MARIN MINCU

SÍRFELIRAT
(Epitaf)

Én arra kérlek: gyúrjál
fűvé, szellős fa koronájává
mély álomban dörmögő
medve legyek a rejtett
 
odúban a hold-vizek alatt.
Kegyetlen örvényként sodródjak,
vagy egy hal legyek,
hűs vér a fájdalomban
 
Meglehet: egész erdőség leszek,
édes, morajló avar az időben
 - dobd a testem a feledésnek,
Uram, ha magadhoz hívsz!
 
 
 
SZENTSÉGTÖRÉS
(Sacrilegiu)

A sátor megnyittatott
az idegen pillantása által
 
kutya üvölt az Éjben
sír a szél
 
a repedt zugokban nem cirpel
a tücsök
 
álmok jajongó pelyhe hull havazik
asszonyok bő hajfonata omlik a mezőkre
 

Fazakas Attila fordításai