ATIT DE FRAGEDA
Atit de frageda, te-asameni
Cu floarea alba de cires,
Si ca un inger dintre oameni
In calea vietii mele iesi.
Abia atingi covorul moale,
Matasa suna sub picior,
Si de la crestet pin-in poale
Plutesti ca visul de usor.
Din incretirea lungii rochii
Rasai ca marmura in loc -
S-stirna sufletu-mi de ochii
Cei plini de lacrimi si noroc.
O, vis ferice de iubire,
Mireasa blinda din povesti,
Nu mai zimbi! A ta zimbire
Mi-arata cit de dulce esti.
Cit poti cu-a farmecului noapte
Sa-ntuneci ochii mei pe veci,
Cu-a gurii tale calde soapte,
Cu-mbratisari de brate rect.
Deodata trece-o cugetare,
Un val pe ochii tai fierbinti:
E-ntunecoasa renuntare,
E umbra dulcilor dorinti.
Te duci, s-am inteles prea bine
Sa nu ma tin de pasul tau,
Pierduta vecinic pentro mine,
Mireasa sufletului meu!
Ca te-am zarit e a mea vina
Si vecinic n-o sa mi-o mai iert,
Spasi-voi visul de lumina
Tinzindu-mi dreapta in desert.
S-o sa-mi rasai ca o icoana
A pururi verginei Marii,
Pe fruntea ta purtind coroana -
Unde te duci? Cind o sa vii?
CSERESZNYEFA FEHÉR VIRÁGA
Cseresznyefa fehér virága
Nem olyan üde, mint ki jössz,
Éltem útján szemközt találva,
Angyal föld emberei közt.
A szőnyegen, mit alig lépdel
Kis lábod, nyomban zene lesz,
S hablábaidtól termeteddel
Álomalakként lengedezsz.
Redők között, lengő alapra
Merészen épülsz, mint szobor:
Lelkem szemeidhez tapadva,
Hol könny és boldogság honol.
Oh, álom-e, mit félve látok?
Menyasszony a mesebeli?
Ne mosolyogj! mert mosolygásod
Édességed még növeli!
Bűbájosságnak éjjelével
Megronthatnád még szemeim,
Észbontó ingerlő beszéddel,
Jégöleléssel éveim! ...
De lám, egyszerre szempilládra
Egy gondolatnak fátyla hull:
És a lemondás sötét árnya,
Mely a vágy sírjára borul.
Elmész! megértettem egészen,
hogy ne kövesselek soha:
Elvesztve vagy örökre nékem,
Oh, én szívem menyasszonya.
És vétkem az, hogy elvesztélek,
És megbocsátni nem birom.
Szögezvén szemeim a fénynek
S a légbe nyújtva két karom.
Előttem lépsz égi alakba' ,
Mint az Örökszűz, ő, a Nagy;
S mindig azt kérdem hajtogatva:
Mikor jössz vissza? merre vagy?
(1885)
Sándor József fordítása
NYÍLÓ, FEHÉR CSERESZNYEÁGHOZ
Nyíló, fehér cseresznyeághoz
Törékenyül hasonlitasz,
Jössz, hogy utamra fényt sugározz,
Mint mennyből földre szállt vigasz.
Körülsuhog sok lenge selymed,
Tested földet sem ér talán,
Lábtól fejig a könnyű termet
Mint álomkép, lebeg csupán.
Ruhád redőiből eredve,
Mint márvány kél ki alakod,
S a könnynek, üdvnek ötvözetje:
Izzó szemed rabul fogott.
Ó, szerelemnek boldog álma,
Mese-menyasszony, szép, szelíd,
Ne mosolyogj, ne idézd rám ma
Megejtő kedvességeid!
Mert megvakít varázsod éje
Örökre, ha te akarod,
Suttogó hangod hő zenéje
S hűsen ölelő két karod!
De most egy fájó gondolatnak
Fátyla forró szemedre hull:
Vágyaidra, mik elragadtak,
Lemondó, bús homály borul.
Indulsz... Csak egyet hagysz meg nékem,
Hogy ne kövesselek nyomon,
Örökre sajgó veszteségem,
Lelkembeli menyasszonyom.
Megláttalak: fejemre hárul
E bűn s ez örök bűntudat...
Kezem a semmiségbe tárul,
Így bűnhődöm meg álmomat.
Ó, szállj föl még te glóriásan,
Mint Mária, szép szűz alak,
Hogy képed koszorúzva lássam...
- Honnan?... Mikorra várjalak?
(1939/1974)
Berde Mária fordítása
OLY ZSENGE VAGY
Oly zsenge vagy - cseresznyefának
Fehér virága friss galyon,
Mint földre szállt angyalt csodállak,
Ahogy jössz életutamon.
A szőnyeg selyme zsongva zizzen,
Ha hozzáérnek lépteid,
Egész valóddal, óh, be frissen
Suhansz te álmonként el itt.
Ruhád redőiből kifeslesz
Mint szép, sudár márvány-szobor.
Szívem hozzátapad szemedhez,
Hová az üdv és könny sodor.
Óh, én szerelmem boldog álma,
Tündér-arám, ki halk, szelid!
Ne mosolyogj! - derűd kitárja
Még édesebb szépségeid.
Szemem varázsos éjjelével
Örök sötétbe fojthatod,
Kis ajkad suttogó neszével,
Míg átölel hideg karod.
De hirtelen forró szemedre
Egy gondolatod fátyla hull -
Ez a lemondás sötét leple,
És vágyad árnyékká fakul!
Elmégy - s én ebből, jaj, megértem,
Hogy nem követhetlek soha,
Örökre elvesztél te nékem,
Óh, lelkem szent menyasszonya!
Azért, hogy egykor rád találtam,
Halálig kell vezekelnem
Tündöklő álmomért - homályban;
És meddőn tévelyeg kezem.
Jelenj meg emlékembe rejtve -
Madonna-kép, mely rám tekint -
És glóriás fény hull fejedre...
Hová mégy? Mikor jössz megint?
(1961/1968)
Franyó Zoltán fordítása
|