A hazai geofizika intézményei


FEJEZETEK

Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet

Az ELGI 1919–1945 közötti történetével az előzőekben már megismerkedtünk. Az ezt követő évtizedek egyre szerteágazóbb és növekvő volumenű kutatásairól nehéz lenne számot adni, inkább a geofizika részterületein elért legfontosabb eredményeket soroljuk fel. Azt azért meg kell említeni, hogy az 1970-es évekig az ELGI-nek nem volt székháza. Az 1960-as években, a terepi munkák befejezése után, télen, Budapesten legalább tíz helyre szóródott szét az állandó munkatársi gárda.

A gravitációs módszert széleskörűen alkalmazták a nyersanyag-, különösen a bauxitkutatásban. Új értelmezési eljárások születtek. Sikerült adatbázisba rendezni a hazánkban eddig végzett és megfelelő pontosságú összes mérést, így az ország területének bármely részéről gyorsan szerkeszthető számítógéppel gravitációs térkép. A gravitációs alaphálózat kielégíti azokat a minőségi követelményeket, amelyek lehetővé teszik az egységes európai hálózathoz való csatlakozást.

A mágneses kutatások kisebb szerepet játszottak, de az összes felhasználható adatot tartalmazó adatbázis szintén elkészült. Megfelelő pontosságú a mágneses alaphálózat. A Tihanyi Földmágneses Obszervatórium tagja annak a nemzetközi hálózatnak, amely magas követelményeket állít tagjai elé, mind az adatok pontosságát, mind azok gyors közzétételét illetően. Az obszervatórium munkatársai ha nem is mágneses műszert, de nemzetközi sikert elért obszervatóriumi kiegészítő berendezést fejlesztettek ki. A mágneses kutatások egy külön ágát jelenti a paleomágneses módszer, amely a kőzetek keletkezésekor rögződött mágnesezettség vizsgálatával keres választ a Föld fejlődésével kapcsolatos kérdésekre. Az ELGI Közép-Európában vezető szerepet tölt be mind a paleomágneses laboratóriumi mérések, mind az eredmények értelmezése területén.

Az elektromos és elektromágneses módszer számos változatát alkalmazták a terepi kutatásokban, ezek közül jó néhányat az 1960–1970-es években vezettek be. A bauxit-, a kőszén-, a színesérc- és a vízkutatásban, {IV-425.} az üledékes medencék szerkezetének megismerésében játszottak jelentős szerepet. Több módszer számára készültek műszerek az intézetben. Részben megtörtént az adatok adatbázisba vitele is, legelőször a nagyobb mélységek kutatásában alkalmazott tellurikus és magnetotellurikus módszeré.

A szeizmikus módszert az előbbiekben felsorolt valamennyi feladat megoldásába bevonták. Nemzetközi érdeklődést váltottak ki a földkéreg egészét átfogó, nagy mélységű kutatások eredményei. Szeizmikus műszerek egész sorát fejlesztették ki, ezek közül a kis mélységek kutatására alkalmas berendezést exportálták a legnagyobb számban. Az intézet részt vett tengeri szeizmikus berendezés fejlesztésében is. A szeizmikus adatok korszerű adathordozóra való átmentése, a különböző igényeket kielégítő részadatbázisok elkészítése folyamatos.

Az intézeti mélyfúrási geofizika számos nyersanyag kutatásának feladatát látta el, módszertani segítséget nyújtott az ipar mélyfúrási geofizikai szolgálatainak létrehozásához, másrészt az olajipar kivételével nagyrészt el is látta műszerekkel ezeket a szolgálatokat. Számos országba exportálta berendezéseit. Mélyfúrási geofizikai adatokra a jelenleg folyó kutatásoknak is szükségük van, ezeket az igényeket elégíti ki a folyamatosan bővülő adatbázis.

A bányabeli mérések, a fúrások és a felszín között végzett mérések területén is létrejöttek elméleti, illetve gyakorlati eredmények. A környezeti-mérnöki feladatok megoldására a hazai adottságokat is figyelembe vevő, kis mélységek részletes kutatására alkalmas módszerek, módszerváltozatok születtek.

Bár hazánkban nincs légi geofizikai berendezés, a külföldi intézmények által végzett mérések feldolgozásában, értelmezésében is jártasságra tettek szert az intézet kutatói. Mindezt természetszerűen egészíti ki a távérzékelés. Új lehetőségeket nyitott meg a felszíni és a légi geofizikai, valamint távérzékelési adatok együttes értelmezése.

Az ELGI 1990–1993 között történetének legnehezebb éveit élte meg. Megszűnt a keleti piac, az intézeti műszerfejlesztés és -gyártás létalapja, minimálisra zsugorodott a hazai földtani kutatási igény, gyorsan csökkent a költségvetésből fedezett kutatások mennyisége. Az intézet a megváltozott helyzethez létszámának csökkentésével és külföldi munkák elnyerésével alkalmazkodott. A Magyar Geológiai Szolgálat létrejöttével elvesztette gazdasági önállóságát. Szakmai önállósága megmaradt, de feladatait törvények és rendeletek szabják meg. Ennek ellenére tevékenységének kisebb részét fedezi költségvetési támogatás, nagyobb részét a kötelezően előírt saját bevétel.

Az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézete

1971-ben jött létre az MTA Geodéziai Kutató Laboratórium, a Geofizikai Kutató Laboratórium, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Geofizikai Tanszéke Akadémiai Szeizmológiai Kutatócsoportjának egyesítésével. Feladata „az országos geodéziai és geofizikai elméleti és kísérleti kutatások, a planetáris geodéziai és geofizikai tudományos kutatások, valamint az ezekhez kapcsolódó űrkutatások szervezettebb elvégzése és korszerű művelése”. 1999-ben az intézet geodéziai, geofizikai főosztálya Sopronban, szeizmológiai főosztálya Budapesten található. Nagycenken elektromos és mágneses, Budapesten, a Sas-hegyen, földrengésjelző obszervatóriumot működtet. Az intézet számos, az általános geofizika területéhez tartozó nemzetközi együttműködésben, szervezetben képviseli Magyarországot.

Az ipar geofizikai szolgálatai

Olajipar. A MASZOLAJ Rt. Geofizikai Vállalatot felszíni geofizikai kutatásokra (mérés, feldolgozás, értelmezés) hozták {IV-426.} létre 1952-ben. Különböző elnevezésekkel 1992 decemberéig funkcionált.

A magyar–szovjet tulajdonú vállalat megalakulásához a szovjet fél a szakmai vezetést, a műszeres és kisegítő gépi felszereltséget, valamint a mérési, feldolgozási és értelmezési technológiát biztosította. A magyar szakszemélyzet elsősorban a ELGI-től átvett szakemberekből állt, ez 1953-tól a soproni, majd 1955-től a budapesti Geofizikai Tanszéken végzett geofizikusokkal bővült.

1955-ben a vállalat teljes egészében magyar tulajdonba került. Geofizikai részlege 1957-ig a Kőolajkutató és Feltáró Vállalat Felszíni Geofizikai Osztályaként működött. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt megalakulásával (1957) a részleget Kőolajipari Szeizmikus Kutatási Üzemként újraszervezték. A korábbi egyoldalú mennyiségi szemléletet a minőség előtérbe helyezése, a földtani kép minél teljesebb leképezése váltotta fel. Ezt szolgálta a geofizikai mérési választék állandó bővítése, először a szeizmikus mérés refrakciós változatával, majd 1963-tól a gravitációs, mágneses és geoelektromos módszerekkel. Integrált értelmezésükkel a geofizikai méréseknél nagyságrenddel nagyobb költségű mélyfúrások számát a felfedező fázisban a minimumra csökkentették. Az 1950–1960-as években a geofizikai mérések elsősorban a szénhidrogén-kutatás első, felfedező, majd a módszerek fejlődésével a kőolajkutatás valamennyi fázisához, az 1980-as években a szénhidrogén-termelés tervezéséhez is hasznos információkat adtak.

A hazai szénhidrogénkincs felfedezésében a szeizmikus mérések a legjelentősebbek. A módszer három, a használt műszerek alapján jól elkülöníthető fejlődési szakasza a fotóregisztrációs (1952–1966), az analóg mágneses (1966–1971) és a digitális mágneses jelrögzítés (1971-től napjainkig). Szénhidrogén-találat szempontjából a fotóregisztrációs korszak volt a legeredményesebb. A nagy kiterjedésű szénhidrogéntelepeket az egyszerűbb technikákkal is ki lehetett mutatni. A fejlődés eredményeként lehetővé vált a bonyolultabb, rejtett csapdák jelzése.

A gravitációs módszer szerepe a szeizmikus mérések széles körű elterjedésével sem csökkent. Az Eötvös-ingákat 1967–1968-ban amerikai gyártmányú graviméterekkel végzett mérések váltották fel.

A geoelektromos méréseket 1963-tól a minél teljesebb földtani megismerés igénye alapozta meg. A tellurikát a magnetotellurikus szondázás, az egyenáramú mérést az elektromágneses frekvencia szondázás váltotta fel. Az így megnövekedett lehatolási mélység és felbontóképesség jól használható adatokat szolgáltatott a vulkáni képződményekkel fedett fiatal üledékes összletek és az idősebb medencealjzat belső szerkezetét vizsgáló kutatásoknál.

A kőolajipar geofizikai szervezete műszaki fejlesztési feladatainak megoldásához szoros együttműködést alakított ki a hazai geofizikai tanszékekkel és kutatóintézetekkel. Szakemberei tapasztalatszerzés és információcsere céljából tevékenyen részt vettek a Magyar Geofizikusok Egyesülete rendezvényein.

A vállalat több átszervezés után 1993. január 1-jén Geofizikai Szolgáltató Kft.-vé (GES Kft.) alakult át. Fő feladata továbbra is a felszíni geofizikai, elsősorban szeizmikus mérések végzése.

A kőolajiparon belül már a MAORT is működtetett mélyfúrási geofizikai szolgálatot, nyitott és csövezett kutak mérésére, illetve a rétegek megnyitására. Az államosítás után a MASZOLAJ a Dunától keletre eső részeken szovjet eszközökkel kezdte meg a mélyfúrási geofizikai méréseket, ennek megfelelően itt a szovjet értelmezési-mérési rendszerek domináltak. A Dunántúlon az amerikai eredetű rendszerek érvényesültek. Ugyanakkor mind az Alföldön, mind a Dunántúlon az eszközparkot hazai fejlesztésű műszerekkel látták el (ELGI, Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, Geofizikai Mérőberendezések {IV-427.} Gyára, majd GAMMA Művek Geofizikai Gyáregysége).

Alapvető változást hoztak az 1980-as évek, amikor a Világbanktól kapott hitel folyamatos beszerzéseket tett lehetővé; a legnevesebb nyugati műszergyártó cégektől vásárolt berendezésekből egységes, korszerű rendszer állt össze.

1990-ben a két mélyfúrási geofizikai bázist a Geofizikai Kutató Vállalat keretében integrálták, ahol a kedvező feltételek között továbbfejlesztették a mérési, értelmezési és rétegmegnyitási technológiákat. 1993. március 1-jén, GEOINFORM Kft. néven, a MOL Rt. 100%-os tulajdonú társaságává alakult.

Bauxitbányászat. Bauxitkutatással a II. világháború előtt az ELGI, mágneses méréssel később a soproni egyetem Geofizikai Tanszéke kísérletezett. 1950–1951-ben a MASZOBAL geofizikai csoportja próbálkozott ugyanezzel, de a közvetlen kimutatást erőltették, így sikertelenek voltak a mágneses, geoelektromos és gravitációs mérések. 1956–1957-ben az ELGI ismét bekapcsolódott a kutatásokba. A szakemberek felismerték azt, hogy nem magát a bauxitot, hanem a bauxitot tartalmazó szerkezeteket kell és lehet kimutatni. 1961-ben történt először mélyfúrási geofizikai mérés bauxitkutató fúrásban. 1962-ben ezt már több követte, de kevés sikerrel. 1963-ban kezdődtek meg a bauxit közvetlen kimutatását célzó mélyfúrásos geofizikai mérések, egy nukleáris módszerrel, a neutronaktiválással. Ezeket a méréseket több intézmény 1976-ig végezte, évente 8-10 fúrásban, egyre javuló eredményekkel. 1969-ben megalakult a Bauxitkutató Vállalat Bányageofizikai Csoportja. Egyik legfontosabb feladata a karsztvízbetörés előrejelezhetőségének vizsgálata volt. 1972-ben jött létre a Geofizikai Csoport, majd Osztály. 1974-től a kutatások fellendülésében jelentős szerepet játszott az ELGI több geofizikai módszer, például a légi elektromágneses mérések alkalmazásával. A hazai bauxitkutatás ebben az időszakban világszínvonalú volt. Ugyanez mondható el a mélyfúrási geofizikai mérésekről. 250–350, a bauxit minősítésére is alkalmas fúrást végeztek évente. 1991–1993 között a felszíni geofizikai tevékenység hanyatlott, majd gyakorlatilag megszűnt. A bánya-geofizikában mindez 1990-ben, a mélyfúrási geofizikában 1992-ben játszódott le.

Kőszénbányászat. A magyarországi kőszénbányászat extenzív termelési igényeinek gazdaságossági és biztonsági hátterét valamennyi szénmedencében saját kutató-tervező részlegek létrehozásával teremtették meg. A bányaüzemek számára a bányageofizikai szolgáltatásokat részben külső intézmények (egyetemek, költségvetési kutatóhelyek), részben a saját, vállalati szakmai háttér biztosította.

A felszíni geofizikai kutatásokat és mélyfúrási geofizikai méréseket nagyrészt az ELGI végezte, míg a bányabeli mérések elméleti és gyakorlati problémáinak megoldásában a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Geofizikai Tanszéke töltött be fontos szerepet. A művelést segítő geofizikai kutatásokkal külön egység csak a Mecseki Szénbányáknál foglalkozott, az 1954-ben megalakult Kutatási Osztály Geofizikai Csoportja. A többi szénbányánál is dolgoztak geofizikusok, akiknek olyan egyszerű feladatokat kellett megoldani, mint a lefejtésre előkészített széntelep töredezettségének feltérképezése, a kísérő kőzetek vízvédelmi szempontú vizsgálata, a kőzettömegben végbemenő folyamatok bányabiztonsági célú nyomon követése.

Az 1970-es években olyan igény jelentkezett a bányabeli mérésekre, hogy a geofizikai intézetben sújtólégbiztos szeizmikus műszert, a Bányászati Kutató Intézetben sújtólégbiztos fúrásszelvényező műszert fejlesztettek ki.

Az Eocén, majd a Liász Program finanszírozási hátterének fokozatos leépülése, majd a szénbányászati szerkezetátalakítás negatív hatásai jelentősen visszavetették a bányageofizikát. Az állam kivonult {IV-428.} a szénkutatásból és a szénbányászatból. A bányageofizikai mérések gyakorlatilag a Mecseki Szénbányák területére szorultak vissza.

Uránbányászat. A hasadóanyag-kutatás szovjet szakemberek felügyeletével, 1953-ban kezdődött. 1954-ben Kővágószőlős térségében ipari jelentőségű ércdúsulást tártak fel. Megalakult a Pécsi Bauxitbánya Vállalat, a későbbi Mecseki Ércbányászati Vállalat. Az uránércet a befogadó kőzettől egyetlen tulajdonsága különbözteti meg, a fémtartalmával arányos radioaktív sugárzása, amelynek alfa, béta és gamma komponensei közül a gamma-sugárzás mérésén alapuló módszereket alkalmazták. A kutatás műszereinek biztosítására műszerfejlesztő és -gyártó részleg alakult. A bányászati geofizika leglényegesebb elemei az érc helyének, minőségének és egyéb paramétereinek megállapítása. A bányászat mélyülésével előtérbe került a kőzetmechanikai, -fizikai problémák vizsgálata is. Jelentős szerep jutott a geofizikai-radiometriai feladatok teljesítésében a kutatások megindulásakor létrehozott radiometriai laboratóriumnak.

1953–1956 között a hasadóanyag felderítő-kutató munkákban a radiometrikus felvétel két változatát alkalmazták (kezdetben főleg szovjet szakemberek): az autós gamma felvételt a perspektivikusnak ítélt területeken, a kimutatott anomáliákat gyalogos gamma felvétellel részletezték. A módszer csak a felszínre is kijutó anomáliákat mutatta ki.

1956-ban légi gamma felvétel történt, mintegy 14 200 km2-en. Az anomáliákat autós és gyalogos gamma módszerekkel ellenőrizték, így 1961 végéig befejezték a hegyvidéki területek átvizsgálását. 1965-től lehetővé vált a légi gamma-spektrometriai felvétel. 4 év alatt összesen 37 000 km2 területen végezték el a méréseket. Az alkalmazott berendezés egyúttal légi mágneses felvételre is alkalmas volt.

A légi anomáliák ellenőrzése és részletezése után, az 1970-es évek közepére világossá vált, hogy gyakorlatilag megismerték az összes jelentősebb felszínen kimutatható radioaktív anomáliát, ezért a további út a mélységi anomáliák kutatása lett. E célból 1983-tól kifejlesztették a komplex mélységi radiometriai kutatómódszert, amely földtani, geofizikai, hidrogeológiai és geokémiai kutatási elemeket foglal magában. 1986–1989 között a Mecsek hegységet övező, üledékekkel feltöltött medencében, mintegy 2500 km2 terület kutatása során ipari értékű uránfeldúsulást fedeztek fel Bátaszék térségében, azonban a részletező kutatásokra az állami kutatásfinanszírozás megvonása után már nem került sor.

1954 tavaszán a mecseki lelőhelyen beindult fúrásos kutatási tevékenységgel egy időben kezdődött meg és épült ki a mélyfúrási geofizikai szolgálat. Modern műszerezettségének kialakításában és fejlesztésében igen fontos szerepe volt az ELGI-nek. A közvetlen uránkutatási célú fúrások szelvényezésén és kiértékelésén kívül, a mélyfúrási geofizikai szolgálat 1990. évi megszűnéséig több mint 2300 fúrásban végzett mérést, illetve bérmérést (bauxit, színesérc, szén, víz stb.).

A geoelektromos kutatási módszerek alkalmazását egy önálló szervezeti egység 1958-ban kezdte meg. 1990-ig mintegy 80 területrészen, kb. 1500 km összhosszúságú szelvény mentén végzett geoelektromos méréseket. Az saját célú méréseken kívül az 1960–1970-es években nagymennyiségű mérést végzett a Bauxitkutató Vállalat és az Országos Érc- és Ásványbányászati Vállalat megrendelésére, különböző nyersanyagok kutatására.

1960–1982 között több földmágneses mérést is végeztek, részben a geoelektromos szelvények mentén, részben önállóan.

Az 1960-as évek elején néhány évig működött egy önálló szeizmikus csoport, amely refrakciós méréseket végzett.

1990-től, a Kutató-Mélyfúró Üzem bezárásától az Ércdúsító Üzem szervezeti átalakításán át a műszergyártás fokozatos megszüntetéséig, a fent vázolt tevékenység {IV-429.} jelentősen szűkült, illetve átalakult. Az uránérc világpiaci árának alakulása és a hazai tőkehiányos gazdasági helyzet egyenes következményeképpen kialakult az urántermelés megszüntetésének menetrendje.

A világviszonylatban egyedülálló képződmény, a hulladéktárolás szempontjából is fontos bodai aleurolit (agyagkő) kutatásának igénye először 1983-ban, majd 1989-ben merült fel. A nagy aktivitású hulladéktároló elhelyezésének vizsgálati szakaszában a geofizikai szakemberek jelentős szerepet kaptak.

Vízkutatás. Vízkutató és vízfeltáró fúrások mélyfúrási geofizikai vizsgálatát az ELGI kezdte el. Ennek műszeres előzménye, hogy az intézet 1953 utolsó hónapjaiban, főhatósági rendelkezésre, két fúrásszelvényező berendezést kapott. Az egyik egy automata berendezés volt és a Geofizikai Mérőberendezések Gyára, mint prototípust, készítette. A másikat két félautomata regisztrálóból alakították ki, külön csörlős kocsival. Vízkutató fúrásban az első geofizikai vizsgálatot 1954. április 4-én hajtották végre, Hódmezővásárhelyen (Erzsébetliget, Strandfürdő).

A hazai mélyfúrási geofizikai vizsgálatok történetéhez tartozik, hogy az ELGI-ben készítették el az első hordozható berendezést (1955). A teljesen automata hordozható berendezés 1958-ra állt rendelkezésre.

A mélyfúrási geofizikai vizsgálatok – a módszer- és műszerfejlesztéssel együtt – az ELGI Elektromos Osztályán folytak. A vízkutatás geofizikai feladatait 1959-ben a Vízkutató és Fúró Vállalat, a szénkutatásét az 1960-as években az Országos Földtani Kutató-Fúró Vállalat vette át, ez utóbbi vállalat számos más területen is nyújtott mélyfúrási, geofizikai szolgáltatásokat.

Új vállalkozások

A GEOPARD Kft. a Mecseki Szénbányák Kutatási Központ jogutódjaként alakult meg 1989-ben. A szénbányászaton belül kivívott pozíciók (Bányahatósági Vizsgálóállomási jogosítványok) mellett csak a korábbinál jóval szélesebb spektrumú tevékenység biztosíthatta a vállalkozás túlélését (földrengés-állósági vizsgálatok atomerőművekben; ipari objektumok, berendezések szerkezet- és rezgésdiagnosztikai vizsgálatai; radioaktív hulladékok biztonságos elhelyezéséhez kapcsolódó speciális geofizikai vizsgálatok). 1992-ben geotechnikai, környezet-, tűz-, robbanás- és gázkitörés-védelmi feladatok ellátására négy fiók kft.-t hozott létre.

1991-ben magyar magánszemélyek és az amerikai OSCAR International megalapította az ELGOSCAR Kft.-t. A cég hét munkatársa tizenhat szakmába vágó szakértői engedéllyel rendelkezik. 1998 októberében bevezették az ISO 9001 minőségbiztosítási rendszert, 1999 tavaszán megkapta a „Környezetbarát termék és szolgáltatás” védjegy használati jogát. Tevékenységében ma már nem a geofizikai kutatás, hanem a kármentesítés a legfontosabb.

A geofizika felsőoktatási intézményei

A Miskolci Egyetem és elődei. A soproni egyetemen a geofizika tárgy oktatását az 1930-as években Tárczy-Hornoch Antal professzor vezette be a felsőfokú képzésbe. 1951. szeptember 1-jén Kántás Károly irányításával önálló Geofizikai Tanszék jött létre, amely 1956 után a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre került. A tanszék élén Csókás János állt, őt Takács Ernő, Steiner Ferenc, majd Dobróka Mihály követte.

A tanszék a Bányamérnöki Karon folyó képzés keretében végezte és végzi a geofizikai tárgyak oktatását. A felsőfokú képzés közben lényegesen bővült; az 1990-es évek végén a Miskolci Egyetem Geofizikai Tanszéke három szakirány – geofizikus, környezetgeofizikus és geoinformatikus mérnök – képzéséért felelős.

Az oktatás mellett a tanszék jelentős szerepet játszott a hazai alkalmazott geofizika fejlesztésében, elsősorban az elektromágneses {IV-430.} módszerek és a bányabeli mérések területén.

Az előd, a Soproni Egyetem több évtized után ismét oktatja a geofizikát. Az 1990-es években Földtudományi Tanszék jött létre, az oktatói tevékenységet az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének munkatársai látják el.

Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE). Az ELTE Geofizikai Tanszéke 1951-ben alakult meg, Egyed László (1914–1970) vezetésével. A tanszék kezdettől fogva oktatta az általános és gyakorlati geofizika minden részterületét. Egyed néhány éven belül megírta a nemzetközi tudományos szintnek megfelelő, magyar nyelvű tankönyveit, a Bevezetés a geofizikába, illetve a Föld fizikája című művet.

A tanszék megalakulásával egy időben kezdődtek el a Föld belső szerkezetével, kialakulásával, folyamataival kapcsolatos kutatások, Egyed László vezetésével, fiatal kutatók bevonásával. Mivel a Föld szerkezetvizsgálatának leghatékonyabb eszköze a szeizmológia, Egyed László újjászervezte a hazai szeizmológiai kutatásokat, kiépítette a budapesti állomást a Sas-hegy belsejében. Egyed nevét a Föld jelenségeinek és folyamatainak többségét magyarázni tudó lassú expanziós elmélete tette világszerte ismertté. A tanszék irányítását Egyed halálát követően, rövid átmeneti időszak után, Barta György vette át. Barta nevéhez elsősorban a mágneses tér időbeli változásainak vizsgálata fűződik, de szerepet vállalt a Föld körüli térség és a Föld dinamikájának kutatásában is. A tanszék vezetésétől 1985-ben vált meg. Bartát a tanszék élén Meskó Attila követte. Meskó irányítja 1985-től az MTA–ELTE Környezetfizika és Geofizikai Kutatócsoportot.

A tanszéken az 1990-es évek végén a globális és regionális geofizikai vizsgálatok, a gyakorlati és környezeti geofizika, valamint az elektromágneses hullámterjedés és távérzékelés terén végeznek kutatásokat.