|
RADU SERGIU RUBA
egyik a másik után félrehúzódsz előlük nem nézhetsz farkasszemet mindenkivel hát még hogy el is olvasd de ők csak parádéznak. Éppen csak sikerült félreugranom mikor a polcok összedőltek a vezérlőfülkébe lépve egy japán professzort viszont kamakurai irodájában betemették a romok. Hat gyermek maradt utána. Iszonyúan sokat írnak és pofátlanul rángatják kabátujjadat kezdve a nyolcadik oldaltól a könyv éppen oda nyílik rideg meztelenségében szemhéjad összeszorítod véded magad tán el is ájulsz útszélen maradsz sorsodra hagyva s mire magadhoz térsz a fölötted feszülő eget kicserélték. Gyere rakjunk tüzet magammal viszlek téged is egyre többen leszünk ne félj a papír könnyen ég meg aztán a szívből utált költők művei is ott égnek megtisztul majd a levegő. Ne bomolj ne szórd el nyomaid a világban meg ne halj. Pompás tüzet kell raknunk de nem a melege miatt hanem hogy fénye ellobogjon a végek végéig és sugarainál minden részleteiben bemérhető legyen hogy miként Borges vak embere rátalálj ama egyetlen könyvre mely egyetlen szóban megélhető csak egyetlen titkos jel Isten neve ahonnan minden újrakezdhető. A TANÚ (MARTORUL) Képtelenség ezekkel élni! Egy ideig kussoltak a győzelem után nem szimatoltak a kocsmákban az egyetemeken hosszasan elméláztak a változásokon lebénulva mondanak véleményt és csodálkoznak de hamarosan a sok ámulatból mindjárt a mámorba fúlnak majd újra könyvbe temetkeznek és megint lerészegednek míg végül megvilágosodnak Akár a hívők a jóval és a rosszal de leginkább a rosszal mert nem árt szembenézni vele mindegyre bámultak minket akárha naplementét éjjel is róluk álmodtunk éreztük miként lopóznak az álmok indáin kapaszkodva hogy fentről belénk lássanak. Enyéimtől tizenhárom körmöst kaptam. Nem szabad nem tudod hogy tilos? Azt akarod, vére csorduljon valakinek és mindannyian lebukjunk? De oly nehéz türtőztetnem magam mert hallom őket szövegelni papírokkal és botcsinálta tanúkkal igazolva hónapokon át locsifecsizni a büntetésről és a kegyelemről a megkövetésről és bűnhődésről a bocsánatról és a feledésről majd a feledésről és bocsánatról már azt se tudni kinek kell megbocsátani és kit nem szabad feledni. Hónapokon és éveken át forgatják a kést egyazon sebben párjavesztett csupasz szemgödrében egy hajdani bűnnek mely rájuk tátja száját és rettegésük mélyére bámul. De innen ahol megjátszom hogy nem is létezek tömegükből csak egyvalaki rí ki gyámoltalanul téblábolva jobbra fordulva majd a kiinduláshoz visszatérve mintha a mező kifutna a lába alól A tanú ő súgják enyéim saját vallomásának túlélője ki többé nem rejtőzhet el AZ EMLÉKEZET SIMOGATÁSAI (MANGAIERILE MEMORIEI) Furcsa: még sose fizettem nőnek. A szerelmet amennyi kijutott egyes lányok megosztották velem tán kíváncsiságból mások csak kipróbáltak vagy mert nem láthattam őket néhányan komcsigyűlöletből sokan gyöngédségből balkanizmusból kifolyólag szépségszivárgás miatt könyvmolyság okán érdekből de öncenzúrából is kitörési vágyból kegyelemből meggondolatlanságból valaminő sérülékenységből avagy csodára várva. Élvezetből jóságból különvélemény okán jó adag cinkosságból. Hazudozásból játékból kezdeti kannibalizmusból unalomból infantilizmusból csak úgy bosszúból de szenvedélyből is álmodozva vagy kínzó lelkifurdalástól. Csakis az én kedvemért gyermeki bűnöző hajlamtól űzve csodagyógyszer helyett megannyi gyönge fényre hosszas elmélkedésre szánt jogos folytatás gyanánt mélyrészegségből utópiával súlyosbított nimfomániából szent együgyűségből. Az újdonság kedvéért mulatságból és igazságtétel vágyától hajtva. Futólag de zarándoklat gyanánt is istentagadásból álcázás végett s konformizmusból csiklóközpontúságból. Paradoxonként és önfeláldozást mímelve mint egy bűnös szenvedély elnyújtott alkonya. Szabadosságból kóstoló és felszabadult sikoltás pszichoterápia helyett kompenzálásként. Szükségből durvaságból bizonytalanságból görögtűz gyanánt kamaszkori eltévelyedésből mérhetetlen kéjvágyból. Gyöngédségből ragaszkodásból mindenféle leleplezésre váró komplexusok miatt ösztönösen és egyéb reflexekből majd zenei érzékből magafelejtésből naivitásból a szentélettől irtózva a görcsölő ostobaságnak engedelmeskedve sebtében lírai hevületből hogy éppen valamit tegyünk maoizmusból magas hőfokú életvitelből és közülük kettő talán akiktől most hogy róluk írok megrémülök szánalomból. Cseke Gábor fordításai |
|