Se bate miezul noptii in clopotul de-arama,
Si somnul, vames vietii, nu vrea sa-mi ieie vama.
Pe cai batute-adesea vrea moartea sa ma poarte,
S-asaman intre-olalta viata si cu moarte;
Ci cumpana gindirii-mi si azi nu se mai schimba,
Caci intre amindoua sta neclintita limba.

ÉJFÉLT ÜT AZ ÓRA

Éjfélt üt az óra, a rézharang cseneg,
S az álom még kerül, vámját nem kérte meg.
Sűrűn-járt utakon a halál hord hátán,
egyformán a létnek s halálnak hatalmán.
Gondolatom mától nem ing a mérlegen,
kettejük közt a nyelv megáll rendületlen.

(1934)

Kibédi Sándor fordítása

ÉJFÉLIDŐRE JÁR MOST

Harang ércnyelve jelzi, éjfélidőre jár most
S az álom, életvámos, még nem kéri a vámot.
Az annyiszor járt úton vinne a halál engem,
Élet s halál hasonló egymás között mindenben;
Észmérlegem azonban máma is változatlan,
Kettő között ott áll még a nyelve mozdulatlan.

(1939)

MÁR KONG AZ ÉRCHARANGBÓL

Már kong az ércharangból a jel éjfélidőre,
S nem sarcol meg az álom, az élet vámszedője;
A halál régen ismert, bejárt ösvényre csalna,
Hogy tudjam, mily hasonló élet s halál hatalma.
De elmém mérlegén már a nyelv ím meg se rezzen.
A kettő közt középen nyugodtan áll, meredten.

(1961)

Franyó Zoltán fordítása

ÉJFÉLRE KONDUL IMMÁR

Éjfélre kondul immár a rézharangok öble.
El-elkerül az álom, az élet vámszedője.
Naponta járt utakra a romlás indul vélem,
Hogy éltem és halálom értékét most lemérjem.
De mérlegelő elmém nem billen, mit se választ
Halál és élet partján, a kettő között áll az!

(1955/1972)