Román költők

 

LA STEAUA

La steaua care-a rasarit
E-o cale-atit de lunga,
Ca mii de ani i-au trebuit
Luminii sa ne-ajunga.

Poate de mult s-a stins in drum
In departari albastre,
Iar raza ei abia acum
Luci vederii noastre.

Icoana stelei ce-a murit
Incet pe cer se suie:
Era pe cind nu s-a zarit,
Azi o vedem, si nu e.

Tot astfel cind al nostru dor
Pieri in noapte-adinca,
Lumina stinsului amor
Ne urmareste inca.

 

A CSILLAG

A csillag, mely reánk ragyog,
Tőlünk oly nagyon messze van,
Hogy eltelnek évszázadok,
Míg fénye szemünkig villan.

Lehet, hogy kialudt régen
Fénye az ezredév alatt,
A mennyek végtelenében
Pályáján hogy körülhaladt.

A meghalt csillagnak képe
Lassan feltűnik az égen.
Így tűnt fel ott ezer éve:
Most látjuk, s ő nincs már régen.

Mikor a hő vágynak vége
S elhagyta már rég szívünket:
Kialudt szerelmünk fénye
Követ soká még bennünket.

(1895)

Szőcs Géza fordítása

 

A CSILLAGIG

A csillagig, mely fent kigyúlt,
Hosszú az út az éjbe,
Ezredév ezredévre múlt,
Míg ideért a fénye.

Talán már régen kialudt
Ott fenn a kék mezőben,
De hozzánk a fény csak ma jut,
Csak most van érkezőben.

A csillag, amely rég halott,
Megy lassan fel az égen.
Míg élt: nem láttam, most van ott,
Amikor nincs már régen.

A szerelmünk is idejut,
Ha elhamvadt a vágya:
A fénye, mikor kialudt,
Követ az éjszakába.

(1935/1974)

Emőd Tamás fordítása

 

A KIREZGŐ PICI CSILLAGNAK

A kirezgő pici csillagnak
Oly hosszú, hosszú útja van,
Hogy évezredek elrohannak,
Míg fénye hozzánk átsuhan.

Lehet, már lelke rég kilobbant
A tompán kéklő messzeségbe,
Mikor sugára, az a roppant,
Szemünk tükrébe alig ég be.

A rég halott csillag alakja
Lassan csak fellobog az égen.
Volt, amíg nem tűnt fel ragyogva,
Mikor látjuk: már vége régen.

Így, midőn vágyunk halva már a
Mélységes éjben s nem virágzik:
A kihunyt szerelem sugára
Követ bennünket még sokáig.

(1967)

Oláh Gábor fordítása

 

A CSILLAGIG

A csillagig, mely fellebeg,
Oly hosszú út az égen,
Hogy ezredévek kellenek,
Míg fénye földet érjen.

A csillag tán már rég halott
A kéklő végtelenben,
de fénye még csak most ragyog
Ismét a földi szemben.

Képmása holtan felremeg
S az éji égre hintál.
Volt és nem látták emberek.
Most látják, ámde nincs már.

Holt vágyunk is már rég sötét
Vak éjbe tűnt remegve,
S kihűlt szerelmünk fénye még
Kísér bennünket egyre.

(1927/1959)

Szemlér Ferenc fordítása

 

A CSILLAGIG

A csillagig, mely este kel,
Az út oly véghetetlen,
Hogy ezredévek múlnak el,
Míg fénye ide lebben.

Lehet: már régen kialudt
A kéklő távolokban,
De rezgő fénye, a hazug,
Egünkön csak ma lobban.

A csillagkép, mely régen holt,
Lassan suhan az égre;
Amíg nem látta senki: volt,
Ma látjuk már: de vége.

Épp így: ha béna és süket
És éjbe hullt a vágyunk,
A holt szerelmek fényüket
Még küldözik utánunk.

(1927/1972)

Dsida Jenő fordítása

 

A CSILLAGIG

A csillagig, mely messze kel,
oly hosszú út köt véget,
hogy évezredek múlnak el,
míg fénye ide érhet.

Lehet, régen elenyészett
a kéklő messzeségben,
mikor még villan merészet
szemünknek tükörében.

A csillagkép, mely immár holt,
lassan száll fel az égre;
még nem láttuk s régóta volt,
ma látjuk s régen: vége.

Vágyunknak is, mely lobbal ég,
ha sötét éj vet véget:
a tűnt szerelem tüze még
szívünkben egyre éget.

(1934)

Kibédi Sándor fordítása

 

A CSILLAGIG

Mely felragyog - a csillagig
Oly mérhetetlen út van,
Hogy sok ezer év kell, amíg
A fénye hozzánk juthat.

Útközben rég kihunyt, lehet,
A kékben szálló szikra,
Ám sugara csak mostan vet
Fényeket arcainkra.

A holt csillagnak képe, ím,
Még fenn halad az égen;
Míg volt - nem látták szemeink,
Most látjuk s nincs már régen.

Épp így, ha vágyunk már nem ég
S vak éjtszakába süppedt,
Halott szerelmünk fénye még
Egyre követ bennünket...

(1939)

Finta Gerő fordítása

 

A CSILLAGIG...

A csillagig, mely este kel,
Nagy út visz át az éjen,
Fényének évek ezre kell,
Hogy hozzánk is elérjen.

Lehet, hogy útközben kihült,
S a kéklő űrbe tünt le,
De fénye, mit régóta küld,
Csak most villan szemünkbe.

Holt képe felsuhan, kigyúl
S ott ég, mint égi fényfolt;
Már volt, de láthatatlanul, -
Mi látjuk őt, de rég holt.

Épp így, ha vágyunk már nem ég -
Vak éj alatt veszett ki, -
Kihunyt szerelmünk fénye még
Tovább is fog követni.

(1933/1961)

Franyó Zoltán fordítása


Román költők