Román költők

 

ALEXANDRU DOHI
 

Sz. 1955-ben, Máramarosszigeten. "Tíz éves vagyok, amikor meghalt apám - egyszerű jelenlétével megértettem őt. Hiánya miatt kezdtem el írni, lehetséges, hogy a szó a hiányból terem. Anyám szófogadó és istenhívő, egy szeszgyárban dolgozott, kis pénzéből a kolozsvári Képzőművészeti Líceumba küldött. 1974-ben érettségiztem, aztán a Duna-deltában halászként dolgoztam, a katonaéveimet a brassói tűzoltóknál töltöttem. Aztán voltam kirakatrendező, szobafestő, kőműves, kőfaragó, tejkihordó, erdei gyümölcsszedő, sorsjegyárus, sírásó, tisztviselő a temetkezési vállalatnál, postás, rajztanár, csempekályhás, földtani kutató, közfürdő főnök. 1979-ben megnősültem, három gyerekünk van... 1986-ban Svédországba szöktem. Itt röviden felsorolva üzleti kifutóként, pincérként, nevelőként, kertészként szamaritánus gondozóként dolgoztam. 1977-ben közöltem először... 1983-ban jelent meg első kötetem: Caietul debutantilor (A bemutatkozó füzete), melyet a Cartea definitiilor (Meghatározások könyve) a Calul de febră (A lázló), és a Cartea aromelor (Illatok könyve) követett. Íróasztalom tele van könyveimmel: Cartea dilemelor (Kétségek könyve), Aspecte si iposteaza (Arculatok és feltevések) Diafania (Áttetszőség) és mások" - írja magáról az Ághegyen c. svéd-agyar internetes folyóirat egyik számában.


   


A FÖLDI ÉGENJÁRÁS EZEREGY MÓDJA KÖZÜL AZ EGYIK

A láthatáron
Kockázom hogy
Páncélt veszejtsek
Elhagy az álom
Kéz a jelekben
Mit nem jelenthet
Oly értelemben
Hogy nincs jelük
Panaszuk sincsen
Röhejes zászló
Könnyekből szőve
Egy osztovátán
Mit is tehetnék
Palotában van dolgom
Legyek a tékozló fiú
 
 

VÉN GYEREK DALA

Rajta kocsis
A kocsmába
Áll mellette
Vadcseresznye
Dobálózzunk zöld dió hajával
Rikoltozzunk indiánmód
Kutatgassunk
Lábunk között
Asztalon túl
Ágyak alatt
Azon is túl itt itt iiitten
Kutatgassunk mélyre nyúlva
Hol a láthatár vonaglik
Kinyúlva
Szivárványujjakkal gyöngéden
Magunkat látva
A fa tekintetében
Tóban az elképzelhetetlen
Arcot
 
 

EGY ÖREG AKINEK NEM VOLT HOL HÁLNIA ÉS HALBŰZT ÁRASZTOTT

Az a vén gyerek egyszer
Tetteivel szólalt
Máskor viszont
Alagutat vájt a szavakba
Tekintetből tornyot rakott
Majd elkövetett valamit
A szabadság műfajában
Az eltelt nap
Biztonsága nélkül vagyis
Biztonságban a szólás
Szabadsága nélkül
Hogy tettekkel
Mondjon horgászmeséket
A metrólejáratnál
Keret nélkül seb se kékül
A sokat magasztalt
Jelenben itt s most
Süni Dani
Semmit se hallani
Oly végtelen a csönd
De jókora szelek fújnak
És az arcodba bújnak
Újság a néptelen utcán
Sárkány a homokpad fölött
Kétezer évvel ezelőtt-
I madár tolla
Magas cipősarkok
Visszhangja az éji
Kövezeten egy gyermek
Nyelvét nyújtja havazik
 
 

MÁS FÉNYBEN

Mélységesen
Irtóztam attól, hogy
Igazam legyen.
Ugyanolyan nap volt, mint máskor
Ember voltam
Mint bárki más.
Minden ott volt a maga
Megszokott helyén.
Elmondhatatlanul
Kibeszéltnek éreztem magam
És már nem akartam
Biztosnak lenni valamiben.
 
Az egykori parapszichológus újságot olvas
A család egy idő után
Nem bírt vele
Az ágyba vizelt
Szerinte a szemközti
Szomszéd az oka
Aki mindegyre újságot olvas
Egy öregotthonban botlottam belé
Megvolt a külön szobája
A falak telistele apró
Újságkivágással
Piros vonallal befutva
Egyenesen vagy zegzugosan
Jól látható hogy valamennyi esemény
Áthalad a többin és
Utána a peremre
Szorul hogy az történjen ami
Még soha
Lásd én is amíg be nem
Zsuppoltak ide nem olvastam
újságot életemben
Az első találkozás

Azzal aki képes volt
Megmagyarázni minden tettét
Jócskán elmúlt
Éjfél
Egy barátomtól
Mentem hazafelé,
miután elbeszélgettünk
a tiltásokról
a feszültségek szükségességéről
és a megőszült csillagokról.
Lépkedtem az utca
Közepén mert félek
A kutyáktól
Az járt a fejemben
Hogy a tiltás
A bűvölés ízes falatja
Mikor is rátaláltam
Egy utcalámpa alatt
Jó hogy jöttél mert
Egy tanú kell épp nekem
Majd körömollót vett elő
És módszeresen lefaragta
Körmeit melyek a
Csatornába hulltak mert ott állt
Az öntöttvas rácson
Látod én naponta
Természetellenes dolgot cselekszem
Az emlékezet kegyetlen
Teher ha tudnád
Mennyit bolyongtam hogy e lámpára bukkanjak
Mellette a csatorna szája
Azt hiszem az egyetlen
Az egész városban
Oly ritkán találni
Utcalámpa alatti csatornanyílást
Látod a körmöket a másodpercek azok
Hoppsza ládd és itt se voltak...
 

(Cseke Gábor fordításai)

 

AZ IGAZAT VALLVA

Még autodidaktaként is
A műveltség cserbenhagy akkor
Itt szétválik a folyó és az ér
A sarkítás legbensődig elér
A félénk határozottan parancsol
A hosszú nélkülözés ellenére
Főtisztelendősége gyerekfejekre hág
A nevetséges dundi kisded jókedv
Mentőöveket oszt keresztet nem vet
Mint a hitetlen, ki körül ég a hely úgy imádkozik
Az idegenlégiós katona sír
Mások előbb még magabiztosan
Most álarc nélkül pánikba esnek
De mert teszik a magukét jól teszik
Boldogok akik minden időben igazat vallnak
Ingerültek száműzöttek elpuhultak
Egy csöndes kávézóban írom ezt
Egy szupercivilizált országban
Kedvem lett volna ebből a zsíros témából
Ódát írni de nedves lelkem nem ég a vágytól
Játszótársam sarki csillag
Az igazat vallva ódát hogyan írhatnék
Miként őrizheted ünneplőruhád vasaltságát
Az igazat vallva mi jöhet ki belőled
De mindenképpen jó rendkívül jó ez így
Stockholm, 1995. VII. 26.

 

A TÁJTÓL ERŐSZAKOLTAN

A tűk mint holdsugarak
Melyeket a sötétség ügyesen kezel
Angyali mozdulatom kibontva terel
Idegen kezeim félénken remegő agarak
A csukahallgatástól lettem rosszul
Hogy ezt a költeményt békében írjam
Hogy készülő árnyak támadását lebírjam
Töprengésem saját húsomba szorul
Tojáshéjamból rég kiforgattak már
Ficamítottak a tárgyak zsugorítottak
Mások érzései bögrébe szorítottak
Most teknőspáncélomat töri a táj
Erővel költözik bennem az ellen
Fűzek fúródnak lándzsaként belém
Nagykanállal merít belőlem az ég
Húsom fölött elsötétült a felleg
Mintha csontjaimban a sátán villámlana
Szemeim maguktól lombikban görögnek
Vagy végtelenült kuglizóban pörögnek
Nincs olyan kép amely útjukba állana
Fehér műanyagpillangó a párzásom
Idegeim olykor a torkomba gyűlnek
Drótgomolyagként a rontásomra törnek
Szájüregemben karmolják hallgatásom
Koccanó fogaim közé esnek gúnyosan
Papírt szegezve mereven nézik a távolt
Láthatatlan száraz tűleveleket tárolt
Fagyott hótakarón a fény gúnycsillagosan
 

(Tar Károly fordításai)


  
Román költők