AUREL DUMITRASCU
 
  

Sz. 1955 - megh. 1990. A huszadik század nyolcvanas éveiben kirajzott román költőtehetségek markáns alakja. Eldugott faluból származott, s váltig hajtogatta: megijeszti az a tény, hogy őelőtte a vidéknek egyetlen költője sem volt. Költészeti egyetemet álmodik falujába. 1984-es első kötete után még néhány könyve jelenik meg, majd még az ezredforduló előtt, hirtelen meghal. Emlékére költészeti versenyt hirdetnek meg minden évben. Megjelent kötetei: Fuirtunile memoriei (Albatrosz, Bukarest, 1984), Bibliotece din Nord (Cartea Românescã, Bukarest, 1987), Mesagerul (Canova, Iasi, 1992), Tratatul de eretica (Timpul, Iasi, 1995).

FIATAL PRÉDA ŐSSZEL

Egyedül van aprócska és ebédkor belép a házba
egyszeriben megtölti esővel a naptárt. Pedig csak
egy fiatal préda csak ennyi egy fiatal áldozat
ősszel.
Mondtam magamnak: ne ismételj semmit a versben
ne tegyél kedvükre szövegek asszony ezekben
sohase bízzál ne őrizd szórd szét a városban
mindet. Csak a nagyon rossz gyerekek jutnak le
a partra a gyöngédség nem ismeri őket. A kezekről
a kikericsekről - ne mondd el ezt sem.
Időnként valaki kíséretével időnként jöhet ebéd
előtt. Suttogásainak tejből van az orruk.
 

TÜNTETÉS

Egy ölnyi újságot kapsz majd tőlem nem virágot.
Hogy ne olvasd el őket - te a boldogságtól őrülten
fogsz meghalni egy almát nézve. El tudok képzelni egy
almát amelyben falánk lárva az úr. Már régóta nem
írtam le egyetlen szép sort sem nem láttam mást csak siratóasszonyokat.
És ha ennek a háznak kéménye volna csak az én vérem szökne ki onnan mérgektől kavarogva.
 

JELENETEK A VERS ÉLETÉBŐL

Mert csak úgy leszünk mindig rosszul az ő színe
előtt soha: az asszony belép a házba és így szól:
"a vers az ágy az alkonyatok ég veletek száműztem
őket". Az ablakon át fehér eső kér engedélyt
a fekete esőtől hogy sírjon.
 

MENÜETT ASSZONYOKKAL ÉS KÖLTŐVEL

Kivonulnak az asszonyok
mint sikolyok az esőbe.
A testük mintha olajos lenne.
A nyírfaerdő mellett egy költő
nyugodtan kicsavarja az ingét.
 

MORPHEMES DE GESTE

Iszaphegyek rohannak át az égen. Mindketten hallgatunk.
És ha leesnek az esők a tóban úszókként lebegnek majd
rég megbánt dolgaink.
 

EGY ROMÁNC SZI-BEN

Inni fogunk mondom a város macskáinak inni fogunk
cirkuszt csinálunk nem írok már egyetlen könyvet
sem. Hála istennek örvendeznek hála istennek megjött
neked is végre az eszed.
 

ESŐNYOMOKKAL A SZÁJÁN

Vannak órák amikor csillapítom az örömöt.
A messziről jött szél nem hallgat el soha
újságokat cibál a dombvidéken házakba lopakszik.
Magányom körében régi szokás ez: egy asszonyt
látok mezítláb az esőben. Jön a szél és én
megidézem. Esőnyomokkal a száján.
 

A HÍRNÖK

Mondani akarsz nekem valamit minden éjjel. Csakhogy
nem tudom és soha nem is fogom megtudni ki vagy.


Jánk Károly fordításai