Lincencvásárlások (1968–1975)

Az 1960-as években nyilvánvalóvá vált, hogy a telefonszolgáltatás további fejlődése érdekében technológiaváltásra van szükség. Az új eszközök önálló fejlesztése csak lassan hozott volna eredményt, ezért a korszak sikeres technológiáinak szabadalmát kell megvenni. A szabadalmak vásárlásával egyidejűleg gyártási együttműködés és áruvásárlás is napirendre került. A kapcsolástechnikában a fő kérdés az volt, hogy a bevált crossbar-technikát vagy a még kialakulóban lévő elektronikus központ licencét vásároljuk-e meg. Kozma László professzor vezetésével az ipar és a posta szakembereiből alakult bizottság minden lehetőséget áttekintve, végül a biztosabb crossbar-központ vásárlás mellett döntött. A bizottság munkájában Balás Árpád, Jenei József a PKI részéről, Solti József a Posta Vezérigazgatóság részéről, Frajka Béla a BME részéről játszott meghatározó szerepet. A végső döntés Kas Oszkár (BHG) és Rontó Tibor (Magyar Posta) műszaki vezetők kezében volt. Hosszas előkészítés után 1968-ban 18 millió dolláros szerződést írtak alá az LM Ericssonnal. A szerződés alapján az Ericsson az ARF nagyvárosi, az ARM távhívó és az ARK kisvárosi rurál-központok licencét adta át és 60 ezer vonalkapacitást szállított a különböző típusokból. A berendezések szállítása 1971-ben, a hazai gyártás 1974-ben indult meg. Ez azonban nem befolyásolta a „kolhoz-központok” fejlesztését és exportját. A BHG fejlesztésű megbízható típusból igen nagy sorozatokat szállítottak a Szovjetunióba, de más területeken is sikeres volt ez a robusztus rendszer.

A telefonközpont licenccel egyidejűleg a Telefongyár ugyancsak az Ericssontól megvásárolta a 960/2700 csatornás analóg multiplex-rendszer licencét és gyártástechnológiáját. Ezzel együtt megkapta a távtáplált erősítők gyártási jogát és az ehhez szükséges üzemeltetési eszközöket. Mivel ezeknek a korszerű rendszereknek új alapáramkörökre is szüksége volt, ezért kis koaxiális kábel-licencet vettek a francia SAT gyártól. A nagykapacitású összeköttetés első szakasza Budapest–Győr között, majd a leszállított tartalék {IV-258.} berendezések felhasználásával, Budapest–Martfű–Szeged között épült ki.

Számos más licencvásárlási szerződést is kötöttek. Bár ezek egy része csak közvetett hatással volt a távközlésre, azonban az időszak fejlődési tendenciáját mutatja, ha áttekintjük a jelentősebbeket és azok főbb adatait. A koaxiális kábel gyártási licencét a párizsi SAT gyártól 1968-ban a Magyar Kábel Művek vette meg. Az Elektroakusztikai Gyár 1974-ben oktatástechnikai magnetofon mechanikájának szabadalmát vette meg a londoni SIGN Ltd-től. Ez is egyik tényezője volt, hogy az Elektroakusztikai Gyár Európában és Dél-Amerikában jelentős exportpiacot tudott magának biztosítani. Kovács György műszaki igazgató tevékenysége jelentős hatással volt a gyár fejlődésére.

Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Gyár több mint 10 szabadalmat vásárolt, ezek közül három volt hatással a távközlési eszközök gyártására. Az ötvözött germánium-tranzisztor gyártási módszerét, a nagyfrekvenciás germánium-alapú gyártástechnológiát az AEG Telefunkentől, a tűsdióda szerelési módszerét a lichtensteini ATLAS gyártól vette át.

Az Orion ebben az időszakban főként televíziókészülékeket gyártott. Ehhez vásárolt állomásváltó kapcsolót. Ennél jelentősebb azonban a hálózati kapcsoló, amely már előrevetítette, hogy az Orion a professzionális híradástechnikában is részt akart vállalni.

A licencevásárlásokkal együtt a legtöbb híradástechnikai gyárban fellendült a fejlesztés is. A korszerű licencek hasznosítása a többi elem megújítását is szükségessé tette. A gyári fejlesztések mellett ezért a TKI is bővítette profilját. A mikrohullámú rendszerek továbbfejlesztésével együtt növelte a multiplex fejlesztési részlegét. Ennek törzsét az EMV-ből átvett csoport alkotta (Simon Ferenc és Tornyos Béla). Digitális technikával kezdtek foglalkozni, melyben a megerősödött Hutter Ottó csapat volt meghatározó. A gyöngyösi Félvezetőgyár külföldi licencek alapján tranzisztorokat tokozott és a HIKI szervezésében megkezdődött egy félvezetőgyártó létesítmény kialakítása.

A TKI tevékenységében két további, nemzetközi rangot jelentő kutatási terület alakult ki, a digitális mikrohullámú berendezések fejlesztése (Frigyes István) és a megbízható mikrohullámú konstrukciók kialakítása (Almássy György).

A rádióműsor-szórás területén a jobb vételi lehetőségek érdekében valamennyi ország igyekezett a teljesítményt növelni. Középhullámon a lakihegyi adó vételét számos közel-keleti ország nagyteljesítményű adója zavarta. Emiatt Solton 2 MW teljesítményű új adóállomást építettek. Üzembe helyezésével a Kossuth műsort Sopron, Szombathely kivételével valamennyi nagyvárosban kielégítő minőségben lehetett fogni. A le nem fedett területeket URH adókkal biztosították. Az URH adók gyártását a BHG folytatta. Falus László vezetésével fejlesztési részleg alakult. A korszerű kis adókat mind belföldön, mind külföldön alkalmazták.

A televíziós műsorszórásban megindult a második műsort sugárzó adók telepítése, melyben jelentős szerepet kapott a japán NEC céggel kötött szerződés. A japán adókhoz az antennarendszert az EMV készítette és ugyancsak az EMV feladata volt a telepítés. Az első tokaji adóval az ország területének 33%-át fedte be a második műsor. 1972-ben a zalaegerszegi és szegedi adók telepítésével a nagyvárosokban már két színes műsort lehetett nézni.