Kutatási-fejlesztési tevékenység az alumíniumiparban

Az állami magyar alumíniumipar K+F tevékenységét az államosítást követően hamarosan megszervezték. 1948-ban Gillemot László és Lányi Béla egyetemi tanárok irányítása alatt megkezdte tevékenységét – kezdetben a minisztériumhoz tartozva, majd a MAT-ba integráltan – a Magyar Alumínium és Könnyűfémipari Kutató Intézet (1951-től Fémipari Kutató Intézet). Feladata volt a timföldgyári, alumíniumkohászati és a fémmegmunkálást érintő kutatás. Az intézet 1975-ig önálló volt, ezután – szovjet mintára, minisztériumi utasításra – egyesítették a tervezőintézettel, az ALUTERV-vel. Ennek célja az volt, hogy egységes vezetéssel a kutatási eredmények minél gyorsabb technológiai bevezetését érjék el, egyben a K+F eredményeket a szellemi exportban értékesítsék. Az ALUTERV-FKI 1996-ban, gyakorlatilag jogutód nélkül megszűnt. Az intézetben {IV-178.} közel 50 év során összegyűlt szellemi kapacitás és a K+F tevékenység korábbi eredményei részben megsemmisültek, ami az újjáéledő hazai magán-alumíniumipar szempontjából jelent, egyelőre még fel nem mérhető veszteséget.

Bauxitkutatás: a laboratóriumban eleinte fúrólyukminták elemzésével, később komplex vegyi, ásványtani és morfológiai összetétel meghatározásával foglalkoztak. Módszert dolgoztak ki a bauxitok röntgendiffrakciós és termikus elemzéses vizsgálatára. Statisztikai feldolgozás készült az egyes bauxittelepek összetételi alkotópárairól.

Timföldgyártás: az alapanyag biztosítására elkészült a hazai bauxitok katasztere, megadva a várható feldolgozási paramétereket. Alkalmazásával bármely bauxitmintáról meg lehetett állapítani annak várható viselkedését feldolgozása során. További eredmények születtek az előállított alumíniumfémet vassal szennyező timföld vastartalmának eltávolítására. Kiterjedt kutatások folytak a timföldgyártás egyéb részleteivel kapcsolatban, így a kísérőelemek kinyerése, illetve a szennyezők eltávolítása területén is. Siker koronázta a gallium kinyerését és az elektronikai ipar számára megfelelő tisztaságú biztosítását.

1948-tól kezdve kutatások folytak fémtitán előállítására. A titánnal kapcsolatos későbbi kutatásokban jeles eredményeket ért el Mihala Ferenc gépészmérnök.

Alumíniumkohászat: a kutatások főleg az üzemekben folytak, az intézet szerepe ennek ellenére jelentős volt, mert a tervezésnél és az elméleti összefüggések kutatásában fontos szerepet játszott. A kutatás vezetője Becker Ervin a magyar alumíniumkohászat megalapítója, és Szakál Pál voltak. Az anódmassza-vizsgálatok eredményei Romwalter Alfréd és Mosóczi Ferenc nevéhez fűződnek. A feladatok központi kérdése volt az alumíniumelektrolízis intenzifikálása.

Alumíniumötvözetek, alumíniumöntészet, hengerlés, kovácsolás: az intézet fémfeldolgozással foglalkozó egységeit 1960-ig Domony András vezette, Csokán Pál, Lichtenbergerné Bajza Edit, Buray Zoltán, Sinay Gábor és Vassel K. Róbert munkatársak segítségével. Az alumínium öntvehengerlésének bevezetése is feladata volt a K+F-nek. Az 1980-as évek közepén az erősödő verseny arra kényszerítette a K+F területen dolgozókat, hogy vizsgálják felül a székesfehérvári KÖFÉM-ben gyártott alumínium-félgyártmányok korszerűségét. A további fejlődés érdekében szükségessé vált a már megszerzett fémtani és anyagszerkezeti ismeretek alkalmazása. Az alumínium felületkezelése: az alumínium mint korrózióálló fém volt közismert, ennek ellenére bizonyos körülmények között korróziós károsodást szenvedhet. Az intézet ezért a kezdeti időszaktól fogva kutatta a korróziós jelenségeket, ezek okait és egyre több felületkezelő eljárást dolgozott ki az alumínium védelmére.

Székesfehérvári Könnyűfémmű

Székesfehérvári Könnyűfémmű

Környezetvédelem: az intézet folyamatosan foglalkozott az alumíniumipar környezetszennyezésével, e terület mégis – mint nem termelő tényező – kissé háttérbe szorult. Üzemeinkben a jelentős környezetvédelmi munka az 1990-es években indult meg, részben már a privatizáció eredményeképpen.

A magyar alumíniumipar fejlődésében jelentős szerepet játszott az egyetemi oktatás is. A műszaki egyetem soproni, majd Miskolcra helyezett kohómérnöki karán működő fémkohászattani tanszék oktatási anyagában az alumíniumkohászat kiemelten szerepelt, Széki János és Horváth Zoltán professzorok előadásaiban. A Veszprémi Egyetemen Paczolay Gyula docens oktatta.