Múzeumok, kiállítóhelyek

A magyar vízgazdálkodás történeti adatainak és emlékeinek gyűjtése már az 1950-es évek közepén megkezdődött. Szervezettebbé 1961-től vált, amikor az Országos Vízügyi Főigazgatóság határozatot hozott egy országos gyűjtőkörű, vízügyi szakmúzeum létrehozására, a vízgazdálkodás hagyományainak állandó kiállításokon való bemutatására. A célirányos gyűjtőmunka első eredményeként 1963-ban Siófokon megnyílt a Beszédes József Vízgazdálkodási Múzeum állandó jellegű kiállítása, ami átfogó képet adott a vízgazdálkodás egészéről és a névadó Beszédes József vízépítési mérnöki tevékenységéről. 1994-ben bezárt.

{IV-478.} Az illetékes vízügyi szervek 1973-ban – a kulturális kormányzattal egyetértésben – úgy határoztak, hogy a Magyar Vízügyi Múzeum egy központi múzeumból és hozzákapcsolt fióklétesítményekből álljon. A kihelyezett egységek – szakgyűjtemények, állandó kiállítóhelyek – tájjellegű muzeális anyagot mutatnak be, a témakör helyhez kötődésének igénye szerint. A fióklétesítmények előbb valósultak meg a központinál. A Magyar Vízügyi Múzeum központja Esztergomban 1980. október 30-án nyílt meg. A Magyar Vízügyi Múzeumban az állandó kiállítás központi gondolata a Duna múltja, jelene és jövője. Anyaga elsősorban a Duna magyarországi szakaszához, a folyó szerepéhez, szabályozásához és a Duna menti emberek tevékenységéhez kapcsolódik. Az épület udvarán, szabad téren különféle, történeti értékű vízgazdálkodási eszközök láthatók. Külön érdekessége a kiállításnak a Duna vizének hasznosításával kapcsolatos sok mozgó modell, amelyek a vízügyi gépek és berendezések sok évszázados fejlődését mutatják be. Kiemelkedő értéket képvisel a múzeum térképgyűjteménye. Legrégibb darabja a Lázár deák által a 16. században, Esztergomban készített országtérkép.

1960–1990 között működött a sárvári Nádasdy Vármúzeum gyógyvízkiállítása a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és a Vízkutató és Fúró Vállalat közös rendezésében, amelyben a hazai gyógyvízhasználat és fürdőkultúra emlékeit mutatták be.

1985-ben zárták be a Gyulai Vármúzeum Lovagtermében a Körösök történetét bemutató kiállítást, ahol látható volt, hogy a mérnökök és kubikusok közös munkája nyomán hogyan alakult át az egykor vadregényes vízi világ a mezőgazdasági termelés fontos területévé.

A vízügyi múzeumi hálózat ma is üzemelő filiáléi közül ugyancsak a Körös-völggyel kapcsolatos további két fiók. Az egyik a Bodoky Károly Vízügyi Múzeum Mezőberényben, a Hosszúfoki Belvíz-szivattyútelepen. Itt az egykori gőzüzemű belvízszivattyú-telepen a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság területéről összegyűjtött vízrajzi műszereket, régi tervrajzokat és fotókat mutatnak be. A másik a Körös-völgyi Természetvédelmi Kiállítás Mezőtúron a Peres Belvíz-szivattyútelepen. Az 1904-ben épült gőzüzemű belvízi szivattyútelep épülete ad helyet egyrészt a Körös-völgyi Természetvédelmi Terület gyönyörű tájairól, állat- és növényvilágáról készült kiállításnak, másrészt egykorú fényképeken bemutatja a ma is álló szivattyúgépet és a szivattyútelep hétköznapjait. A régi műszaki emlékek közül a Tisza-völgyben még három szivattyútelepen, illetve gátőrházban találjuk a vízügyi múzeum filiáléit.

Szegeden, a Maros-toroki, az árvédelmi töltés aljában épült gátőrházban van a Vízügyi Történeti Emlékhely elnevezésű filiálé. A kiállítás emléket állít Szeged város mindmáig legsúlyosabb természeti katasztrófájának, az 1879. évi árvíznek. A korabeli plakátok, fényképek és tervrajzok összevetve a mai árvédelmi partfal-rendszer dokumentumaival, tanúskodnak az elmúlt 120 év műszaki fejlődéséről. Szolnokon a milléri belvízszivattyú-telepen található a Vízügyi Szabadtéri Kiállítás. A 19. század végén épült és ma már üzemen kívüli telepen gyűjtötték össze a Közép-Tiszavidék vízgazdálkodási múltjának emlékeit. Megtalálhatók itt az ősi vízi élet eszközei, a múltban használt árvédelmi felszerelések darabjai, valamint a mérnöki műszerek, melyeket a Tisza vízrajzi felmérésekor használtak. A nagyecsedi belvízszivattyú-telepet 1998-ban nyitották meg a Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság által összegyűjtött vízügyi gépekből.

Szekszárd mellett a borrévi gátőrházban találunk egy, a vidék vízi történetét és jellemző eszközeit, ősi halászatát bemutató kiállítást a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság kezdeményezésére és berendező munkája nyomán.

{IV-479.} Visegrádon, a Lepence-patak torkolatánál van a Zsigmondy Emlékszoba, mely 1990 óta a Magyar Olajipari Múzeum filiáléja. Az emlékszobában látható gyűjtemény Zsigmondy Vilmosnak és Zsigmondy Bélának az artézikút-fúrás hazai úttörőinek állít emléket. A személyes emlékanyagon kívül megtalálhatók itt a kútfúrás eszközei és berendezései, valamint dokumentumai. A műszaki problémák megértését megkönnyítik a szép kiállítású modellek és makettek.

A vízügy szempontjából fontos múzeum a nagycenki Széchenyi Emlékmúzeum. Ebben három országos múzeum állított közös emléket gr. Széchenyi István alakjának. A kiállítási anyagban szép számmal láthatók Széchenyi hagyatékából származó dokumentumok, amelyek érzékeltetik az Al-Duna és a Tisza szabályozásának megindításában játszott szerepét. A vízgazdálkodás történetének 19. század elejei emlékei idézik a kor műszaki és gazdasági színvonalát.

Az ország két legnagyobb vízi közművét üzemeltető vállalat a Fővárosi Vízművek és a Fővárosi Csatornázási Művek is állítottak emléket vállalatuk műszaki fejlődésének. A Fővárosi Vízművek 1951–1994 között a káposztásmegyeri I. gépházban, a Fővárosi Csatornázási Művek a Zsigmond téri szennyvízszivattyú-telepen rendezett be múzeumot, amely 1999-ben is üzemel.