Bányaméréstan

A bányaméréstant a selmecbányai akadémián előbb a Matematika–Fizika–Mechanika Tanszéken oktatták (1765–1809), majd a Bányászati Tanszék vette át a feladatot. Itt előbb J. N. Lang (Anleitung zur Markscheidekunst. Pest, 1835), majd Adriány János professzor (Markscheidekunde… Wien, 1852; 2. kiadás Wien, 1861) adott ki korszerű tankönyvet. A Bányászati–Bányaméréstani Tanszék (1866–72) kettéválásával lett önállóvá a bányaméréstani oktatás.

Cséti Ottó (1836–1906) szakmai tevékenysége zömmel még a 19. századra esett, de tankönyvei és kutatási eredményei a 20. században is évtizedekig hatottak a hazai szakmai fejlődésre. Cséti egy évtizedes ipari tevékenység után az újonnan szervezett Bányamértan–Geodézia Tanszék vezetője lett az akadémián (1872–1902). Szerkesztette a Bányászati és Kohászati Lapokat (1892–1894), mint az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület titkára. Szakirodalmi munkásságával (Bányaméréstan és felső földméréstan a bányamérnök, országmérő és vasúti mérnök használatára. Selmecbánya, 1894; Általános földméréstan. Selmecbánya, 1900; 2. javított kiadás 1912) nemcsak a magyar bányaméréstani és földméréstani irodalmat teremtette meg, hanem e szakterületek magyar szaknyelvét is. A hazai szakirodalomban elsőként foglalkozott átfogóan a bányatelepek telepítésének elméleti kérdéseivel (Bányatelepek tervezése. Selmecbánya, 1904). Számos új műszer megalkotásával és új mérési módszer kidolgozásával járult hozzá a bányaméréstan tudományának egyetemes fejlődéséhez (Magyar bányászati szintmérőműszer. Selmecbánya, 1905; Die neue Förderung für vertikale Schächte mit unterbrochenem Maschinenantrieb für jede Teufe. Leipzig, 1903). Csétit Szentistványi Gyula (1854–1928) követte a tanszék élén, aki negyedszázados ipari tevékenység után került a tanszék élére (1902–1926). Elődjéhez hasonlóan kiváló műszerkonstruktőr volt; műszerei révén nemzetközi hírnévre is szert tett. Tankönyvét (Gyakorlati bányaméréstan. Selmecbánya, 1911) a gyakorló bányamérnökök évtizedeken át használták.

A Kossuth- és állami díjas Tárczy-Hornoch Antal professzor 1936-ban került a Bányaméréstani és Geodéziai Tanszék élére, s látta el feladatát egészen 1959-ig, amikor a tanszék Miskolcra költözésekor nyugdíjba vonult, de megtartotta az MTA általa alapított Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének (Sopron) igazgatói tisztét. Milasovszky Béla (1900–1973) állami földmérési szolgálat után 1950-ben lett egyetemi tanár.

1949–1959-ben a bánya- és földmérőmérnök-oktatás Sopron és Miskolc között megosztva folyt. A felsőgeodéziai, kiegyenlítőszámítási és bányamérési oktatási feladatokat Sopronban Tárczy-Hornoch Antal, a geodéziai oktatást Miskolcon Milasovszky Béla látta el. A Bányamérnöki Kar összes tanszékének Miskolcra költözésével Milasovszky szervezte meg a Geodéziai és Bányaméréstani Tanszéket {IV-440.} (1959), amelynek 1968-ig vezetője volt. Milasovszky Béla főként a földrajzi helymeghatározásokkal, a kiegyenlítőszámításokkal és a fotogrammetria kérdéseivel foglalkozott. Geodézia és A külfejtések felmérése címmel egyetemi jegyzetet írt. Élete utolsó éveiben a geodézia legújabb eredményeit Fotogeológia, Elektrooptikai távmérés, A lézersugarak szerepe a geodéziában és a bányamérésben, valamint Fotogrammetriai tájékoztató című, oktatási segédletként megjelent munkáiban foglalta össze.

Milasovszky után Hoványi Lehel (1922–), a bányászati geometria hazai úttörője lett a tanszék vezetője (1968–1981), ahol ebben az időben az oktatás és a kutatás már három tudományág: a geodézia, a bányamérés és a bányászati geometria területén folyt. Az általa írt Bányamérés (1968) című könyvet a bányamérnök-hallgatók generációi használták tankönyvként. Jelentős a Külfejtéses bányák felmérése (1979) című műve is. Nevéhez fűződik a hazai méréstervezés, a bányászati geometria és geostatisztikai kutatások megindítása és egyetemi oktatásának bevezetése.

Hoványit Kolozsvári Gábor (1932–) követte a tanszék élén (1981-től). Tudományos és oktatói tevékenységének gerincét a geodézia, a bányaméréstan, a bányakártan jelentette. Behatóan foglalkozott a bányászati áttörési mérések tervezésével; szakmai irányításával a tanszéken több egyedi mérőműszer készült a talaj-, kőzet- és építménymozgások, alakváltozások méréséhez. Utolsó munkája, a Geodézia és bányaméréstan. 1–2. a tantárgy oktatásának alapjegyzete. Kolozsvárit a tanszék élén Graczka Gyula (1946–) egyetemi docens követte.