Stelele-n cer
Deasupra marilor
Ard departarilor,
Pina ce pier.

Dupa un semn
Clatind catargele,
Tremura largele
Vase de lemn;

Niste cetati
Plutind pe marile
Si miscatoarele
Pustietati.

Stol de cocori
Apuca-ntinsele
Si necuprinsele
Drumuri de nori.

Zboara ce pot
Si-a lor intrecere,
Vecinica trecere -
Asta e tot...

Floare de cring,
Astfel vietile
Si tineretile
Trec si se string.

Orice noroc
Si-ntinde-aripile,
Gonit de clipele
Starii pe loc.

Pana nu mor,
Pleaca-te, ingere,
La trista-mi plingere
Plina de-amor.

Nu e pacat
Casa se lepede
Clipa cea repede
Ce ni s-a dat?

CSILLAGOS ÉG

Csillagos ég
Sok lángja kigyullad,
Fényt messzibe hullat,
Míg sorra kiég.

Célja ha int,
Árbocot nekiszeg,
S zendül a nagyvizek
Hajója mind.

Sorsuk magány,
Ám tovalengenek,
Mint várak, a tengerek
Sivatagán.

Darucsapat
Szántja az égperem
Felé a végtelen
Fellegutat.

Míg bírja: száll.
Életük: úgy menni,
Egymáson túltenni -
Ennyiből áll.

Minden szalad,
Szárnyra kél szerencséd,
Elűzi, nincs mentség,
Új pillanat.

Ágon virág:
Így pereg életünk,
Ifjú ígéretünk
Semmibe hág.

Nincs sok időm:
Hajolj már javamra,
Szerelmes szavamra,
Én szeretőm.

Nem bűn, ha e gyors
Alkalom elhalad,
Mit csak egy percre ad
Mostoha sors?

(1938/1970)

Berde Mária fordítása

CSILLAGESŐ

Csillagesőt
hullat az éjszaka,
égnek és hunynak a
hajnal előtt.

Síp szava szólt:
árbocok inganak,
nyögnek a lomha, nagy
szálfahajók,

s úsznak a vén
várak a végtelen
tétova téreken,
hab tetején.

Krúgat az ék,
szeli a mély eget,
járja a fellegek
rengetegét.

Árvul az ág,
szél seper éveket,
hullnak az életek,
mint a virág.

Rebben a gyors
ünnepi perc tova,
űzi az ostor, a
köznapi sors.

Holtom előtt,
álmaim üdve te,
halld meg e, szánd meg e
bús szeretőt.

Nem hiba, hogy
csillan az üdvteli
perc, mi csak egyszeri,
s tűnni hagyod?

(1955)

Gréda József fordítása

CSILLAG ELÉG...

Csillag elég
Fénylik a mély egen,
Távol a tengeren,
S végül elég.

Jelt kap a vén
Gálya, s az árboca
Nyög, ahogy fordul a
Nagy faedény:

A vizen - ott
Úszva a tengeren -
Bárha erőd legyen,
Elhagyatott.

Űzi a vágy,
S húz a darucsapat
Felleges ég alatt
Egyre tovább...

Fárad az ék,
Míg tovaszáll örök
Vetélkedés között -
Ennyi övék.

Hull a szirom,
S már a te élted is,
Ifjuságod is
Holt liliom.

Jó sorod áld,
Bárhogy - egy tétova
Perced elég, s tova,
Már tovaszállt...

Holtom előtt
Nézd a szerelmemet,
Szánd meg, amíg lehet,
Bús szeretőd.

Nem hiba, hogy
Még e nekünk adott
Röpke pillanatot
Futni hagyod?

(1964/1974)

Kacsó Sándor fordítása