A meteorológia felsőfokú oktatása

A 19. és a 20. században többször is felmerült a budapesti tudományegyetemen belül egy önálló meteorológiai tanszék alapításának gondolata. A terv megvalósítására 1945-ig kellett várni; ekkor hozták létre a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a Légkör- és Éghajlattani Tanszéket (1953-tól Meteorológiai Tanszék), élére Száva-Kováts Józsefet nevezték ki. Az első meteorológus hallgatókat 1950-ben vették fel. 1953-tól a tanszék vezetője Dési Frigyes, 1970-től Dobosi Zoltán, 1983-tól Rákóczi Ferenc, 1997-től {IV-383.} Bartholy Judit. A meteorológus szakemberképzés a 20. század végén is kizárólag az Eötvös Loránd Tudományegyetem meteorológus szakán folyik, amely a meteorológia tudományának teljes spektrumát felöleli, beleértve az alkalmazási területeket is, mint pl. az agro- és hidrometeorológia, orvos- és biometeorológia, közlekedési, repülési és környezetvédelmi meteorológia stb. 1999-ig közel 400 hallgató szerzett meteorológus diplomát.

A tanszéken az oktatómunka mellett tudományos kutatást is végeznek. A tanszék munkatársai a szakma szinte minden területén publikáltak, s az egyetemi jegyzeten kívül jelentős számú tankönyvet is írtak: pl. Száva-Kováts József–Berényi Dénes: A talajmenti légréteg éghajlata. (1948); Száva-Kováts József: Általános légkörtan. (1952); Dési Frigyes–Rákóczi Ferenc: A légkör dinamikája. (1970); Wirth Endre: Jégesőelhárítás. (1977); Makainé Császár M.–Tóth Pál: Szinoptikus meteorológia I–II. (1978); Czelnai Rudolf: Bevezetés a meteorológiába. I–III. (1979, 1980); Tänczer Tibor: Műhold szinoptika. (1979); Götz Gusztáv–Rákóczi Ferenc: A dinamikus meteorológia alapjai. (1981); Dévényi Dezső–Gulyás Ottó: Matematikai statisztikai módszerek a meteorológiában. (1984); Rákóczi Ferenc: Életterünk a légkör. (1998).

A meteorológiát valamelyik tantárgy keretében (fizika, földrajz, agrártudományok) már a 18. században is oktatták a felsőfokú képzés keretei között. Önálló tantárgyként (éghajlattan) először a 19. század második felében, a felsőfokú agrároktatás jogelőd intézményeinek (Mosonmagyaróvár, Keszthely, Debrecen) tanrendjében jelent meg. A 20. században agrártudományi egyetem, illetve mezőgazdasági főiskola már nem jött úgy létre, hogy a meteorológia valamilyen címen önálló tárgyként ne szerepelt volna. Hasonlóképpen a tudományegyetemeken és a tanárképző főiskolákon is megindult a meteorológia oktatása, a földrajz szakos tanárok képzésében. A Budapesti Műszaki Egyetemen is hagyományai vannak a meteorológia oktatásának, amelyet a II. világháború előtt a kultúrmérnök- és az agrárképzés indokolt, később a vízépítő, a vízgazdálkodási, majd a környezetvédő mérnökképzés igényelt.

A 20. század utolsó évtizedében ezenkívül a budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen, a Soproni Egyetemen, a Veszprémi Egyetemen, a győri Széchenyi István Műszaki Főiskolán oktattak meteorológiát.