A felsőfokú földmérőmérnök- és térképészképzés


FEJEZETEK

Földmérőmérnök-képzés

1782–1850 között az Institum Geometricumban kifejezetten földmérő mérnököket képeztek. 1850-ben megszűnt az önálló földmérő- (geométer)képzés. 1871-ben a József Műegyetem Mérnöki Karán ismét megindították a geodézia oktatását. Selmecbányán a 18. századtól 1918-ig képeztek geodéziai szakembereket.

Az 1925-ben megindult háromszögelés abbamaradása, a kataszteri térképek elavult állapota, a földreform, az újjáépítés geodéziai munkái, a katonai térképezés korszerűsítésének igényei önálló földmérőmérnök-képzés megindítását követelte meg. 1949-ben Sopronban, Sébor János, Tárczy-Hornoch Antal és Rédey István szorgalmazására, földmérő mérnöki oktatás kezdődött. A földmérő hallgatók képzését 1955-ben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, 1959-ben a budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (a Budapesti Műszaki Egyetem, BME jogelődje) vette át. Ekkor földmérő mérnöki szak alakult. A geodézia oktatását 1999-ben a BME Általános Geodéziai és Felsőgeodézia valamint Fotogrammetria és Térinformatika Tanszéke, az ELTE Térképtudományi Tanszéke, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Térképészeti és Katonaföldrajzi Tanszéke, a Soproni Egyetem Földméréstani Tanszéke látta el.

1959-ben Székesfehérváron földmérési technikumi képzést indítottak, amely 1962-ben felsőfokú földmérési technikummá alakult, majd a Soproni Egyetem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Karára szervezték át.

Térképészképzés

A 19. század végén a térképtudományt a pesti tudományegyetemen 1870-ben alapított Földrajzi Tanszéken oktatták. A jeles tanárok közül Hunfalvy Jánost, Lóczy Lajost és Cholnoky Jenőt kell kiemelni. Lóczy földtani térképével aranyérmet nyert a párizsi világkiállításon.

A térképészet az egyetemi előadásokon hosszú évtizedeken át mint mellékes és igen vázlatos ismertetés szerepelt. A budapesti tudományegyetemen a földrajz és a földtan oktatásának bővülése, de az {IV-403.} általános tudományfejlődés is követelte, hogy a térképezésnek, különösen a polgári vonatkozású térképeknek az oktatását szaktanszék vegye át, mert mérnöki vonalon a földmérés és a kataszteri térképezés volt az oktatás tárgya, a katonai térképezést pedig saját munkatársainak a szakintézet oktatta. Kogutowicz Manó ugyan alkalmazott térképei tervezéséhez tudósokat kért fel (pl. id. Lóczy Lajos, Cholnoky Jenő, Bátky Zsigmond, Littke Aurél), viszont a tudományegyetemen a térképezést csak egészen röviden érintették és szinte kizárólag a térképhálózatok szerkesztésében látták a szükséges tananyagot, de tovább nem mentek. A leglényegesebbet, hogy a térkép hogy készül, nem tartották fontosnak. Semmiféle adatot nem nyújtottak a polgári, az iskolai térképek helyes hegyábrázolási lehetőségeiről, a térképek szerkesztéséről, valamint a térképhálózat és az ábrázolandó terület helyes összefüggéséről. Megelégedtek egyfajta térképpel (atlaszlappal), s azzal tanult a diák az alsó, a középfokon és az egyetemen egyaránt, s azt használta más híján a kutató is.

Mind a katonai, mind a polgári kartográfusok közül sokan tartották szükségesnek az egyetemi önálló szakmai utánpótlás megteremtését. Ezek közé tartozott Tárczy-Hornoch Antal, Sébor János, Rédey István, Hazay István, Hankó Géza, Takács József, Bendefy László, Sántha Szilárd, Illés István, Oltay Károly, Érdi-Krausz György, Homoródi Lajos, Turner István, Tallián Ferenc, Jánosfalvy Dezső, Radó Sándor és Irmédi-Molnár László.

Irmédi-Molnár László

Irmédi-Molnár László

Takács József

Takács József

Turner István

Turner István

1951-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Hadmérnök Karán térképész tagozat indult, ahol a felmérési ismeretek alkották a fő kiképzési vonalat. 1953-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, Bulla Béla javaslatára, Térképtudományi Tanszék alakult. A tanszék vezetésével Irmédi-Molnár Lászlót bízták meg. Az első években a földrajztanár és a földtan szakosok számára oktattak általános térképismereteket és vetülettant. Az 1955–1956-os tanévben indult az első évfolyam. A földrajz és földtan szakos hallgatóknak lehetővé tették, hogy harmadéves korukban felvegyék a kartográfiát, majd a negyedik év végén diplomaterv megvédésével térképész szakképesítést nyerjenek. A következő évfolyam már az ötéves egyetemi képzés keretében végezte más szak mellett az önálló térképész szakot.

Az ötéves, teljes körű, önálló térképészképzés 1988-ban indult meg. A tanszék vezetője 1967-től Stegena Lajos, 1987-től Klinghammer István. Munkatársai közül Érdi-Krausz György és Karsay Ferenc a térképek matematikai-geometriai és felmérési alapjainak megteremtői, Füsi Lajos és Keresztesi Zoltán a kartográfiai, Györffy János és Zentai László a számítástechnikai tárgyak tananyagának kimunkálásában végzett úttörő munkát.

Térképészeket képeznek még a Soproni Egyetem Székesfehérvári Földmérési és Földrendezői Főiskolai Karán, illetve oktatnak a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Térképészeti és Katonaföldrajzi Tanszékén.