RADU AFRIM
Sz. 1968, Bethlen (Beszterce-Naszód megye). Román-francia szakot végzett a kolozsvári Bölcsészkaron, később színházrendezőit is végzett. A diáklapot is szerkesztette. 1998-ban jelent meg első kötete. |
látomás-konszenzus
(consens de fantasme)
nem vagyok hajlandó azt hinni
hogy ugyanazon
látomásokon osztozunk
többségi urak habár
önkéntelenül is ugyanazon
tájakon
rázódunk át az éji vonattal /
elnyúlva a
többé-kevésbé terjedelmes
ismétlődő
gömbölyűségek-koptatta vörös
plüssön
nyugalom uraim kék csíkos
ingben (bal ujj feltűrve)
írok a látomások
konszenzusáról és
látok egy nőt három lyukkal
ott
(a harmadikat dugaszolják
leginkább)
requiem-lépés
(pas de requiem)
a requiem-lépést együtt
tanultuk
egyformán mély vizekben
úsztunk
átvágtunk a medren régóta
tompa köveken
alapvető sziklák kissé
távolabb úsznak
három napig hallgattuk el a
kérdést arról
hogy mért most mégy el mikor
könnyesre röhöghetnők
magunk a dilettánsokon kik a
requiem-lépést gyakorolják
az utolsó ut(ad)on mert ezt
több éven át
tanulják de ők nem tudják és
nem mennek oda ahova én
egy idegen országban babérral
jutalmazták e lépésünket most
pedig
az én zsebkendő-felemmel
törlöm meg ajkad
az izzó úton ahol én
nyugodtan követlek s a hideg
kiráz
a requiem-lépést együtt
tanultuk
sántának érzem magam így hogy
kérnek csináljam
egyedül
merülési vonal
(linia de plutire)
történeteket hoztál messziről
történeteket / idegeneket
néhány országgal szomorúbbnak
érezlek magamnál
aggódom a napok között
beletörődtél mondván hogy
imígy járnak el a világban
alkalmazkodnunk jobb volna
talán
(találtam néhány fényképet
ahogy kacagsz
alig öt évvel ezelőtt)
jer próbáljunk ki egy utolsó
pillantást bár
föl a merűlési vonal felé;
és ha a szép őr nem engedi
természetellenes nyugalommal
kekszet majszolva
hazaindulunk
annak ellenére hogy másképp
is lehet:
holnap este a hátsó ajtón
belépünk
rágyújtasz és hagyod
a füstöt önfeledten
fölszállni
általa könnyedén kötődünk
a merülési vonalhoz reggelig
újévi költemény
(poem de Anul Nou)
középső ujjam nedves ajkaid
között mélyebben domborúbban
kapsz egy-egy kicsit a térd
a szempillák között feszülő
testemből reggeli fény in
out in out in out in
(keserűen kíváncsin)
antikrisztus az antihóban
antitenyér
az antiszegen
az időzóna megtévesztett a
pezsgőt
a második félórában ittuk az
új éjjelen
meleg férfiasságom ajkaid
közt
hihetetlenül mélyre egy-egy
éjszaka
legyen is így / a poharat
gondolatban emelem
ám testemnek kéne
a megszokás a szenvedélyt
kizárja
(obisnuinta exlude pasiunea)
a megszokás a szenvedélyt
kizárja
ma kipróbálom más tájait is
testednek / lépj a lepedőre
át rajtam és használjuk föl
egyesgyakorlatait a pároknak
kik előrehaladtak már a
visszaélés
nélküli párbeszédben /
változtassunk
az érintések fő alapján
műveljük az azonnali
emlékezését: a tenger
csapkodja a sátor
ajtaját mi szeretkezünk
bent / a tenger állhatatosan
nyisd ki te az én fekvésem
kissé
szokatlan (valójában
pucérak vagyunk és a tömeg
pokolian kíváncsi)
homok a széllel / algák /
felhők az éggel
tengeri banalitások leltára
legitim erekciók homokos
ágyékon
pompás gazdasszonyok
szaladnak négy
végtagon (két mell & két láb)
a szél
ragadta fazék éjjeliedény
kevésbé
finom szűrőanyagok után;
a megszokás a szenvedélyt
kizárja s én szokatlanul sietek
a bejáratod felé lépő
éjszakában
könnyelműtlen ház
(casa de intoleranta)
nem kérek éjszakai életet
csak alázatos esti létet
értem hogy december hava van
a magány kiüldöz
az ajtón
könnyelműtlen ház amelyben
a szentség balettpapucsban
táncol
kipróbálok egy folyosót
balra:
veszély csak és
bizonytalanság
látom együttlétünk hulláját
egy elmúlt ittas állapotban
jó utat barátaim
itt szörnyen csúszik minden
szorítsátok meg öveit
erényeteknek
Orbán János Dénes
fordításai
(A Bestiárium c., 1998-ban
Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön megjelent kétnyelvű kötet alapján)