CRISTIAN
BADILITA
Kiváló teológus, író és
költő, a román szellemi életben nagy tiszteletnek örvend. Alkotói vezérelve: az
igazságot sose szabad kikerülni, mindig szembe kell nézni vele. Tulajdonképpen
így lehet Istenhez is közel jutni - vallja a teológus költő. Egyik visszhangos
alkotása: A szerzetes és a halál (Calugarul si moartea) |
ÁTLÁTSZÓ DOLOG
(Acest lucru diafan)
Mondjam meg nektek mi a vers?
Lefogadom, hogy nem érdekel
titeket,
de én mégis elmondom - az
ördögbe is,
mit csináltam az utóbbi
időben!
De, hogyan értitek majd meg,
szeretteim,
hogyan fogjátok fel ezt a
titokzatos, átlátszó, éteri dolgot,
ha nem ismeritek madame
Clotilde-ot,
a szemben lakó
szomszédasszonyt,
ha nem ismeritek frau
Gilbertát,
a fenti szomszédasszonyt,
ha nem ismeritek Minouch
kisasszonyt,
aki éppen most zuhanyozik!?
Jó, abbahagyom,
én csak el szerettem volna
árulni nektek néhány dolgot,
de meggátolnak az agy
hangyái:
ezek az ördögi szavak,
zörejek
s a reuma égető tüze!
végül is igazatok van -
csak egy rövid időre haltok
meg,
ha megmondom nektek mi is a
vers!?
KÖRÜLMETÉLT VERS
(Poem circumcis)
Fehér papír
és virrasztás,
az Aranyborjú portréja az
asztalon.
Huszonnégy órája
sült krumplit
okádunk
egymás fülébe.
Testvér, mi mintha ismernénk
egymást valahonnan:
minő furcsa egybeesés!
Véletlenül nem...
véletlenül nem is te vagy az,
aki nemrég
visszatért a túlvilágról.
Hmmm! Nekem úgy tűnt,
mert bűzlesz, mint egy
tejfölben fetrengett
kísértet,
bocsáss meg, részeg vagyok
és a csontjaim puhák.
Fehér papír
firkálásra .
Takarodj vissza bűnös oda,
ahonnan világra jöttél!
UTOLSÓ DAL
(Ultima)
Óh, mennyire várom a telet!
Olyankor minden madár
visszatér agyamba,
hogy belülről melegítse a
testem,
de selymes szárnyaikkal
annyira csiklandoznak,
hogy az szinte kibírhatatlan.
Uraim, tényleg akarják látni
milyen a paradicsom!?
Fogjanak egy baltát és törjék
fel a koponyámat!
Többet nem mondhatok.
A FÉLKEGYELMŰ LAPSZÉLÉRE
ÍRTA AKIRO KUROSAWA
(Pe marginea Idiotului de
Akiro Kurosawa)
A költészet a hülyeség
állapotának tűnik nekem.
Olyan vagy, mint a mésszel
befröcskölt akác
az út szélén, amire az esők
rámossák az égbolt
zsigereit. Olyan vagy, mint
egy angyalka,
aki a borsos tányérra zuhant
az Utolsó Vacsorán.
Olyan vagy, mint a
guillotinnal megnyírt francia király.
Vagy mint a bolygó Miskin a
japán Szibériában.
ENYHE, TAVASZI SZELLŐ
(O boare blanda,
primavaratica)
Amikor fiatal voltam, talán
gyerek
én is ambíciózus voltam,
nagy ember szerettem volna
lenni,
de ha mégse, legalább egy
kissé költő!
És istenbizony, elkezdtem
mozgatni
a könyökömet, a térdemet s a
szárnyamat, mint az emberek!
majdnem ráborítottam az eget
angyalaival a földi vadakra.
Egy enyhe, tavaszi szellő
sodródott hirtelen homlokom
köré
és beillatosította a lelkem,
aztán ölbevett és teljesen
eltévelyített -
hét dombot másztam meg,
ajkammal egy pillanat alatt
hét tengerbe fúltam, de végül
feltámadtam
egyetlen lélegzettől...
Lám, így múlt ki vers utáni
vágyam!
(Mint egy nyitott ejtőernyő a
földön)!
Hazudnék, ha azt mondanám,
egyáltalán nem bánom, s hogy
már nem érzem
néha-néha azt a szúródást a
bordáim alatt,
de ez az enyhe, tavaszi
szellő, ami elámítva
fonja át a lelkem, úgy
fojtogat min t még soha...
Goron Sándor fordításai
|