|
ÖT ÚJ EMINESCU-FORDÍTÁS
1966
óta van teljes magyar Eminescunk: a versgyűjteményt Kacsó Sándor szerkesztette, aki a
szép kiállítású kötet előszavában - már akkor - az eljövendő feladatokra is
figyelmeztetett. Íme: ... újra az következik, hogy olyan változatokkal gazdagodjunk,
amelyek egyre jobban megközelítik értékben az eredeti Eminescu-verseket.
Ez a roppant munka időszerűvé vált most, amikor az UNESCO Eminescu-évnek tekinti
kétezert. A költő ugyanis 150 éve, január 15-én (1850-ben) született.
Az általam fordított öt alábbi vers között van olyan, amit tucatnál többen is
"magyarítottak", de olyan is, aminek eddig csak egyetlen átültetője akadt.
Vállalkozásom jelzi: a politikus Eminescut nem helyezem a költő Eminescu fölé. Aki
viszont ezt teszi, annak nem sok köze van az irodalomhoz.
RÁDULY JÁNOS
GYÖNGYHÁZFÉNYŰ TOLLAZATBAN Tündököl egy galambocska Körös-körül néma csönd van.
ÁLMOS MÁR A MADÁRSEREG Álmos már a madársereg, A forrásvíz sóhajtozik, Hattyút ringat a víz tükre, S a varázsos tünde éjben
NEM FONTOS, HOGY MIT BESZÉLTEK Nem fontos, hogy mit beszéltek,
ERDŐ KÖZÖTTI ÖSVÉNYEN Erdő közötti ösvényen Felszusszanok, s csak azután De én hozzálépek rögtön derekára fonom kezem, Engedne is, nem is, aztán Forróbban ölelem átal, De ő fényben úszó szemmel,
ABLAKOMRA HA ÁG HAJOL... Ablakomra ha ág hajol, Tó mélyén ha csillag kigyúl, Ha fönt az ég felhőtelen, Ráduly János fordításai |
|