Román költők

 

ÖT ÚJ EMINESCU-FORDÍTÁS

1966 óta van teljes magyar Eminescunk: a versgyűjteményt Kacsó Sándor szerkesztette, aki a szép kiállítású kötet előszavában - már akkor - az eljövendő feladatokra is figyelmeztetett. Íme: ... újra az következik, hogy olyan változatokkal gazdagodjunk, amelyek egyre jobban megközelítik értékben az eredeti Eminescu-verseket.

Ez a roppant munka időszerűvé vált most, amikor az UNESCO Eminescu-évnek tekinti kétezert. A költő ugyanis 150 éve, január 15-én (1850-ben) született.

Az általam fordított öt alábbi vers között van olyan, amit tucatnál többen is "magyarítottak", de olyan is, aminek eddig csak egyetlen átültetője akadt. Vállalkozásom jelzi: a politikus Eminescut nem helyezem a költő Eminescu fölé. Aki viszont ezt teszi, annak nem sok köze van az irodalomhoz.

RÁDULY JÁNOS


 

GYÖNGYHÁZFÉNYŰ TOLLAZATBAN
(Cu penetul ca sideful)

Tündököl egy galambocska
Gyöngyházfényű tollazatban,
Fejét szárnya alá rejtve
Alszik a szőlőlugasban.

Körös-körül néma csönd van.
Csillagfény a levegőben.
Süket az éj - csak a patak
Fut tova köves medrében.

 

ÁLMOS MÁR A MADÁRSEREG
(Somnoroase pasarele)

Álmos már a madársereg,
Fészkek mélyén vernek tanyát,
Lombok között elrejtőznek -
Jó éjszakát!

A forrásvíz sóhajtozik,
Míg a sötét erdő hallgat;
A kerti virág is alszik -
Szép álmokat!

Hattyút ringat a víz tükre,
Suru nádasban lepihen,
Angyal őrködjön fölötte -
Aludj szépen!

S a varázsos tünde éjben
Kél már büszkén a holdvilág,
Csupa álom s összhang minden -
Jó éjszakát!

 

NEM FONTOS, HOGY MIT BESZÉLTEK
(De vorbiti ma fac ca n-aud)

Nem fontos, hogy mit beszéltek,
Nem dicsérek, nem ócsárlok,
Hencegjetek - tőlem füttyöt
S tapsot is hiába vártok.
Ne kérjétek, hogy a táncot
Másnak sípszavára járjam,
Vagyok, hogy az igazságot
Bent a szívben megtaláljam.

 

ERDŐ KÖZÖTTI ÖSVÉNYEN
(Ea-si urma cararea'n codru)

Erdő közötti ösvényen
Lányka siet, én utána,
Utolérem, s lélegzetem
Elakad, ha nézek rája.

Felszusszanok, s csak azután
Szólok hozzá sóhajtozva,
Ő megrémül, messze tekint,
S bár egy szót sem szól az ajka.

De én hozzálépek rögtön
Szép szavakkal és tanáccsal,
Ő egyre a távolt nézi,
S védekezik félkarjával.

derekára fonom kezem,
Ő megremeg, mintha félne,
De magamhoz vonom lassan
Közelebbre, közelebbre.

Engedne is, nem is, aztán
Fejét a vállamra ejti,
S ajkán, lehunyt szemén csókom
Számlálatlan sokezernyi.

Forróbban ölelem átal,
Elakad a szívverésem,
És faggatom: mért szomorú?
S szeret-e úgy, amint régen?

De ő fényben úszó szemmel,
Szúrós kedvvel rámtekint:
"Kedves vagy, hát szó se róla,
Ámde szemtelen megint".

 

ABLAKOMRA HA ÁG HAJOL...
(Si daca...)

Ablakomra ha ág hajol,
S kint megremeg a nyárfa,
Mintha te járnál valahol,
S én rád gondolok, várva.

Tó mélyén ha csillag kigyúl,
És tündököl a fénye,
Bánatom lassan elcsitul,
S a fájó gond is véle.

Ha fönt az ég felhőtelen,
S a hold lesüt a földre.
Én újból rád emlékezem,
Csak reád, mindörökre.


Ráduly János fordításai


Román költők