Román költők

 

DOINA

De la Nistru pan' la Tissa
Tot Romanul plansu-mi-s'a,
Ca nu mai poate strabate
De-atata strainatate.
Din Hotin si pan la Mare
Vin Muscalii de-a calare,
De la Mare la Hotin
Mereu calea ne-o atin;
Din Boian la Vatra-Dornii
Au umplut omida cornii,
Si strainul te tot paste
De nu te mai poti cunoaste.
Sus la munte, jos pe vale
Si-au facut dusmanii cale,
Din Satmar pan' in Sacele
Numai vaduri ca acele.
Vai de biet Roman saracul!
Indarat tot da ca racul,
Nici ii merge, nici se 'ndeamna,
Nici ii este toamna, toamna,
Nici e vara vara lui,
Si-i strain in tara lui.
De la Turnu 'n Dorohoi
Curg dusmanii in puhoi
Si s'aseaza pe la noi;
Toate cantecele pier,
Sboara paserile toate
De neagra strainatate;
Numai umbra spinului
La usa crestinului.
Isi desbraca tara sinul,
Codrul - frate cu Romanul -
De secure se tot pleaca
Si isvoarele ii seaca -
Sarac in tara sarac!
Cine-au indragit strainii,
Manca-i-ar inima cainii,
Manca-i-ar casa pustia,
Si neamul nemernicia!
Stefane Maria Ta,
Tu la Putna nu mai sta,
Las' Archimandritului
Toata grija schitului,
Lasa grija Sfintilor
In seama parintilor,
Clopotele sa le traga
Ziua 'ntreaga, noaptea 'ntreata,
Doar s'a 'ndura Dumnezeu,
Ca sa 'ti mantui neamul tau!
Tu te 'nalta din mormant,
Sa te aud din corn sunand
Si Moldova adunand.
De-i suna din corn odata,
Ai s'aduni Moldova toata,
De-I suna de doua ori,
Iti vin codri 'n ajutor,
De-i suna a treia oara
Toti dusmanii or sa piara
Din hotara in hotara -
Indragi-i-ar ciorile
Si spanzuratorile!

 


DOJNA

A Dnyesztertől a Tiszáig
Sír a román, panaszkodik:
Hogy nem halad, bárhova lép,
Annyi itt az idegenség.
Hotintól a Tengerig el
A muszka lovon eregel,
A Tengernél s Hotin táján
Ha jársz, az utad elállják.
Bajom s Vatra Dorna között
A jó somba nyű költözött;
Az idegen úgy ellepett,
Tőle magad sem ismered.
Lenn a völgyben, fenn a hegyen
Minden úton jő az ellen,
Szatmártól Szecsel' városig
Belőlük gát magasodik.
Szegény román, milyen szégyen,
Mint rák, hátrafelé mégyen!
Nem sikerül semmi dolga,
Magát ezért nem okolja,
Ősze nem ősz, nyara nem nyár,
Hazájában idegen már.
Turnutól el Dorohojig
Ellenség-áradat folyik,
S mindenütt megállapodik;
S ha vasúton ideérnek,
Menten elnémul az ének,
Elűzi a madarakat
Az a sötét idegen had.
Csak tövisnek hull az árnya
Hívő román ajtajára.
Az ingét is odaadja
Ez a szegény áldott haza.
Az erdőnket fejsze vágja,
Testvérünk ő, mégse bánja
Senki, kiszárad a forrás -
Szegény népnek: szegény ország!
Ki az idegent szereti,
Szívét a kutya egye ki!
Háza váljék pusztasággá,
Ház-népe menjen világgá!
Stéfán-vajda Őfelsége,
Ne ülj Putna hűvösébe'!
A rendfőnök elvezeti
A kolostort, te gyere ki!
Hagyd a szentek gondját másra,
A hajbókoló csuhásra,
Mondd: húzzák a harangokat,
Hogyha éjjel-nappal kongnak,
Tán megsegít istened,
Hogy megváltsd a népedet!
Hagyd ott a sírhelyedet,
Vedd kezedbe kürtödet,
Moldvát összegyűjtheted.
Hogyha egyet szól a kürtöd,
Nagy Moldvádat egybegyűjtöd,
Hogyha a kürt kétszer szólal,
Indul az erdős hegyoldal,
Ha kürtöd háromszor szólít,
Minden ellen porba hull itt,
Egy határtól másikig,
A varjak eltemetik
Őket, ha nem, legyenek
Akasztófacímerek!

Bartha György fordítása


A Doina című xenofób vers Eminescunak korai költészetéhez tartozik, s mintegy irodalmi kivetülése annak a filozófiának, melynek a költő elsősorban publicisztikai írásaiban ad hangot. Nem véletlen, hogy ezek az írások, miként néhány verse, nem csak a magyar Eminescu-kiadásokban, hanem a román teljes Eminescuban sem kaptak helyet. "Újrafelfedezésük" az 1989-es fordulat után történt, amikor a román politikai paletta idegengyűlölő, nacionalista erői szívesen igazolták eszméiket a nagy költő állásfoglalásaival. Érdekes módon, a fenti vers helyet kapott a nemzetiségi iskolák számára is forgalmazott VI. osztályos alternatív román olvasó- és nyelvkönyvek egyikében - szerzők: Anca Serban és Sergiu Serban - is. A fordítás első ízben a Székelyföld c. folyóirat 1998. decemberi lapszámában jelent meg. A teljes Eminescu-képhez ez is hozzátartozik.


Román költők