A magyar ipar a századelőn

„Magyarország a XX. századba grandiózusan lépett be” nyilatkozta egy amerikai szakember Pollák Antal (1863–1943) és Virág József (1870–1901) gyorstávíró találmányáról, amelyet az 1900-as párizsi világkiállításon mutattak be. De ez a megállapítás általánosabb érvényű volt. Kiváló mérnökök munkássága hozott elismerést, dicsőséget a magyar iparnak.

A századfordulón Magyarország legjelentősebb ipari üzemei a Mechwart András (1834–1907) által vezetett Ganz és Társa Rt. gyárai voltak. Mechwart András 1859-ben lépett be Ganz Ábrahám budai gyárába mint mérnök, sok mindent gyártottak tervei és szabadalmai szerint, és mint a Ganz-birodalom vezérigazgatója ment nyugdíjba. 1878-ban villamos osztályt hozott létre.

A Ganz és Társa gyárak neves, a századfordulón tevékenykedő mérnökeit szinte mindegy, hogy a közlekedéstechnika, az elektrotechnika, a műszaki- és alkalmazott-fizika, vagy a mérés- és műszertechnika, automatika területén emeljük ki.

Süss Nándor vállalata a Süss Präcíziós Mechanikai Rt. (később Magyar Optikai Művek) gyártotta, többek között az Eötvös Loránd által tervezett torziós ingát. Az Eötvös-inga Eötvös Loránd (1848–1919) fizikus, egyetemi tanár által kifejlesztett nagy érzékenységű torziós inga, amellyel a nehézségi erő igen kis térbeli változását meg lehet mérni, pontosságának nagyságrendje 10–9 cgs, azaz 1 eötvös. Ezt a pontosságot csak az 1970-es években tudták túlhaladni. Az ingával pontos geofizikai méréseket lehet végezni, például olaj-előfordulások meghatározására. Eötvös tanítványa Pekár Dezső (1873–1953) kidolgozta a műszer nehéz terepen is jól szállítható változatát: az Eötvös–Pekár féle variométert. Eötvös munkatársa Rybár István (1886–1971) egyetemi tanár újfajta torziós szállal és fotografikus regisztrálással továbbfejlesztette az ingát, amelyet Süss Nándor (Magyar Optikai Művek jogelődjének) üzemében gyártottak. Az E54 jelű típus 1958-ban, a brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyert.