Si daca ramuri bat in geam
    Si se cutremur plopii,
E ca in minte sa te am
    Si-ncet sa te apropii.

Si daca stele bat in lac
    Adincu-i luminindu-l,
E ca durerea mea s-o-mpac
    Insenindu-mi gindul.

Si daca norii desi se duc
    De iese-n luciu luna,
E ca aminte sa-mi aduc
    De tine-ntotdeauna.

... S HA ÁG VERI AZ ABLAKOT

... S ha ág veri az ablakot,
ha remegnek a nyárfák,
hidd, hogy én magam járok ott,
lassan közelegve hozzád.

Ha csillagfény ég tó vizén,
beragyogva a mélyét,
mintha fájdalom-sűrüjén
derítné gondom éjét.

Ha felhők rajjal omlanak,
rajtuk ha holdfény rezzen:
mintegy intőként torlanak,
hogy reád emlékezzem.

(1934)

Kibédi Sándor fordítása

S HA ÁG DOBOL AZ ÜVEGEN

S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.

S ha tó vizébe kábitón
a csillagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kinom
és minden megvidámul.

S ha sűrű fellegek közül
a hold lenéz a földre,
a lelkem benned üdvözül
és rád gondol örökre.

(1969)

Dsida Jenő fordítása

HA ÁG KOPOG...

Ha ág kopog az ablaküvegen
S a nyárfák megborzonganak:
Mindig eszembe jutsz nekem,
S jössz felém lassan, hallgatag.

Ha csillag veri a tavat,
A mélybe szűrve sugarát:
Fájdalmam megbékélve, vad
Gondolatomnak nyugtot ád.

Ha felhők húznak át az égen
S a hold kibukkan ragyogón:
Csak rád emlékszem, büszkeségem,
Örökké csak rád, drága jóm.

(1967)

Oláh Gábor fordítása

HA ÁG VERI AZ ABLAKOM

Ha ág veri az ablakom
S a nyárfa reng a szélben,
Tenálad jár gondolatom
És jössz felém, azt érzem.

Ha csillagfény a tóra hull,
Sugárt a mélybe hintve,
Szivem fájdalma is csitul
És derűs vagyok szinte.

Ha száll a felleg s felragyog
A hold a tiszta égen,
Emléked újra megjelen,
Hogy örökké kisérjen...

(1929/1939)

Finta Gerő fordítása

HA ABLAKOMRA...

Ha ablakomra gally legyint
    S a nyárfa összerezdül,
Úgy érzem, itt suhansz megint
    A lelkemen keresztül.

Ha lent a tóban csillag ég
    És tündöklőn merül le,
Mint hogyha gyászom oszlanék,
    És gondom felderülne.

S ha foszló felhőn át tekint
    A hold a földi rögre, -
Az emlék hozzád visz megint,
    Örökre, mindörökre ...

(1950/1964)

Franyó Zoltán fordítása

KINT MEGREMEG A NYÁRFAÁG

Kint megremeg a nyárfaág;
    És ablakomra koppan -
Úgy érzem most: a kerten át
    Te jössz felém titokban.

A tóba csillag fénye hull,
    S lent megdereng a mélyvíz.
Úgy érzem: kínom elcsitul,
    S már megbékélek én is.

A hold szikrázik fényesen,
    A felhő szerteszéled.
Úgy érzem: rád emlékezem
    Mindig, amíg csak élek.

(1947/1974)

Képes Géza fordítása