TOMA GEORGE MAIORESCU
|
|
(Sz. 1928-ban Resicabányán) Temesváron, Kolozsváron, Bukarestben,
Moszkvában tanul, Konsztantyin Pausztovszkij tanítványa. Szerkesztő, megveszekedett
utazó ember. A rendszerváltás után politikai szereplésre vállalkozik, a román
környezetvédők pártjának alapítója. Költői-szépprózai munkássága sajátos
értéke a jelenkori román irodalomnak. Válogatott versei 1980-ban megjelennek
magyarul is, a bukaresti Kriterion kiadásában (A Kék Lovas, fordította
Balogh József). Ebből válogattunk.Egy kagylóformájú sziget valahol
tartós vízalatti álomra készülődik
az alkonyt hívó müezzin torka kiszáradt
s egy téglával a hóna alatt
baktat lefelé a minaret lépcsőjén
Leszedtem a zöld fügéket
s a rózsák szirmait kiterítettem
a csónak fenekén
A gyermek már sohasem pillantja meg
elsőnek a földet
a halak mint orgonasípokon úsznak majd át az
ősök csontjain
A katakombákban valaki szétkiáltotta
s a visszhang kétszer ismételte meg:
"Itt fog áthaladni a fény tengelye".
A napórára pillantva a római légionárius
visszatért a szikla alá
valaki egy szót súgott
s ölelésre tárt karral a hullámtörő
betontüskék a víz fölé hajoltak
Áramütötten felsziporkáztak az
első tengeri csillagok
Egy kagylóformájú sziget valahol
tartós vízalatti álomra készülődik
óvja meg Allah az ódon torony fölött
elúszó hajókat - kiáltja a müezzin a csónakból
a fügefa ledobja utolsó gyümölcsét s az
algák felszállnak a bársonyos félhomályba
a lapok az új öböl teraszaira
költöztetett első utcáról írnak
fények kergetőznek a katakombákban
vagy egy újabb Tejút talán
Csupán az öreg Ali áll a tenger partján
gondolataiba merülve
közömbösen vágtat el mellette az
út fehér szalagja
gondolataiba merülve áll a rózsabefőttel
s nem akarja elhinni
hogy valahol egy kagylóformájú sziget
tartós vízalatti álomba merült.
A 4500 tonnás Vatra Dornán
amely nyitott raktérrel úszott
akár Vasco da Gama idején hogy a
távoli vágóhídra szállított
juhoknak legyen levegőjük
született egy gödölye
A tengerész-pásztorok tejjel táplálták
szarvait befestették míniummal
(ez sohasem hiánycikk a
sómarta fedélzeten)
és kisasszony-nevet adtak neki:
Marianna
És így a mészárlástól megmentett gödölye
végigbégette a földteke számos kikötőjét
s játékos berbéccsé cseperedett
amelytől az érzelmes hajósok
nem váltak meg soha
csakhogy egy újabb juhszállítmánnyal
hajóra került tengerész összeakadt a
felső fedélzeten a fura berbéccsel
és nyomban lezavarta a juhok közé
Hasztalan hívták a tengerészek:
Marianna!
hasztalan keresték kétségbeesve talizmánjukat
a szépen csengő leánynévvel
ünnepélyesen megkeresztelt berbécs boldogan
elvegyült húgai és fivérei tömegében.
És a Vatra Dorna
fedélzetén harminc szomorú tengerésszel
nyitott raktárral
úszott
akár Vasco da Gama idején
vitte talizmánját
egy távoli vágóhíd felé.
Elkaptam röptében egy villámot.
Markomba zártam.
Elengedném,
de félek,
belém csap.
Kései szerelem
folyam a torkolat előtt
(a nap ujjai testedre tapadnak
mérhetetlen aszály az ajkad)
a hajókat útra szólítja a tenger
akár az űr a csillagokat
Csupán csak szemed vigyázza
a könnymosta partot
a szomorúságát ringató viaszos fűzfát
fénye mind ragyogóbb s tüzétől
sűrűsödik a világ vaksötétje.
Újévre valaki meglepett egy szappannal.
Berohantam a mosókonyhába
vettem a ruhaszárító kötelet
fölmentem a padlásra
átvetettem a gerendán
beszappanoztam
nyakamra húztam a hurkot
és elrúgtam a ládát.
Kifogástalanul lógtam
és előírásszerűen ment volna minden
ha nyelvem neki nem támad
állkapcsaimnak.
Bármennyire is szorítottam őket, tátogni akartak.
És füstbe ment minden.
Tovább nem bírtam befogni a számat.
I
Átkelni Túlra Kék Lovas - ez a feladat
Át a dolgok parancsuralmán
a gépiességen meg a mítoszokon túlra
önmagadon túlra
vágtában haladj át
az ontogenézisen
(ügyet sem vetve az ellenszélre
s a lehetséges akadályokra)
át az egymásba hatoló színek síkjain hogy kiűzd a tárgyakat
a képből
a nyílt mezőre
hogy megfoszd őket hamis azonosságuktól
hogy kettőbe hasítsd őket
és ismét kettőbe
még egyszer és mind tovább
egészen addig a pontig ahol
a felületek elválnak a vonalaktól
a formák egymásba hatolnak
s a matematika törvényei fedezet nélküli váltók lesznek
és maga a pont is
a gömbök dinamikájába lényegül
káoszt parancsolva a mozgásba
a színbe meg - ellenpontot
örvénylőn alárendelve
a vonalak gőgjét a
tágas zenei görbéknek
II
Átkelni Túlra Kék Lovas - ez a feladat
nyargalj bolondul akár a tájfun Túlra
a Való és az Abszolút ütközési pontja felé
a pont felé amelyből naprendszerek robbannak
a pont felé amelyen az élet forrásai forrnak
a pont felé amelyen üvöltve születik a
Születés
A múltba hosszított ecsetvonással
és onnan tovább egy másik múltba
és még tovább
túl a barlangfestmények bölényeinek kényszerképzetén
s túl a szláv misztika ködén
túl az áttetszőn remegő körcikkelyeken
a kvazárokként lüktető lencse-alakú formákon
a sziporkázó villámhoz hasonló megtört vonalakon
vagy az eltűnt népek sokarcú jelein is túl
egy másik múltba
az emlékezet előttibe
vagy utániba
vágtatsz
ecsetdárdáddal
Kék Lovas
és nem is gyanítod
hogy ott Túl
és a Túlon is túl
ismét csak szembekerülsz
megdöbbent önmagaddal
Tulajdon repülésedbe zárt
önmagadhoz érkezel
Átkelni Túlra Kék Lovas ez a feladat?
S így az emberi ellenálló képesség határait kutatva
(és természetesen a magamét is)
"edzéspróbákat" agyaltam ki
(meddig bírom ki szemrebbenés nélkül?
meddig bírom ki a víz alatt?
meddig bírom ki víz nélkül?)
később a dohányzás is
erőpróbává vált
de azt férfigőgből
önmagamat ellenőrizve
elhagytam amikor
naponta három csomagot szívtam el
midőn minden papírra vetett sor
reflexszerűen társult
a tüdőm legmélyére hatoló szippantással
s nem volt könnyű míg a sorok újból
benépesítették a kéziratpapírt
hasztalan majszoltam rágógumit
s ropogtattam kétségbeesve a cukorkát
de túljutottam ezen a bökkenőn is
s idővel rájöttem
hogy az igazi "próbatételeket"
felesleges kiagyalni
gondoskodik arról az élet
hogy beléjük botolj utadon
serdülőkorom könyveit is
megválogattam
Olvastam például
a Minei-t
de az üstök zubogó olajába
elevenen vetett
s a szurokba mártott
fáklyaként lobogó vértanúk
meg az inkvizíció máglyái is
csupán gyerekeknek való
naiv dajkameséknek tűntek a
Kínvallatások Könyvéhez képest
melyet a doftanák sötétzárkáiban
s modern korunk lágereiben írtak
Az erkölcsi erő páratlan "próbáit"
szülte ott a történelem
a minden határt meghaladó ellenállásét
mert létezett a célt szolgáló emberfeletti akarat
Az élet messzemenően gondoskodott
arról hogy "próbákat" állítson utamba
amilyen a zsákutca is volt
kimondott útvesztő
szabályos és szabálytalan járatokkal
ahonnan nincs kiút
nincs kitérő sem visszaút
csupán a földbe
ám én rájöttem hogy az én labirintusomból
volt egy kivezető út fölfele
jóllehet nem volt szárnyam
de létezett egy gordiuszi csomó is
s így legyőztem a halált
amikor egy teherkocsi hűtője
bezúzta fejem
s a gerincvelő-folyadék
szökőkút sugaraként
tört ki fülemen orromon
a konzíliumra összegyűlt orvosprofesszorok
miután ellenőrizték reflexeimet
elemezték véremet gyomornedveimet vizeletemet
s a mellcsont váladékát
s miután 13 nappalon és 13 éjszakán
nem került le arcomról az oxigénes maszk
s különféle színű folyadékokat pumpáltak
belém akár egy alkimista lombikba
(de a bölcsek köve nem mutatkozott)
ünnepélyesen kimondták a döntést
csattant akár a becsapott ajtó:
"Koponyalékelés. Talán életben marad..."
Tereza alighogy megszülte a
visító Danielát
egyedül volt s románul
nem tudott egy szót sem
beleegyezését kérték
és ő nem látván más kiutat
megadta
engem senki meg nem kérdezett
beszámíthatatlannak tartottak
de a mélyben munkálkodott bennem a megérzés
az önfenntartás ösztöne megkongatta a vészharangot
hülyén félig bénán élni
Merci Vagy a teljes élet fényívként az időben
vagy a feneketlen szakadék a hamu a semmi
és éjjel pizsamásan
átvetettem magam a baleseti kórház kerítésén
eszem ágában sem volt lelki hullaként tengődni
nyomorékon és csupán kockáztatva a "talán"-t
szükségem volt csorbítatlan szellememre
hogy maradéktalanul megtérítsem a lemondásokat
s gyümölcsöztessem mindazt amit belém fektettek
idegen ujjaknak nincs
keresnivalójuk agyam tekervényein
legérzékenyebb területemen
egyetlen
titkos kincseskamrámban
elszöktem a kíváncsiak ne nyithassák fel koponyámat
(a fájdalmat megszoktam
gyermekkoromban érzéstelenítés nélkül repeszdarabokat
vettek ki a mellemből s fel sem szisszentem)
de elszöktem mert
a hétországra szóló konzíliumra összegyűlt
aggszakáll professzoroknál és doktoroknál
jobban bíztam
(a statisztikák ellenére melyek
a koponyaalapi törések rovatban
az esetek 99 százalékában azt írták:
"ment-he-tet-len")
az élet határtalan újjáteremtő erejében
az akarat
Halált is legyőző
erejében
Semmi se hullott ölembe
mannaként az égből
minden talpalatnyi földet
amelyen megvetettem a lábam
hogy továbbléphessek
viharban és sárban
csikartam ki magamnak
a vizek a száraztól még
nem váltak el egészen
zavaros köd gomolygott még
korán megtanultam
becsülni amihez
keservesen jutottam hozzá
A latin főnevek ragozását
tanítva másoknak
sikerült magamnak is tanulnom
(dagadt hentes-csemetékkel bajmolódtam
egy tál ételért
vagy nevelőként egy
számfejtőiskolában)
egyetemista lettem és riporter
tátott szájjal boldogan hallgattam
hogy olvas fel Eminescuból Dr. Popoviciu
elbűvölve követtem a Professzor-istent
a balladák határtalan mitikus világában
hírekért dagasztottam Monostor sártengerét
s nemegyszer futnom kellett azok elől
akik azt hitték hogy az eszmét
ki lehet verni
furkósbottal a fejekből
a vörös eszméket melyeket esténként
Corvin Mátyás lovasszobra alatt harsogtunk
a lángnap fényében amit mi
brigádosok hoztunk
Nagycsányból a gázvezetéken
röpültek a fenséges éjszakák
cédulákkal álmokkal szövegekkel és magyarázatokkal
(néha verseket írtam)
fáradhatatlan boldogan boldogan
mint aki látja a szemében
repdeső remény beteljesülését
míg egy napon
a dicső király
szülőházának pincéjében
egy pohár vörösbor mellett
villámként rontott rám
a szerencsétlenség
amikor egy barátom
titokban elmondta hogy
a dunai kikötőnek azon a fagyos telén
mint verték botokkal a talpát
jólismert emberek
akik szónokoltak előttem oktattak
hogyan lépjek hogyan lássak hogyan vegyek lélegzetet
és eljárt a szám
és fölemeltem mutatóujjamat
meg nem bocsájtón balgán
anélkül hogy akkortájt tudtam volna
jó ha van védelmeződ is
manzárdszobámból
az utcára dobtak
kitépték kezemből Blaga előadásait
a menzajegyet
és a jólismert helyen érő alapos rúgás
a laptól is kiröpített egy súlyos kihágásért
(de más volt az igazi ok)
és tudtam ki kell tartanom
tanulnom kell tovább
de nem kaptam mindig az állomáson
kirakásra váró szénnel vagy
krumplival rakott éjjeli vagont
és nem futotta a leckeadásból
és jöttek a fagyok meg az éjszakák
és alkonyatkor amikor
a sötétség a klinikákra hullott
s az őrök dideregtek faköpenyükben
átvetettem magam az Ideggyógyászat kőkerítésén
hogy a költő-barát
velem nagylelkűen megosztott
priccsén megpihenjek
ő akin eluralkodtak néha rémlátomásai
vadul rázva felébresztett
támasszuk hajnalig
az ajtót mert
"jönnek a vasgárdisták"
De amíg én az életben maradást
gyakoroltam
megszervezték a
meggyilkolásomat:
a kiűzetést a bölcsészkarról
Sikertelenül próbálkozott Blaga megvédeni tanítványát
(számára ki akadt védelmező?)
és botjára támaszkodva maga Emil Isac
szegfűvel a gomblyukában felkereste a rektort
és amikor már minden lehetőség kimerült
amikor fenyegetően közelgett kizárásom az egyetemről
megelőztem a függöny lebocsátását
utolsó felvonásomra
tudtam ennek nem szabad megtörténnie
váltott tehervonatokon
eljutottam Bukarestbe: tegyenek igazságot!
tudtam a barátom akkor
nem hazudott a királyi pincében
(még ha utólag
meg is tagadta a mondottakat)
és valóban hosszú hónapok múlva
kiderült hogy az Új Idő
rejtett gépezetének hajtóművébe
az egyetemi városban
befurakodtak mint a homokszemek
a zöld szörnyeteg csatlósai
és ha az út zsákutcába fut
és beköszönt a szavak tehetetlensége
és szemedre száll a sötétség denevére
és elhomályosodik a tükör
vedd tudomásul hogy
a csodák ideje soha
el nem múlik
és ha az ábránd-gépek leállnak
és elapad a rózsák forrása
és látod hogy a sötét jóslatok mint a moly
szitává rágták a menyasszony uszályát
merítsd
a vedret a kútba és szólítsd
a rigmusbrigádot
és ha megdermedtek lépteid
és lelked félárbocra eresztett gyászlobogó
és kerékbe törték gondolataid
és gyermekeid látni akarják végrendeleted
kapcsold be
a hangerősítőt
meg az álompucoló gépet
és mikor elborítanak a "Dead Dogs" decibeljei
vess még egy maréknyi csöndet
időnap előtt besüppedt sírodra
és mert biztosan tudod
te nem mész soha el hogy Velencében érjen a halál
énekeld
a legutolsó porcogóig
a legutolsó porcióig
hiszem a ragyogó jövőt
(Balogh József fordításai)