Műszergyártó szövetkezetek

Az ipari szövetkezetek az 1950-es évektől kezdve jelentős szerepet játszottak a műszergyártásban, az ipar, a mezőgazdaság és más ágazatok, például a gyógyászat műszerrel való ellátásában. A műszergyártó szövetkezetek általában egy-egy szakterületre specializálódtak. Ezt tette a Radelkis Szövetkezet is, amely 1952-ben alakult 12 fővel. Az első négy év az útkeresés időszaka volt, ez alatt nukleáris műszereket (GM-számláló), rádiótechnikai és textilipari műszereket gyártottak a piac pillanatnyi igényei szerint. 1957-ben találták meg az igazi profiljukat, ekkor készült el az első polarográf, amit egy évvel később sikerrel mutattak be egy São Paulo-i kiállításon. 1973-ra a szövetkezet az elektrokémiai műszergyártás legnagyobb közép-európai bázisává fejlődött. A gyártás a magyar tudomány jeles eredményeire (pH-mérő üvegelektródok, pH-mérők, oszcillometriás műszerek) támaszkodott, de felhasználta a Nobel-díjas cseh Heyrovsky munkásságának (polarográfia) eredményeit is. A cég világraszóló sikert aratott az ionszelektív elektródok gyártásának bevezetésével, amelyből saját kutató-fejlesztő gárdájának munkája révén kifejlődött az orvosi gyakorlat számára nélkülözhetetlen mikrotérfogatú pH- és ion-analizátorok gyártása. Napjainkig a cég több mint százezer darab saját fejlesztésű analitikai műszert és egymilliónál is több elektródot gyártott és értékesített kelet-európai és dél-amerikai piacokon. A nagy szériában gyártott készülékeik közül az OH-101, -102 polarográfok, az OH-407 coulombméter, az OP-208 digitális pH-mérő és az OP-210 vérgázanalizátorok voltak a legjelentősebbek.

A Híradástechnikai Szövetkezetet 1951-ben hozták létre televíziós mérő és vizsgáló műszerek, stúdió és iparitelevízió-rendszerek és berendezések fejlesztésére, telepítésére. A fejlesztők közül Köveskúti Lajos és Koller László nevét kell kiemelnünk.