Román költők

 


MARIUS ROBESCU
 
  


(Sz. 1943, Bukarestben) Tanulmányait a román főváros bölcsészkarán végezte, szerkesztő. A falutól elszakadt városlakó fájdalmas hangulatváltásának költője.

 

 

GYEREKRAJZ

A gyerek rajzol egy házat
felépíti kívül-belül
odabent asztalt állít
odaki lépcső is kerül

odabent ülünk én te ő
én te ő az asztal körül
a lépcső mellett kiskutya
harapós maradj kívül

én te ő lám-lám csupa 
törzs fej végtag vagyunk
négy vézna vonal egy karika
egy háromszög ennyi az alakunk

a ház mintha egy utcában állna
az utca egy lakótelep szívében
a lakótelep kisebb városkában
a város az éjben

a házon szám is van (ha nem tudnátok)
az utca neve: Árnyas Út
ki levelet ír ide címezze
aki nem annak le is út fel is út
 
 

FÜST

Gyümölcsösbe csöppentem egyszer én
reggel felé, meggyfák és barackfák közé, virágbomláskor épp
a kertész együgyű fajta (biztosan az apám)
alágyújtott a kerítés menti gaznak

a füst lomhán szállongta be a friss
tavaszi szél ösvényeit
esze ágába se volt tovaillanni
körülszimatolta a zsenge ágat, végignyalta a szirmokat

vörösre marta a szemem
orromba illó tömjén szagát terelte
de a teremtés ujjongó ragyogása
tisztára mosta fölöttünk az eget

kölyök voltam virágmintás hálóingben álltam
a legrövidebb úton szöktem el, az ablakon át
fagyos sarkamon a fény mint az üvegen átderengett
míg ama reggel harmatján topogtam

(Cseke Gábor fordításai)
 
 

ELMÉLKEDŐ TESTHELYZET

Az elmélkedő testhelyzet, tisztelt elmélkedők
kedves lélekedzők, levitációs
meg egyéb technikák művelői,
a legjobb elmélkedő testhelyzet
a kézretámasztott fej
és a vízbe lógatott vérző lábak,
de ezt nem lehet bármikor alkalmazni -
A fej legyen nehéz, mint a kő,
a kezek fáradtak,
a láb kristálytiszta folyóba mártózzék
(ah, áttetsző sodrás simogatja
a  legalázatosabb emberi húst!)

Én is szeretnék egy reggelen
füves, virágos parton ébredni,
hallani a bal vállam mögött az erdő suttogását.
A legszebb meglepetés tudni, hogy 
nem érhet semmiféle meglepetés,
beleszövődve milliárd falevél neszébe,
felszívódva a gyökerekbe,
azt se bánnám, ha vadállatoktól felfalatozva
még így is édesebb lenne eltűnnöm
mint nyakkendő általi halálra ítélve
egy nagyváros kőrengetegében.

(Lendvay Éva fordítása)
 


  
Román költők