ANA BLANDIANA
(Sz. 1942-ben Temesvárott, a gimnáziumot Nagyváradon, az egyetemet Kolozsváron
végezte. Költő és prózaíró. Hosszú időn át esszéírással is foglalkozott. 1989
előtt a romániai szellemi ellenállás egyik meghatározó alakja. Műveit sok
nyelvre lefordították, magyarul több kötete, válogatása jelent meg.) |
VERSENY
Így teszem: a
kő helyett, tükröt.
És a név helyett,
tükröt, hasonlóan.
Verseny lesz,
hol elhulltok végül
mind.
Kit bánthat, hogy a síromról
mit sem tudnak majd,
ha föléje hajoltok
kíváncsian nézvén:
vajon kit takar
és látjátok akkor,
ott
magatokat.
DIES ILLE, DIES IRAE
Eljön ő,
nem lehet másként,
el fog jönni
az a nap is,
évszázadok halasztotta nap,
eljön,
közeledik,
hallani is,
szíve dobban-ver
az égben,
érezni a levegőben.
Nem késhet többé,
higgyétek, eljön
ama nap is
vakító szablya
a lüktető fényben.
BÚJÓCSKA
És íme, templomok
indulnak, hogy elterüljenek az aszfalton,
mint félelemmel
telepakolt bárkák,
tornyos árboccal,
púpos vitorlákkal,
mit szél feszít, ver mindig
más irányból,
úgyhogy
óvatlanul ne sétálj utcáidon,
bármikor eltaposhat egy tébolyult
templom
igyekezetében, hogy elrejtőzzön végre.
(Fazakas Attila fordításai)
EGY DIÓ
ANNYI, MINT NÉGY MELEG SZOBA
Füvekből font,
pecsétnyi levelekkel záros
láncaim maholnap fonnyadtan
lehullnak.
Úgy tör reám a szabadság,
mint a fogvacogás,
és semmivé foszlanak bennem
az addig tanultak.
Ha ki valaha egy dióban élt,
mutogassa meg a cellákat rendre,
melyikben húzhatom meg magam?
A világmindenség úgy is
csak egy hodály, amelyben
birsalma fénye pillog álmosan.
Egy dió annyi, mint négy meleg szoba,
zöldes homályuk illatos nagyon,
csodálkozik egy künnrekedt tücsök -
régi vágyam ily őszi oltalom,
borítson be sok-sok zörgő levél,
s madárrajok örökös nyár felé
verdeső vágyának röpke árnya,
hogy a föld örömeiből majd szabadon
tudjak választani,
álomba ringat egy dió rejtett, parányi ágya.
MEZTELEN VIRÁGOK
Milyenek vajon a virágok,
amikor senki sem néz rájuk,
s titokban levethetik bátran
minden ruhájuk?
Mint mutat vajon a kamilla,
aranyos övét ha megoldja,
s mit sem törődve azzal, hogy látják,
lerúgja fehér szoknya-virágát?
Hát a nőszirom milyen látvány,
mikor harisnya sincs a lábán,
s amiben éjjel-nappal tanyázik,
kék ingétől is megválik?
A bársonyvirág milyen lehet,
ha ruha nélkül didereg,
s csipkés szoknyája sincsen rajta,
pedig ugyancsak fázós fajta?
No és milyen a cinnia
karcsú derekát látni, ha
vörös katrincáját ledobja
egyenesen a porba?
Milyen a rózsa mindenek fölött,
ki a bál után levetkőzött,
s szirmokból varrt ünneplő ruháját
a virág-hercegek is megcsodálták?
De jó lenne, ha csak egy percre,
amit még senki se látott,
titokban meglesni, milyenek
a meztelen virágok!
(Cseke Gábor fordításai)
EGY KEVÉSBÉ ZSÚFOLT
ÉGBOLT
Próbálok néha elképzelni
Egy kevésbé zsúfolt égboltot.
De nem sikerül,
Mert nem akar róla lemondani
Se a mítoszokat látó,
Sem a gépeket látó szemem.
Íme, éppen ebben a pillanatban
Egy repülő
És Niké, a szárnyas istennő
Összeütköztek
És alázuhantak
Ellentétes indokoktól megzavart
Két szemem előtt,
S mivel egyik
Nem tudja megmagyarázni
A gép meghibásodását,
A másik meg
A győzelem istennőjének halálát,
Fáradtan,
Mindketten elalszanak
És álmodtak
Egy olyan csupasz égboltot,
Melyen csak felhők
És madarak vonulnak át.
EGYEDÜL
Ő egyedül van,
Nem mintha
A többim közül
Ő volna a legigazibb,
Hanem azért,
Mert a többinek
Ugyanaz a lényege
A tölgy leveleiben,
A madarak zsigereiben
A nyúl félelmében,
A kenyér és a bor színében
Ő egyedül van,
Annyira egyedül,
Hogy megelégeli
És maga szüli meg
Magát.
ANGYALSZÜRET
...Időnként
Tompa puffanás,
Olyan akár a fűbe
Pottyanó gyümölcsé.
Hogy telik az idő!
Megértek és potyogni kezdtek
Az angyalok:
Ősz lett az égben is...
(Mészely József fordításai)