DORINTA
Vino-n codru la izvorul
Care tremura pe prund,
Unde prispa cea de brazde
Crengi plecate o ascund.
Si in bratele-mi intinse
Sa alergi, pe piept sa-mi cazi,
Sa-ti desprind din crestet valul,
Sa-l ridic de pe obraz.
Pe genunchii mei sedea-vei,
Vom fi singuri-singurei,
Iar in par infiorate
Or sa-ti cada flori de tei.
Fruntea alba-n parul galben
Pe-al meu brat incet s-o culci,
Lasind prada gurii mele
Ale tale buze dulci...
Vom visa un vis ferice,
Ingina-ne-vor c-un cint
Singuratece izvoare,
Blinda batere de vint;
Adormind de armonia
Codrului batut de ginduri,
Flori de tei deasupra noastra
Or sa cada rinduri-rinduri.
A VÁGY
Gyere, vár reánk az erdő,
Forrás kristályvize vár
Lomb alatt, hol rejtve őrzött
Gyeppaddal kínál a nyár.
Oh, repülj kitárt karokkal,
Kebelemre ráomolj;
Fátyladat, hadd, én vegyem le
Hajadról és arcodról.
Odaülsz majd az ölembe,
Egyes-egyedül leszünk;
Felborzolt hajad közé a
Hulló hársvirág repül.
Szőkefürtös szép fejed az
Én karomba fekteted,
Rabló ajkam rácsap szádra
S ízet érez, édeset.
Boldog álmot álmodunk ott,
Szűz források dala kél,
Szellőzene csendül lágyan
S álmok útján az kisér.
Csendjében zord rengetegnek
Szenderedünk elpihenve,
Hárs virágja hull felettünk
S betakargat rendre-rendre.
(1939/1950)
Finta Gerő fordítása
SÓVÁRGÁS
Jer az erdei forráshoz.
Kavicsos mederben ing,
Hol a szárnyék rá lehajló
Ereszébe rejtve ring.
Jöjj, kitárom karjaim, fuss,
A szívemre hullva hullj.
Oldd meg arcodon a fátyolt
És emeld föl szótlanul.
A térdemre ülsz, hisz ottan
Ketten leszünk, kedvesem.
Reszketeg hársfa virága
Hull hajadra csendesen.
A karomra hajtod lassan
Aranyszőke fejedet,
És ajkad az ajkamnak
Csókkal dúlni engeded.
Boldog álmot álmodunk majd,
Ringatózunk halk dalon.
Dalol a magános forrás
S a szelíd szélfuvalom.
Szélingatta rengetegnek
Csöndjén álmok szállanak,
Hullong olykor és lehull ránk
Hársvirág is álmatag.
(1956/1967)
Oláh Gábor fordítása
VÁGY
Jöjj, az erdőn vár a forrás,
Mely kavics fölött remeg,
Itt az ágak földig-omlón
Hűs gyep-ágyat rejtenek.
Jöjj, repülj szivemre, kedves,
Már kitárom két karom,
Hadd fejedről s vállaidról
Fátyladat leoldanom.
Könnyedén ölembe veszlek,
Itt magunk leszünk csupán,
Rebbenő hajadra hársak
Sárga pelyhe száll puhán.
Szőkefürtös halvány arcod
Jobb karomra nyugtatod,
Édes ajkad éhes ajkam
Zsákmányául átadod.
Boldog álmot álmodunk majd,
Míg nekünk a lenge szél
És a mély-magányu forrás
Enyhe ringatót zenél.
Így alszunk a gondba süppedt
Erdő összhangján merengve,
S hull reánk a hársvirágok
Lepke szirma rendre-rendre.
(1960/1966)
Franyó Zoltán fordítása
VÁGYAKOZÁS
Jöjj az erdő csermelyéhez,
Melyben táncol a porond,
És ahol már a barázdát
Elborítja sűrü lomb.
Iramodva hullj ölembe,
Tárt karomba vesd magad,
Köntösöd hadd oldozom le,
Hadd fölfednem arcodat!
Térdemen elüldögélhetsz,
Kettőnké lesz a világ,
Míg hajad dús sátorára
Hulldogál a hársvirág.
Szőke fürt közt sápadt orcád
Hajtsd vállamra álmatag,
Drága prédául kinálván
Számnak édes ajkadat.
Hadd álmodjunk boldog álmot,
Szenderülvén a dalon,
Melyet titkos csermelyekkel
Dúdol a lágy fúvalom.
S átadván magunk a csendes
Erdei harmóniának,
Ránk kibomlott hársvirágok
Hulldogálnak, hulldogálnak.
(1967/1974)
Jékely Zoltán fordítása
VÁGY
Gyere, vár erdőn a forrás,
Kavics fölött megremeg,
A fák földre hajló lombja
Puha ágyat rejteget.
Szállj, szaladj kitárt karomba,
Pihenj meg a mellemen,
Hadd, hogy fátylad a fejedről,
Arcod elől elvegyem.
Az ölemben fogsz te ülni,
Mi ketten - egy más világ.
Megremegő tincseidre
Hull, csak hull a hársvirág.
Szőke fürtű fehér arcod
Hajtsd karomra csöndesen,
Édes ajkad éhes ajkam
Zsákmánya most hadd legyen...
Boldog álmot álmodunk majd,
Elringat egy dallamon
A magányos, tiszta forrás
És a szelíd fuvalom.
Elaltat a vágyak járta
Erdő hűs harmóniája,
Körülöttünk és fölöttünk
Hull, csak hull a hárs virága.
(1989)
Jancsik Pál fordítása
|