Kutatóhelyek, kutatási témák

Az említett egyetemi tanszékeken (Budapest, Szeged, Debrecen) és az önálló múzeumi kutatóhelyen kívül vannak olyan, nem antropológiai intézmények, ahol antropológiai oktatás vagy kutatás történik.

A Magyar Testnevelési Egyetem Orvosi Intézetében Frenkl Róbert (1934–), Mészáros János (1948–), Mohácsi János (1940–), a Biomechanikai Laboratóriumban Barabás Anikó (1946–) folytatnak sportantropológiai kutatásokat. Korábban létezett a Testnevelési Kutató Intézet, ahol a testnevelés és a testi fejlettség kapcsolatát kutatták megismételt sorozatvizsgálatokkal Bakonyi Ferenc (1915–) vezetésével.

A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Kórtani Tanszékén a fogyatékos (elsősorban Down-kóros) gyermekek antropológiai jellegeit vizsgálja Buday József (1941–).

Rajkai Tibor kezdeményezésére testnövekedési kutatások kezdődtek a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola Állattani Tanszékén, ahol a 20. század végén Nyilas Károly (1946–) és G. Szabó Teréz (1952–) folytatja ezeket.

Szathmáry László antropológiai gyűjteményt létesített a nyíregyházi Jósa András és a tiszavasvári múzeumban.

A Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Osztályán az őskori leleteket K. Zoffmann Zsuzsa (1941–), az avar kori és honfoglalás kori csontvázakat K. Éry Kinga vizsgálta.

A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Ér- és Szívsebészeti Klinikájának Diagnosztikai Laboratóriumában Lengyel Imre (1934–1992) végzett paleoszerológia és oszteokémia kutatásokat.

A SOTE Gyermekklinikáján Ágfalvi Rózsa (1930–) és Darvay Sarolta (1958–) a terhesek és csecsemők egészségügyi, demográfiai, humánökológiai vizsgálatát végzik, 2%-os országos reprezentatív és megismételt sorozatmérések keretében.

A Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézetben az egész országra kiterjedő és az AB0 vércsoportrendszerre vonatkozó kutatásokat, az ivádi és bodrogközi népesség szeroantropológiai kutatását végezték (Backhausz Richárd, 1920–1979).

A Pécsi Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének vezetője, Harsányi László (1926–1992), Nemeskéri Jánossal és a demográfus Acsádi Györggyel (1924–) kidolgozta a csontvázleletek elhalálozási korának ma is széleskörűen alkalmazott módszerét.

Az egyetem gyermekklinikáján Dóber Ilona a növekedést, fejlődést és a gyermekkori obesitast kutatja.

A Szegedi Tudományegyetem Orvosi Karának (korábban Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem) Igazságügyi Orvosi Intézetében Kósa Ferenc (1935–) a magzati csontok alapján történő elhalálozási kormeghatározás módszerét dolgozta ki Fazekas I. Gyulával. Ezenkívül az emberi polimorfizmusok kutatását végzi.

{IV-507.} A budapesti Igazságügyi Orvosszakértői Intézetben a talp dermatoglifiájával és személyazonosítással foglalkozik Susa Éva (1950–).

A fogorvosok közül többen végeztek vizsgálatokat az ásatásokból származó emberi koponyákon: Schranz Dénes (1904–), Huszár György (1911–), Bruszt Pál (1906–1979), a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Karának Fogászati és Szájsebészeti Klinikáján Tóth Károly (1914–1992), Prágai Géza (1923–1989), Kocsis S. Gábor (1948–).

A Debreceni Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetében Ökrös Sándor (1902–1987) a bőrlécrendszert kutatta. Az egyetem női klinikáján Borsos Antal és Csoknyai Judit a leányok serdülésének megismételt sorozatvizsgálatával foglalkozik. A Közegészségtani Intézetben 1931 óta végeznek testnövekedési vizsgálatokat (Neuber Ede, 1882–1946, Szöllősi Erzsébet és Jókai Márta).

Az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézetben humán populációk genetikai polimorfizmusait és a géngyakoriságokat vizsgálta Tauszik Tamás (1945–).

Bugyi Balázs (1911–1982) üzemi röntgenorvosként az élőkön és leleteken végzett a testösszetételre vonatkozó morfológiai, hisztológiai, valamint paleopatológiai kutatásokat.

A KSH Népességtudományi Kutató Intézetében az újszülöttek és sorkötelesek humánökológiai és biodemográfiai kutatásával foglalkozik Joubert Kálmán. Ezt a kutatási irányt Nemeskéri János indította el.

A Magyar Állami Földtani Intézetben az emberré válással kapcsolatos leletekkel foglalkozott Kretzói Miklós (1907–) és hasonló kutatásokat végez jelenleg Kordos László (1950–).

A kecskeméti Katona József Múzeumban a ma élő felnőtt lakosság antropológiai jellegeit és taxonómiai megoszlását vizsgálta Henkey Gyula (1920–).

A pécsi Janus Pannonius Múzeumban az ásatásokból származó emberi leletek paleopatológiai vizsgálatát végzi Szalai Ferenc (1959–).

Az MTA Régészeti Intézetében ásatásokból származó emberi leletek vizsgálatát végezte, és elsősorban népszerűsítő könyveket írt Kiszely István (1932–). Jelenleg Mende Balázs végzi a történeti embertani kutatásokat.

A Központi Sportiskolában a fiatalok testalkatának tanulmányozásával foglalkozik Szmodis Iván, Szabó Tamás (1943–) és Pápai Júlia (1949–).

A magyar antropológusok kezdettől fogva tanulmányozzák az ásatásokból származó emberi leleteket. Ezeket sokáig az emberfajták gyakorisága szempontjából vizsgálták, az utóbbi évtizedekben a súlypont a paleopatológiai elváltozásokra, paleosztomatológiai és nonmetrikus variációkra tevődött át. Ez – a hazánkban történeti embertannak nevezett szakterület – szorosan kapcsolódik a magyarság etnogenezisének kutatásához.

A másik fontos kutatási terület a ma élő magyarság jellegeinek tanulmányozása. Ez részben a felnőttekre (etnikai embertani kutatások), részben – különösen a 20. század második felében – a fiatalok testfejlődésére irányul. Utóbbiak esetében a testalkatkutatás és eredményeinek alkalmazása (sportantropológia) különösen az elmúlt néhány évtizedben került előtérbe. Ugyancsak a gyermekekkel függ össze a fogyatékosok (főként a Down-kórosok) és a sorkötelesek, illetve az újszülöttek tanulmányozása

A felnőttek és a fiatalok tekintetében is kedvelt téma a bőrlécrendszer vizsgálata (dermatoglifia).

A fiziológiai jellegű kutatások részben a leletekkel (paleoszerológia, oszteokémia), részben az élő lakosság szerológiai tulajdonságaival (populációgenetika) függnek össze.

Már a 20. század eleje óta végzik a hazai antropológusok a történelmi személyiségek (II. Rákóczi Ferenc, IV. Béla király, Martinovicsék, az 1956-os forradalmi kormány {IV-508.} tagjai, Petőfi, a székesfehérvári ún. királysírok) személyazonosítását. Ezek összefüggnek az igazságügyi orvostani vizsgálatokkal, ahol számos antropológiai módszert alkalmaznak.

Szórványos kutatások folynak a tudománytörténet, alkalmazott antropológia (ergonómia), antropológiai metodika és az izolátumok vizsgálatának területén.

Jóllehet a magyar antropológiai kutatásoknál már az 1930-as évek óta alkalmazzák a matematikai módszereket (biometria), ezek a számítógépek elterjedése óta fokozottabban játszanak szerepet az adatgyűjtések kiértékelésénél (biológiai távolság és hasonlóság mérése).