Solymosi F.
JATE Biokoordinációs kémiai Burger K.
JATE Organikus katalízis Bartók M.
KLTE Antibiotikum-kémiai Sztaricskai F.
KLTE Szénhidrátkémiai Lipták A.
KLTE Homogén katalízis Joó F.
VE Petrolkémiai Markó L.
VE Vegyipari analitikai Mink J.
VE Levegőkémiai Mészáros E.

Az MTA Kémiai Tudományok Osztályához tartozó kandidátusok és doktorok (az akadémikusok nélkül: 1014 fő [1999]) mint köztestületi tagok hét bizottságban működnek.

Magyar kémikusok egyesülete

A magyar vegyészeket, vegyészmérnököket, kémiatanárokat és a vegyipari gépészmérnököket összefogó szervezet a Magyar Kémikusok Egyesülete. 1907-ben {IV-133.} alakult Fabinyi Rudolf elnökletével. 1926-ban Pfeifer Ignác vezetésével újjáalakult. A II. világháború után Gróh Gyula, Csűrös Zoltán (1901–1979), majd Erdey-Grúz Tibor állt az egyesület élén; főtitkára három évtizeden át Preisich Miklós (1918–1983) volt; a tisztséget jelenleg Gálosi György tölti be. Az elnöki székben Schay Géza (1900–1991), Mezey Barna, Inczédy János (1923–), Náray-Szabó Gábor (1943–) és Kálmán Alajos (1935–) követte egymást.

A vegyipar emlékeit gyűjti a várpalotai Magyar Vegyészeti Múzeum.