VELENCE

Kihunyt az életed, gőgös Velence,
Meghalt a dal, a tánc, a báli fény,
Márvány lépcsőkön, ó-kapuk ivén
A sápadt hold fehérlik estelente.

A tenger sír a sok lagúna sorján,
Virágos ifjan néz a szép arára
S lehelne újra életet reája
Zengő habokkal vén falat surolván.

A városon most temetői csend ül.
Mint pap régmúlt napokból, itten áll
Szent Márk s harangja éj felére csendül.

Bús hangja mély s mint rút Szibilla szája,
Halk ritmusokban - mintha szólna - zendül:
"Itt holtakat ne költs fiam, - hiába! "

(1929/1950)

Id. Szemlér Ferenc fordítása

VELENCEI SZONETT

Gőgös Velence oly kihalt: a téren
zenétlen csönd, a báli fény kilobbant.
Ódon kapuk lépcsőzetére, roppant
márványokon a hold suhan fehéren.

Okeanost ríkatja a kanális.
Ő futna örökifjú szenvedéllyel
s menyasszonyát csókjával öntené el,
de a falakra loccsan zúgva máris.

A városon temetők csendje trónol.
Szent Márk, a századokból itt maradt, agg
remete éjfélt kongat a toronyból.

Szibillák nyelvén, mély, bongó szavaknak
ütemén mondja, mit mélázva gondol:
"Fiam, a holtak - holtak is maradnak! "

(1929/1969)

Dsida Jenő fordítása

VELENCE

Már rág kihúnyt Velence büszke fénye,
Nem zeng a dal, nem hív a báli pompa,
Halottfehéren hull a hold a tompa
Márványfalak s öreg kapuk kövére.

Okeanosz sír csatornákba fogva...
A szép arához árad ifju lénye,
Az élet lelkét oltaná beléje -
Hab-árját zengőn ős falakra dobja.

A város, mint a sírkert csöndje, néma.
A múltból ittfelejtett pap, a vénhedt
Szent Márk, baljósan éjfélt kong felé ma.

Szibülla-hangján mélyről jött igéket
Jelent ki percek ritmusára néha:
"Hiába, gyermek, - a holt föl nem éled! "

(1955/1972)

Franyó Zoltán fordítása

KILOBBANT ÉLETED VELENCE...

Kilobbant életed, Velence, büszke, büszke,
Dal nem dalol, se fényes bálok nem zengenek.
Ódon kapuboltokon át kelő holdfény remeg
Márvány lépcsőiden, s falat bevon ezüstje.

Okeanos panasza zúg a csatornákon át,
Virágzó ifjúsága lázong, mert isteni
Menyasszonyát szeretné életre kelteni,
falakat csapkodó szava hullámokból kiált.

Hallgat a vén vár, mintha temető volna már.
Régmúlt idők itt maradt papja, Szent Márk, sivár
Éjfélt kongat baljóslatú hangon az éjszakába.

Mély hangon, mintha a Szibillák szólanának,
Szól nagy nyugalmasan, szaván a némaságnak:
"Nem támadnak fel a holtak, fiam. Minden hiába. "

(1975)

Oláh Gábor fordítása

VELENCE

Büszke Velence élete kilobbant,
Nincs dal, s nem csillog bálak tünde fénye;
Ó falakat a hold von hófehérbe,
S leng márványlépcsőn, ívelt csarnokokban.

Okéanosz a bús kanálisokban
Örökifjan jajong már ezer éve,
Új életet lehellne kedvesébe,
De zúg csak, és komor falakra dobban.

Mint temetőben, mély csönd ül a várra.
Márknak, e rég időkből maradt szentnek
Szája a zordon éjfélt elkiáltja.

Igéi mély, szibilla-hangon zengnek
A múló percek bongó ritmusába:
"A holt nem éled - mindhiába, gyermek! "

(1927/1974)

Gáldi László fordítása