Román költők

 

DINTRE SUTE DE CATARGE

Dintre sute de catarge
Care lasa malurile,
Cite oare le vor sparge
Vinturile, valurile?

Dintre pasari calatoare
Ce strabat paminturile,
Cite-o sa le nece oare
Valurile, vinturile?

De-i goni fie norocul,
Fie idealurile,
Te urmeaza in tot locul
Vinturile, valurile.

Nenteles ramine gindul
Ce-ti strabate cinturile,
Zboara vecinic, inginindu-l,
Valurile, vinturile!

 

SZÁZ ÁRBOCBÓL

Száz árbocból mely naponta
Csendes révből vízre lendül,
Hány törik szét, összerontva
Vad szelektől, fergetegtül?

Vándormadarak hadából,
Húzván tájakon keresztül,
Tengerek mélyére hány hull
Fergetegtől, vad szelektül?

A szerencsét hajkurászd, vagy
Eszményképeid kövessed,
Sujtolási rád találnak
Fergetegnek, vad szeleknek.

Gondolatod úgysem értik,
Mely világol énekedben:
Szállj csak ringatózva váltig
Vad szelekben, fergetegben!

(1961/1974)

Jékely Zoltán fordítása

 

SZÁZ ÁRBOC KÖZÜL

Száz árboc közül, mely útra
Indul s messze fut ki, bátran,
Mennyi vész el összezúzva
Fergetegben, tengerárban?

Hány madár, mely szállni készül,
Hogy más tájakig lebegjen,
Pusztul el rajszámra végül
Tengerárban, fergetegben?

Bárhol fuss a vakszerencse
Vagy egy ideál nyomában,
Föl-le hánykolódol egyre
Fergetegben, tengerárban.

Verseidben is az eszme
Mindörökre érthetetlen -
Szellők szárnyán zsong a messze
Tengerárban, fergetegben!

(1961/1968)

Franyó Zoltán fordítása

 

SZÁZ ÁRBOCBÓL

Száz árbocból, mely tengernek
vág a parttól, vitorlát bont,
össze vajon hányat törnek
a hullámok, az orkánok?

A vándorló madarakból
partot érni vajon hány fog,
hányat nyelnek el azokból
az orkánok, a hullámok?

Nem kergethetsz sem szerencsét,
sem egy eszmét, sem egy álmot,
hogy nyomodat ne kövessék
a hullámok, az orkánok.

Megérteni sose fogják
eszméid, bár versbe zárod,
szállnak örökkön, dúdolják
az orkánok, a hullámok.

(1964)

Kányádi Sándor fordítása

 

SZÁZ ÁRBOCBÓL

Száz árbocból, mely ködökbe
Tűnik messze távolokban,
Vajon hány törik majd össze
Tengerárban, szélviharban?

Száz madárból, mely elindul
Hivogató déli tájra,
Míg célhoz ér, mennyi pusztul
Szálviharba, tengerárba?

Szerencséd után szaladva,
Vagy ha szép eszmék ragadnak,
Egyként útjában maradsz a
Tengerárnak, szélviharnak.

Meg nem értett eszméd, árván
Maradt lelke annyi dalnak,
Száll örökre - játszva szárnyán
Tengerárnak, szélviharnak.

(1955/1966)

Kacsó Sándor fordítása


Román költők