Román költők

 


CE E AMORUL?

Ce e amorul? E un lung
    Prilej pentru durere,
Caci mii de lacrimi nu-i ajung
    Si tot mai multe cere.

De-un semn in treacat de la ea
    El sufletul ti-l leaga,
Incit sa n-o mai poti uita
    Viata ta intreaga.

Dar inca de te-asteapta-n prag
    In umbra de unghere,
De se-ntilneste drag cu drag
    Cum inima ta cere:

Dispar si ceruri si pamint
    Si pieptul tau se bate,
Si totu-atirna de-un cuvint
    Soptit pe jumatate.

Te urmareste saptamini
    Un pas facut alene,
O dulce stringere de mini,
    Un tremurat de gene.

Te urmaresc luminatori
    Ca soarele si luna,
Si peste zi de-atitea ori
    Si noaptea totdeauna.

Caci scris a fost ca viata ta
    De doru-i sa nu-ncapa,
Caci te-a cuprins asemenea
    Lianelor din apa.

 


MI A SZERELEM?

Mi a szerelem? Folytonos
    Keserves szenvedés;
Amely ezer könyűt iszik
    S ez még neki kevés.

Minden szó, amit csak Ő mond,
    Megmarad lelkedben,
Hogy többé el ne felejthesd
    Soha életedben.

Hogyha a küszöbön rád vár
    Szerelemtől égve
S mikor jössz karjaiba zár
    Ezer csókot kérve,

S szived dobog, nem látsz semmit,
    Sem földet, sem eget;
S mindezt egy kis szó teszi csak,
    Hogy ő téged szeret.

Kísért heteken át téged
    Kedvesed járása,
Kezének egy szorítása,
    Egy szempillantása.

Követnek a hold és a nap
    S tündöklő csillagok,
S reád az ő sugár fényük
    Éjjel-nappal ragyog.

Elhatározta a végzet
    Azt már réges-régen:
Hogy a vágy nyomon kövessen
    Át a mindenségen.

(1895)

Szőcs Géza fordítása



MI A SZERELEM?

Mi a szerelem? - Alkalom
    a hosszu gyötrelemre,
Bár könnyek ezre folyt agyon,
    Ő még többet szeretne.

Egyetlen kis futó jele
    Már gúzsba fogja lelked,
S az emlékekkel lesz tele -
    Míg élsz el nem felejted.

De lesve jár, zugokban áll,
    Megbúvik mély homályba,
És szív a szívhez eltalál,
    Ahogy vágyad kivánja;

Nincs föld se ég se - széditő
    Gyönyörben ég a melled;
Minden egy szótól függ, mit ő
    Csak félig-súgva sejtet.

Sok hétig üldöz, szüntelen,
    Egy forró kézfogása,
Egy lanyha lépte, s édesen
    Kigyúlt szemvillanása.

Akár a holdfény és a nap,
    Oly tündöklőn kisér el,
Még nappal is veled marad,
    És minden, minden éjjel.

Mert írva van, hogy életed
    A vágy rabságba zárja,
Körülsző, átfog, eltemet,
    Miként a láp hinárja.

(1961/1968)

Franyó Zoltán fordítása



MI A SZERELEM?

Mi a szerelem? Alkalom
    A hosszú szenvedésre:
Bár tenger kínja, vágya nyom,
    Nem elég néki mégse.

Futó tekintet, úgy lehet,
    Amely rabságba ejtett,
De úgy betölti életed,
    Hogy már el nem felejted...

És rostokolsz a sarkokon,
    Az árnyban meghuzódva,
S csak egy kérdésed van: vajon
    Ma láthatod-e újra?

Nincs ég se, föld se már. s bolond
    Szived szorongva hordod;
Hiszed, mit félig súgva mond,
    Eldönti majd a sorsod.

Hetekre dús emlékezet
    Egyetlen lassú lépte,
Hogy biztatón fogott kezet
    És szeme rebbenése

Üldöz fényével untalan,
    Mint nap s a hold az égen;
Nappal mindig nyomodba' van
    S éjed övé egészen.

Mert végzet, hogy e drága kínt
    Magaddal hordd, a szívben,
S hogy úgy öleljen át, amint
    Hinár ölel a vízben.

(1955/1974)

Kacsó Sándor fordítása


Román költők