Román költők

 

CE TE LEGENI...

- Ce te legeni, codrule,
Fara ploaie, fara vint,
Cu crengile éa pamint?
- De ce nu m-as legana,
Daca trece vremea mea!
Ziua scade, noaptea creste
Si frunzisul mi-l rareste.
Bate vintul frunza-n dunga -
Cintaretii mi-i alunga;
Bate vintul dintr-o parte -
Iarna-i ici, vara-i departe.
Si de ce sa nu ma plec,
Daca pasarile trec!
Peste virf de ramurele
Trec in stoluri rindunele,
Ducind gindurile mele
Si norocul meu cu ele.
Si se duc pe rind, pe rind,
Zarea lumii-ntunecind,
Si se duc ca clipele,
Si ma lasa pustiit,
Vestejit si amortit
Si cu doru-mi singurel,
De ma-ngin numai cu el!

 

MIÉRT RENEGSZ, RENGETEG?

Miért renegsz, rengeteg?
Eső se hull, szél se zeng,
ágad mégis földre leng?
- Ugyan mért ne lengene,
száll az időm elfele!
Nő az éjjel s fogyó napon
egyre gyérül lombozatom;
leveleimet zord szél szeli, -
énekesim elkergeti;
reám ront a vihar szele,
rajtam a tél s a nyár messze.
És miért ne hajladozzam,
ha búcsúzik sok madaram?
Elvonuló vándorsereg -
ágam felett fecske fecseg;
gondolatom közöttük jár,
boldog álmuk szárnyukra száll.
És vonulnak rendre, szépen -
sötétedő messzeségben
tűnnek, mint a pillanat,
lebbentgetve szárnyukat,
s engem itt hagynak kietlen,
megfonnyadtan, dermedetten,
s árva vágyam melegén
velük zúgok, zengek én!

(1934)

Kibédi Sándor fordítása

 

VÉN VADON...

- Vén vadon, mért ringatod
Lombodat a földre már?
Nincs eső és szél se jár!
- Hogyne ringatnám, midőn
Múlik már az én időm!
Fogy a nappal, nő az éjjel,
Lombom holt avarba vész el -
Hogyha szél csap ágra, gallyra:
Dalnokaim messze hajtja;
És ha csélcsap szél viháncol:
Itt a tél s a nyár be távol.
Mért ne hajlongjak, ha már
Elrepült a sok madár!
Fönt, hol lombhegyem mered fel,
Fecskék szállanak sereggel.
Elviszik jó álmomat
S minden boldogságomat.
Elrepülnek rendre végül
Még a nap is elsötétül.
És a távozó csapat
Elszáll, mint a pillanat,
S itt hagy engem megkopottan,
Dermedőn, fakón, aszottan,
Hogy vágyammal társtalan,
Búsan áltassam magam.

(1960/1968)

Franyó Zoltán fordítása

 

ERDŐ, MÉRT HAJLADOZOL?

- Erdő, mért hajladozol?
Zápor nem ver, szél sehol.
Lombod földig mért hajol?
- Hogyne ringnék, hajlanék,
Mikor mind búsabb az ég,
Fogy a nappal, nő az éjjel,
Leveleim szerteszéjjel.
Szél a lombom szembekapja,
Dalosaim tovahajtja;
Oldalamba tép a szél,
Messze a nyár, itt a tél.
S hogyne hajlanék, ha már
Útra kelt a sok madár.
Ágaim fölött csapatban
Fecskék szállnak szakadatlan,
Fecskék, más hazát keresvén -
Viszik álmaim, szerencsém.
hej, csak mennek, szállnak ott,
Elfakítják a napot,
Szállnak a bús ég alatt,
Szállnak, mint a pillanat,
S engem itt hagynak kifosztva,
Dermedten és darvadozva,
Vágyammal, hogy társtalan
Véle mulassam magam.

(1950/1974)

Kiss Jenő fordítása

 

ERDŐ, MÉRT RINGATOZOL?

- "Erdő, mért ringatozol -
Nincsen se eső, se szél,
De az ágad földre ér -?"
- "Ringatozni kell pedig,
Mert az időm eltelik!
Szűkül a nap, nő az éjjel,
S leveleim szerteszéjjel.
Ha a szelek megindulnak,
Dalnokaim elvonulnak;
S hogyha újra fúj a szél:
Messze a nyár, itt a tél.
Ringatozom s hajlok is:
Mennek a madarak is!
Már az ágat nem keresnék,
Szállnak sereggel a fecskék,
Kedvemet magukkal vitték -
Kedvemet, s a jószerencsét.
Szállnak, szállnak hosszú sorral,
Elfeketedik a hajnal,
Szállnak, mint a pillanat,
Csapkodják a szárnyukat,
Én maradok, senyvedek,
Hervadok, megdermedek -
S velem a vágy, semmi más,
Ennyi a vigasztalás!"

(1969)

Nagy Kálmán fordítása


Román költők