O, RAMII
"O, ramii, ramii la mine,
Te iubesc atit de mult!
Ale tale doruri toate
Numai eu stiu sa le-ascult;
In al umbrei intuneric
Te asaman unui print,
Ce se uit-adinc in ape
Cu ochi negri si cuminti;
Si prin vuietul de valuri,
Prin miscarea naltei ierbi,
Eu te fac s-auzi in taina
Mersul cirdului de cerbi;
Eu te vad rapit de farmec
Cum ingini cu glas domol,
In a apei stralucire
Intinzind piciorul gol
Si privind in luna plina
La vapaia de pe lacuri,
Anii tai se par ca clipe,
Clipe dulci se par ca veacuri."
Astfel zise lin padurea,
Bolti asupra-mi clatinind;
Suieram l-a ei chemare
S-am iesit in cimp rizind.
Astazi chiar de m-as intoarce
A-ntelege n-o mai pot...
Unde esti, copilarie,
Cu padurea ta cu tot?
ÓH, MARADJ...
"Óh, maradj, maradj te nálam!
Oly nagyon szeretlek én!
Ki értené minden vágyad
Más, ha én nem érteném?
Lombjaim sötét árnyában
Herceg vagy te mindenképp,
Ki vizek mélyébe bámul,
S lelke a szemében ég.
Hangos hullámrebbenésben
S méteres fű hogyha leng -
Én tanítlak: halljad, titkon
Szarvascsorda közeleg.
Látlak, amint bűvöletben
Kél ajkadról halk beszéd
S vizek fénylő tükörébe
Meztelen lábad belép.
Majd erős holdfényen nézed
Felgyúlt tüzeit a tónak;
Éveid perceknek tűnnek
S édes percid századoknak."
Így beszélt hozzám az erdő
S lengő lombja biztatott;
Fittyet vetettem szavára
És nevetve hagytam ott.
Ha ma hozzá visszatérnék,
Mit sem értenék ebből...
Hol vagytok ti gyermekévek,
Erdőstől, mindenestől?
(1939/1950)
Finta Gerő fordítása
Ó, MARADJ...
"Ó, maradj itt, úgy szeretlek,
Ó, maradj, maradj velem.
Minden vágyad, minden álmod
Egyedül én ismerem.
Úgy élsz itt, mint egy királyfi,
Kit homályom rejt s igéz,
S barna, értelmes szemével
Titkos, mély vizekbe néz.
Bár erős a hab zenéje,
S zúg a szél a füveken,
Véled farkasok futását
Titkon megneszeltetem.
Hallom, hogy szólsz gőgicsélve,
Míg varázsom elragad,
És a fénylő vízbe nyújtod
Mezítelen lábadat.
S míg tavak tükrét csodálod,
Játékát a hold tüzének,
Esztendőid kurta percek,
S drága percek: századévek."
Halkan így beszélt az erdő,
Rám terítve sátorát.
Füttyentettem és nevetve
Vágtan a mezőkön át.
Most, hogy hozzá visszatérnék,
Meg sem érteném talán.
Hol vagytok, ti gyermekévek,
S rengeteg, te szép tanyám?
(1961/1974)
Áprily Lajos fordítása
ÓH, MARADJ
"Óh, maradj, maradj, ne hagy el,
Úgy szeretlek gyermekem!
Minden vágyadat ki érti,
Hogyha én nem érthetem?
Lombok árnyától ölelve
Mint egy herceg állasz itt,
Hogy sötét okos szemekkel
Nézd a mély víz árnyait;
Túl a hullámcsobbanáson,
Zizzenő magas füvön
Általam hallod, ha titkon
Szarvas-csorda lépte jön;
Látlak, amint elbűvölten
Dúdolod halk éneked,
S lábad csillámló, gyürűző
Friss habokban fürdeted,
S ha a hold szikráit nézed,
Mik a tó tükrén ragyognak,
Éveid pár percnek érzed,
S minden perced századoknak."
Így csábítgatott az erdő,
Lombja ringott, reszketett;
S én fütyültem rá, kacagtam
Már a rét felé menet.
És ha mégis visszatérnék,
Már nem érteném szavát...
Hol vagytok ti, gyermekévek,
Erdő, hol van sok csodád?
(1960/1961)
Franyó Zoltán fordítása
Ó, MARADJ
"Ó, maradj, maradj velem te,
Oly nagyon szeretlek én!
Szíved minden álmát, vágyát
Egyedül én - érteném!
Itt a lombok sűrűjében
Víz mélyét ha kémleled,
Herceget lát visszanézni
Két okos, sötét szemed.
S ha a hullám halkan csobban,
Ha a fűtenger remeg,
Én adok jelt, hogy titokban
Szarvascsorda közeleg.
Látlak, amint elbűvölten
Halkan felcsendül szavad,
Míg a tó hűvös vízébe
Mártod csupasz lábadat.
S nézve visszafénylő képét
Tó tükrén a teleholdnak,
Éveid perceknek tűnnek,
S szép perceid századoknak..."
Így szólott hozzám az erdő
S lombja súgva biztatott,
Ám én éppen fütyörésztem,
És kacagva hagytam ott.
S most már... meg sem érteném, ha
Visszatérnék s kérne még...
Hol vagytok ti gyermekévek,
Bűvös erdő, szép mesék?
(1955/1966)
Kacsó Sándor fordítása
|