ALEXANDRU DOHI
Sz.
1955-ben, Máramarosszigeten. "Tíz éves vagyok, amikor meghalt apám - egyszerű
jelenlétével megértettem őt. Hiánya miatt kezdtem el írni, lehetséges, hogy a
szó a hiányból terem. Anyám szófogadó és istenhívő, egy szeszgyárban dolgozott,
kis pénzéből a kolozsvári Képzőművészeti Líceumba küldött. 1974-ben
érettségiztem, aztán a Duna-deltában halászként dolgoztam, a katonaéveimet a
brassói tűzoltóknál töltöttem. Aztán voltam kirakatrendező, szobafestő, kőműves,
kőfaragó, tejkihordó, erdei gyümölcsszedő, sorsjegyárus, sírásó, tisztviselő a
temetkezési vállalatnál, postás, rajztanár, csempekályhás, földtani kutató,
közfürdő főnök. 1979-ben megnősültem, három gyerekünk van... 1986-ban Svédországba
szöktem. Itt röviden felsorolva üzleti kifutóként, pincérként, nevelőként,
kertészként szamaritánus gondozóként dolgoztam. 1977-ben közöltem először...
1983-ban jelent meg első kötetem: Caietul debutantilor (A bemutatkozó füzete),
melyet a Cartea definitiilor (Meghatározások könyve) a Calul de febră (A lázló),
és a Cartea aromelor (Illatok könyve) követett. Íróasztalom tele van
könyveimmel: Cartea dilemelor (Kétségek könyve), Aspecte si iposteaza (Arculatok
és feltevések) Diafania (Áttetszőség) és mások" - írja magáról az Ághegyen c.
svéd-agyar internetes folyóirat egyik számában. |
A FÖLDI ÉGENJÁRÁS EZEREGY MÓDJA KÖZÜL AZ EGYIK
A láthatáron
Kockázom hogy
Páncélt
veszejtsek
Elhagy az álom
Kéz a jelekben
Mit nem
jelenthet
Oly értelemben
Hogy nincs jelük
Panaszuk sincsen
Röhejes zászló
Könnyekből szőve
Egy osztovátán
Mit is tehetnék
Palotában van
dolgom
Legyek a tékozló
fiú
VÉN GYEREK DALA
Rajta kocsis
A kocsmába
Áll mellette
Vadcseresznye
Dobálózzunk zöld
dió hajával
Rikoltozzunk
indiánmód
Kutatgassunk
Lábunk között
Asztalon túl
Ágyak alatt
Azon is túl itt
itt iiitten
Kutatgassunk
mélyre nyúlva
Hol a láthatár
vonaglik
Kinyúlva
Szivárványujjakkal gyöngéden
Magunkat látva
A fa
tekintetében
Tóban az
elképzelhetetlen
Arcot
EGY ÖREG
AKINEK NEM VOLT HOL HÁLNIA ÉS HALBŰZT ÁRASZTOTT
Az a vén gyerek egyszer
Tetteivel szólalt
Máskor viszont
Alagutat vájt a szavakba
Tekintetből tornyot rakott
Majd elkövetett valamit
A szabadság műfajában
Az eltelt nap
Biztonsága nélkül vagyis
Biztonságban a szólás
Szabadsága nélkül
Hogy tettekkel
Mondjon horgászmeséket
A metrólejáratnál
Keret nélkül seb se kékül
A sokat magasztalt
Jelenben itt s most
Süni Dani
Semmit se hallani
Oly végtelen a csönd
De jókora szelek fújnak
És az arcodba bújnak
Újság a néptelen utcán
Sárkány a homokpad fölött
Kétezer évvel ezelőtt-
I madár tolla
Magas cipősarkok
Visszhangja az éji
Kövezeten egy gyermek
Nyelvét nyújtja havazik
MÁS FÉNYBEN
Mélységesen
Irtóztam attól, hogy
Igazam legyen.
Ugyanolyan nap volt, mint
máskor
Ember voltam
Mint bárki más.
Minden ott volt a maga
Megszokott helyén.
Elmondhatatlanul
Kibeszéltnek éreztem magam
És már nem akartam
Biztosnak lenni valamiben.
Az egykori
parapszichológus újságot olvas
A család egy idő után
Nem bírt vele
Az ágyba vizelt
Szerinte a szemközti
Szomszéd az oka
Aki mindegyre újságot
olvas
Egy öregotthonban
botlottam belé
Megvolt a külön szobája
A falak telistele apró
Újságkivágással
Piros vonallal befutva
Egyenesen vagy zegzugosan
Jól látható hogy
valamennyi esemény
Áthalad a többin és
Utána a peremre
Szorul hogy az történjen
ami
Még soha
Lásd én is amíg be nem
Zsuppoltak ide nem
olvastam
újságot életemben
Az első találkozás
Azzal aki képes volt
Megmagyarázni minden
tettét
Jócskán elmúlt
Éjfél
Egy barátomtól
Mentem hazafelé,
miután elbeszélgettünk
a tiltásokról
a feszültségek
szükségességéről
és a megőszült
csillagokról.
Lépkedtem az utca
Közepén mert félek
A kutyáktól
Az járt a fejemben
Hogy a tiltás
A bűvölés ízes falatja
Mikor is rátaláltam
Egy utcalámpa alatt
Jó hogy jöttél mert
Egy tanú kell épp nekem
Majd körömollót vett elő
És módszeresen lefaragta
Körmeit melyek a
Csatornába hulltak mert
ott állt
Az öntöttvas rácson
Látod én naponta
Természetellenes dolgot
cselekszem
Az emlékezet kegyetlen
Teher ha tudnád
Mennyit bolyongtam hogy e
lámpára bukkanjak
Mellette a csatorna szája
Azt hiszem az egyetlen
Az egész városban
Oly ritkán találni
Utcalámpa alatti
csatornanyílást
Látod a körmöket a
másodpercek azok
Hoppsza ládd és itt se
voltak...
(Cseke Gábor
fordításai)
AZ IGAZAT VALLVA
Még autodidaktaként is
A műveltség cserbenhagy
akkor
Itt szétválik a folyó és
az ér
A sarkítás legbensődig
elér
A félénk határozottan
parancsol
A hosszú nélkülözés
ellenére
Főtisztelendősége
gyerekfejekre hág
A nevetséges dundi kisded
jókedv
Mentőöveket oszt keresztet
nem vet
Mint a hitetlen, ki körül
ég a hely úgy imádkozik
Az idegenlégiós katona sír
Mások előbb még
magabiztosan
Most álarc nélkül pánikba
esnek
De mert teszik a magukét
jól teszik
Boldogok akik minden
időben igazat vallnak
Ingerültek száműzöttek
elpuhultak
Egy csöndes kávézóban írom
ezt
Egy szupercivilizált
országban
Kedvem lett volna ebből a
zsíros témából
Ódát írni de nedves lelkem
nem ég a vágytól
Játszótársam sarki csillag
Az igazat vallva ódát
hogyan írhatnék
Miként őrizheted
ünneplőruhád vasaltságát
Az igazat vallva mi jöhet
ki belőled
De mindenképpen jó
rendkívül jó ez így
Stockholm, 1995. VII. 26.
A TÁJTÓL ERŐSZAKOLTAN
A tűk mint holdsugarak
Melyeket a sötétség
ügyesen kezel
Angyali mozdulatom
kibontva terel
Idegen kezeim félénken
remegő agarak
A csukahallgatástól lettem
rosszul
Hogy ezt a költeményt
békében írjam
Hogy készülő árnyak
támadását lebírjam
Töprengésem saját húsomba
szorul
Tojáshéjamból rég
kiforgattak már
Ficamítottak a tárgyak
zsugorítottak
Mások érzései bögrébe
szorítottak
Most teknőspáncélomat töri
a táj
Erővel költözik bennem az
ellen
Fűzek fúródnak lándzsaként
belém
Nagykanállal merít belőlem
az ég
Húsom fölött elsötétült a
felleg
Mintha csontjaimban a
sátán villámlana
Szemeim maguktól lombikban
görögnek
Vagy végtelenült
kuglizóban pörögnek
Nincs olyan kép amely
útjukba állana
Fehér műanyagpillangó a
párzásom
Idegeim olykor a torkomba
gyűlnek
Drótgomolyagként a
rontásomra törnek
Szájüregemben karmolják
hallgatásom
Koccanó fogaim közé esnek
gúnyosan
Papírt szegezve mereven
nézik a távolt
Láthatatlan száraz
tűleveleket tárolt
Fagyott hótakarón a fény
gúnycsillagosan
(Tar Károly
fordításai)
|