AFARA-I TOAMNA
Afara-i toamna, frunza-mprastiata,
Iar vintul zvirle-n geamuri grele picuri;
Si tu citesti scrisori din roase plicuri
Si intr-un ceas gindesti la viata toata.
Tierzindu-ti timpul tau cu dulci nimicuri,
N-ai vrea ca nime-n usa ta sa bata;
Dar si mai bine-i, cind afara-i zloata,
Sa stai visind la foc, de somn sa picuri.
Si eu astfel ma uit din jet pe ginduri,
Visez la basmul vechi al zinei Dochii;
In juru-mi ceata creste rinduri-rinduri;
Deodat-aud fosnirea unei rochii,
Un moale pas abia atins de scinduri...
Iar mini subtiri si reci mi-acopar ochii.
KÜNN ŐSZ VAN
Künn ősz van. Szellő leveleket széleszt.
A szél nehéz cseppet csap ablakodra.
Te olvasva borulsz avult sorokra
És pillanatig életedre révedsz.
Idődet így édes semmivel vesztve -
Számodra jó ez áldott elhagyottság,
S míg mások künn az undok sárt tapossák,
Te ülsz tűznél merengve s szenderegve.
Zsöllyémből én is így nézek a gondra.
S lelkemben, ím, a mesekapu tárul,
Köd nő körül vastag, sűrű gomolyba.
Aztán nagy-halkan szoknya suhan hátul
S valaki lágyan lép, szemem befogja...
Homlokom hűs keskeny, hideg ujjátul.
(1929/1939)
Finta Gerő fordítása
KÜNT ŐSZI SZÉLBEN...
Künt őszi szélben hull a lomb remegve,
S nehéz cseppek verődnek ablakodhoz
S te nyűtt levélkéket böngészve gondolsz
Egyetlen órán teljes életedre.
Sok édes semmit tékozolva hordoz
A múltad; ajtód nem nyílt, bárki verte,
De jobb is így a tűznél szenderedve
Mélázni, míg künt nyirkos szél sikoltoz.
Így nézek én is gondjaimra itt benn.
Szivemhez ó-mesék tündére járul -
Körül köd ül, gomolyog mind telibben.
Suhogás zizzen, omlik egy ruhárul.
Padlómra lenge lábak lépte libben,
S szememre két lágy, hűs kezecske zárul.
(1929/1974)
Dsida Jenő fordítása
KINT ŐSZ BORONG ...
Kint ősz borong, a szél avarba tépett,
S nehéz esővel csapkod ablakodra.
Átfutsz néhány fakult levél-lapot ma,
S egy kurta órán múltad újra éled.
Sok édes holmi közt elandalodva:
Nem várod már: hogy vendég lép elébed,
Mert jobb - míg kint az estben hó pihézget -
Szundítva bújni tűz mellé, sarokba.
Felejtem így a gondokat, - szivemben
Mint hogyha Dókia tűnt meséje járna;
Körül köd árad egyre vemhesebben.
Most átsuhant egy lenge szoknya szárnya,
A padlón lábad puha lépte lebben...
Két hűs, finom kéz szempillám lezárja.
(1924/1968)
Franyó Zoltán fordítása
|