RADU MISCHIU

(Sz. 1942, Nagyszeben) A költői név nem takar mást, mint Radu Vasile volt román miniszterelnököt (1998-1999) - civilben közgazdász, kutató -, akinek Echilibru in toate ('Egyensúly mindenekben') c. verseskötete 1999-ben jelent meg a Cartea Romaneasca könyvkiadónál. Hogy mennyi az eseményben az udvariassági gesztus és mennyi a valós érték, azt az idő dönti el. Tény: jeles mai költők, kritikusok dicsérték a teljesítményt.

EGYENSÚLY MINDENEKBEN
(Echilibru în toate)

A táj felém fordul,
kiegyensúlyozódva:
onnét, az ormokról, elnézem
a fehér fák játékát
s lépteimet a parton szétzúzódó virágokhoz igazítom.

 
 
OLYAN CSEND
(Atata liniste)

Olyan csend volt
a fehér tornyok között
és annyi álom
a nyitott sebekben.
 
A tisztaszemű kuvikok
átdöfték jajukkal
a kettéhasadt kárpit
hideg csillagait.
 
 
 
BÉKE REÁD, OLVASÓ ...
(Pacea în tine, cititorule ...)

Béke reád, olvasó,
Ne szálljon sehol, míg élsz...
- Azt mondod, hittél, hogy remélsz? ...
 
Nézz mélyen a szemedbe;
tündöklő hazugsága a fénynek.
Miért tévelyegsz külső
mocsarak forrásai között?
 
Ó, a papucs, a fürdő és rengve a tenger
S a hideg csirke hideg füvön!
Jöjjön, jöjjön
A legpompásabb élvözön:
 
Lökjél meg, ember, lökj fel,
szakítsd el énekem;
mily nyugodtan eszel!
Mit bánod
Egy liba is elég
Egy toll s egy szófogadó álom!
 
 
 
ŐSI NYUGTALANSÁG
(Nelinisti stravechi)

Nap és árnyék
árnyék a napban
vizek a holdban
hold az ágon
ágak a vizen
ezüst vizek
ezüst virágok
föld és virágok
Nézz vissza
miért vissza?!
elöl te vagy?!
Sugárvirágok
virágsugarak
nap az árnyékban
árnyék és árnyékok
miért
kántálók
miért
magányos hópehely
miért a hallgatás
miért hallgatsz
miért a fájdalom
föld csak föld
lépések hoznak
lépések mennek
taposott homok
hasított iszap
felöltött iszap
lépések visznek
ahova visznek
Sírunk vagy nevetünk
sírtunk
kacagunk újra
mi van most
egy világ egy hónap
vagy hétfő
vagy szerda
vagy közepe
vége
a napnak az évnek
életnek kornak
Nézz most
figyelmesebben, mint tegnap
nézz vagy kacagj,
kacagj vagy egyél,
halj vagy kacagj,
Hol van a gondolat vagy a kéz
hol a nyugat
vagy a cél
leselkedik az idő
hegyezzétek az ujjakat
vagy szátokat
sorskagylót rejtsetek
hol vannak a karok
hova mennek a madarak
ágak lengenek
madarak ágak
ágak szélvihar
vihar világ
sivatag
lassan mozdul a homok?
Most sirsz
vagy azután?
lassan jön a hazugság
puszták a városok
városok, falvak, kalyibák
egy
mindig egy
mindegy
gondolata tettei
embereknek
embereknek embereknek
Tépd a leplet, tépd a fátylat
napot árnyat
árnyakat a napban
holdat
felül a harc
fény tűnik fel
tűnik, tűnik...
 
(Nagy E. József fordításai)