LACUL
Lacul codrilor albastru
Nuferi galbeni il incarca;
Tresarind in cercuri albe
El cutremura o barca.
Si eu trec de-alung de maluri,
Parc-ascult si parc-astept
Ea din trestii sa rasara
Si sa-mi cada lin pe piept;
Sa sarim in luntrea mica,
Inginati de glas de ape,
Si sa scap din mina cirma,
Si lopetile sa-mi scape;
Sa plutim cuprinsi de farmec
Sub lumina blindei lune -
Vintu-n trestii lin fosneasca,
Unduioasa apa sune!
Dar nu vine... Singuratic
In zadar suspin si sufar
Linga lacul cel albastru
Incarcat cu flori de nufar.
A TÓ
Kék taván a rengetegnek
Rózsák bontják szirmaikat.
Ezüst habot ver a hullám,
Lenge bárkát játszva ringat.
Tóparton alá s fel járok
Hallgatózva, várakozva,
Nád közül hogy ő kiszökken
S odaomlik a karomba.
Vizek szelíd szava csábít,
A kicsiny csónakban párom.
Kihull a kezemből a kormány,
Pihen evező-lapátom.
Holdnak halvány sugaránál
Ringunk mély-mély bűvöletbe.
Szellő lebben, zizzen a nád.
Az ezüst hab csendül csengve...
Oh, de nem jön! Én magamban
Sóhajtozom egyre mind itt
A kék tónál, melynek tükrén
Tündérrózsák ezre nyílik.
(1939/1950)
Finta Gerő fordítása
A TÓ
Sárga, súlyos vízirózsák
ülnek kék tükrén a tónak.
Sűrű erdő tava szintjén
fehér utat szánt a csónak.
S én a parton álmodozva...
mintha tán csak arra várnék,
hogy a nád közt felbukkanjon
s rámboruljon a szép árnyék.
Mintha csónakomban ülnénk
mintha habmoraj dalolna,
mintha nyele a lapátnak
kezemből halkan kihullna.
Éji varázs alatt úsznánk,
holdsugárral elkeverten...
fel-felcsobban az ezüst víz,
hűs szél zizzen nádon-berken.
Nem jön senki! - egymagamban
küldöm sóhajom az égnek.
Erdei tó acélkékjén
sárga vízirózsák égnek.
(1951/1962)
Hajnal Anna fordítása
A TÓ
Sárga vízirózsák terhe
Hull az erdő kék tavára;
Fehér habfodrait szelve,
Borzolja egy könnyű bárka.
S én a part hosszán bolyongok,
Mintha várnám, hallanám
Őt, ahogy kilép a sásból
És puhán borul reám;
Hogy a kis ladikba szálljunk,
Habmorajban, esti csendben;
S én kezemből már a kormányt
És az evezőt kiejtem;
Hogy majd elbűvölt gyönyörben
Siklunk holdvilágos éjbe -
Szellő zizzen át a nád közt,
Cseng a fodros víz zenéje!
Óh, de nem jön!.... Sóhajtozva
Állok, társtalan epedve
Kék tavamnál, melyet sárga
Vízirózsák ezre fed be.
(1961/1968)
Franyó Zoltán fordítása
A TÓ
Erdőn sárga vízirózsák
Nyílnak kék vizén a tónak.
Fehér fényü gyűrüzések
Sűrüjében ring a csónak.
Őrá várok itt a parton,
Érzem nyughatatlanul:
Jönni fog, nádból kibukkan,
S lágyan kebelemre hull.
Majd beugrunk csónakunkba,
Melyhez halk habok simulnak,
Kormányunk kihull a kézből,
Evezőink is kihullnak.
Siklunk drága bűvöletben
Hold süt, ránk szitál a fénye,
Szellő suttog benn a nádban,
S cseng a hullámok zenéje.
Ó, de nem jön... Fáj a szívem,
S csak sóhajtok, árva lélek,
Partján sárga-vízirózsás,
Csodakék tavam vizének.
(1961/1974)
Áprily Lajos fordítása
|