Román költők

 


RADU SERGIU RUBA

  

A szerző 1954-ben született Erdődön, Szatmár megyében. Író, költő. Vakként aktív szerepet játszik a romániai vakok országos szervezetében, sorstársai jogainak érvényesülését a nekik szóló rendszeres rádióműsor szerkesztőjeként is elősegíti. Munkái: Marginal (Széljegyzet, költemények), Kolozsvár, 2001; Dialoguri şi eseuri (Párbeszédek és esszék), Bukarest, 2001.

 



A MUSZORGSZKIJ-RAVEL EFFEKTUS
(EFECTUL MUSORGSKI-RAVEL)
 
I.
 
Vetkőzz le.
Vesd le mindened.
Jobb, ha magad teszed
mi is leráncigálhatnánk rólad mindent
festőművész-nők vagyunk
számodra ez annyi mintha orvosok
dobd le ruháid
az asztalon lótuszülésben
ne moccanj.
 
Ne menekülj.
Ne hidd hogy kereket oldhatsz
meztelenséged úgy is szemet szúr az utcán
és pucérságodat
hiányodban is megfesthetjük
a sebtében itthagyott ruhák nyomán
 
Jobb ha veszteg maradsz az asztalon
a semmibe meredve
és ne gondolkozz
a gondolattól árnyékkal telítődik a vászon
s a Feketeség
idővel felzabálja a fényt.
 
II.
 
Ám vetkőzzetek le ti
de ne az asztalra másszatok
inkább arra a talapzatra
törökülésben
ágyékotok háromszögével mely egy kétes hírű ország
színeiben játszik
jobbára suba alatt
a gyermekrontók paradicsomában
amelyet eltitkolnak, minden kínzás hiába,
mint minden nagy szerelmet.
 
Kisasszonyok, nyomás vetkeződni,
váljanak meg ruháiktól akárha
a múlttól
mely felfújható
s bármilyen formát ölthet
miközben szél röpíti s föllebbenti
ruhájukat
sohse embermagasságba
csak a ruhaszárító zsinór magasáig
ahol nem látszik
de könnyen szétterül az ég
 
Aktjaitokkal
levegőt döfködő mellbimbókkal
nincs is mihez kezdeni
azon kívül hogy tükröt tartunk eléjük
amiben bárki megbámulhatja ágyékukat
hogy ujjaitokat az illető hajába mélyesztve
visszahúzzátok
eltaszítsátok
 
 
 
 MINDEN AMIT MÉG TEHETÜNK
(TOT CE MAI STIM SĂ FACEM)

 
Élősködünk
fejünk fölött most ez a csillagzat ragyog
kissé odébb
enyhén nyugatnak dőlve
e sápadt fényben éldegélünk
feljelentéseket
- mi mást tehetnénk -
körmölgetve
 
Így hát befújlak téged
mert órák hosszat ácsorogsz egy pohár peremén
mintha a tenger partját késted volna le
míg hosszasan meredsz a távolba
gyanakodva egy bizonyos pontra
hogy egyszer majd biztos nagyobb lesz
ám az a pont nem én vagyok
 
Engem viszont azért jelentesz
mert mindegyre ábrándozok
bóbiskolva a világ fölött
az akváriumok között megosztva
politikáját néhány színes halraj
vándorlására fokozva le
az üveggömb belsejében
lekoppanó szemhéjaim alatt
 
De éberen maradnak
hogy feljelentések születhessenek
rólad melyekért legkevesebb száműzetés jár
mivel hogy naphosszat Istenhez fohászkodsz
pedig egészen másutt jár az eszed
jóba lennél a szentséggel
aki tán nem is létezik
de az se igazán nyilvánvaló hogy nincsen
bárhonnan eléd toppanhat
s kérdőre von
 
Miként e fényben is,
melyet betűink megfakítanak
hirtelen utamat állta
és négyet kérdezett
jóformán nem is láttam kicsoda
távolról emberformája volt
közelről meg emberi történeté.
És nem válaszoltam.
 
 
 
A NAGY POFÁTLANSÁG
(MAREA NERUSINARE)

A világot ellepik a könyvek
egyik a másik után
félrehúzódsz előlük
nem nézhetsz farkasszemet mindenkivel
hát még hogy el is olvasd
de ők csak parádéznak.
 
Éppen csak sikerült félreugranom
mikor a polcok összedőltek
a vezérlőfülkébe lépve
egy japán professzort viszont
kamakurai irodájában betemették a romok.
Hat gyermek maradt utána.
 
Iszonyúan sokat írnak
és pofátlanul
rángatják kabátujjadat
kezdve a nyolcadik oldaltól
a könyv éppen oda nyílik
rideg meztelenségében
szemhéjad összeszorítod
véded magad
tán el is ájulsz
útszélen maradsz sorsodra hagyva
s mire magadhoz térsz
a fölötted feszülő eget
kicserélték.
 
Gyere rakjunk tüzet
magammal viszlek téged is
egyre többen leszünk
ne félj
a papír könnyen ég
meg aztán a szívből utált
költők művei is ott égnek
megtisztul majd a levegő.
 
Ne bomolj
ne szórd el nyomaid a világban
meg ne halj.
Pompás tüzet kell raknunk
de nem a melege miatt
hanem hogy fénye
ellobogjon
a végek végéig
és sugarainál minden
részleteiben
bemérhető legyen
hogy miként Borges vak embere
rátalálj ama egyetlen könyvre
mely egyetlen szóban megélhető
csak egyetlen titkos
jel
Isten neve
ahonnan minden újrakezdhető.
 
 
 
A TANÚ
(MARTORUL)

Képtelenség ezekkel élni!
Egy ideig kussoltak a győzelem után
nem szimatoltak a kocsmákban az egyetemeken
hosszasan elméláztak
a változásokon
lebénulva
mondanak véleményt és csodálkoznak
de hamarosan a sok ámulatból
mindjárt a mámorba fúlnak
majd újra könyvbe temetkeznek
és megint lerészegednek
míg végül
megvilágosodnak
 
Akár a hívők
a jóval és a rosszal
de leginkább a rosszal
mert nem árt szembenézni vele
mindegyre bámultak minket
akárha naplementét
éjjel is róluk álmodtunk éreztük miként lopóznak
az álmok indáin kapaszkodva
hogy fentről belénk lássanak.
 
Enyéimtől tizenhárom körmöst kaptam.
Nem szabad
nem tudod hogy tilos?
Azt akarod, vére csorduljon valakinek
és mindannyian lebukjunk?
 
De oly nehéz türtőztetnem magam
mert hallom őket szövegelni
papírokkal és botcsinálta tanúkkal igazolva
hónapokon át
locsifecsizni
a büntetésről és a kegyelemről
a megkövetésről és bűnhődésről
a bocsánatról és a feledésről
majd a feledésről és bocsánatról
már azt se tudni kinek kell megbocsátani
és kit nem szabad feledni.
 
Hónapokon és éveken át
forgatják a kést egyazon sebben
párjavesztett
csupasz szemgödrében
egy hajdani bűnnek
mely rájuk tátja száját
és rettegésük mélyére bámul.
 
De innen
ahol megjátszom hogy nem is létezek
tömegükből
csak egyvalaki rí ki
gyámoltalanul téblábolva
jobbra fordulva
majd a kiinduláshoz visszatérve
mintha a mező kifutna a lába alól
 
A tanú ő
súgják enyéim
saját vallomásának túlélője
ki többé nem rejtőzhet el
 
 
 
AZ EMLÉKEZET SIMOGATÁSAI
(MANGAIERILE MEMORIEI)

Furcsa:
még sose fizettem nőnek.
A szerelmet
amennyi kijutott
egyes lányok megosztották velem
tán kíváncsiságból
mások csak kipróbáltak
vagy mert nem láthattam őket
néhányan komcsigyűlöletből
sokan gyöngédségből
balkanizmusból kifolyólag
szépségszivárgás miatt
könyvmolyság okán
érdekből
de öncenzúrából is
kitörési vágyból
kegyelemből
meggondolatlanságból
valaminő sérülékenységből
avagy csodára várva.
 
Élvezetből
jóságból
különvélemény okán
jó adag cinkosságból.
 
Hazudozásból
játékból
kezdeti kannibalizmusból
unalomból
infantilizmusból
csak úgy
bosszúból
de szenvedélyből is
álmodozva
vagy kínzó lelkifurdalástól.
 
Csakis az én kedvemért
gyermeki bűnöző hajlamtól űzve
csodagyógyszer helyett
megannyi gyönge fényre
hosszas elmélkedésre szánt
jogos folytatás gyanánt
mélyrészegségből
utópiával súlyosbított
nimfomániából
szent együgyűségből.
 
Az újdonság kedvéért
mulatságból
és igazságtétel vágyától hajtva.
Futólag
de zarándoklat gyanánt is
istentagadásból
álcázás végett
s konformizmusból
csiklóközpontúságból.
 
Paradoxonként
és önfeláldozást mímelve
mint egy bűnös szenvedély elnyújtott alkonya.
 
Szabadosságból kóstoló
és felszabadult sikoltás
pszichoterápia helyett
kompenzálásként.
 
Szükségből
durvaságból
bizonytalanságból
görögtűz gyanánt
kamaszkori eltévelyedésből
mérhetetlen kéjvágyból.
 
Gyöngédségből
ragaszkodásból
mindenféle leleplezésre váró komplexusok miatt
ösztönösen és egyéb reflexekből
majd zenei érzékből
magafelejtésből
naivitásból
a szentélettől irtózva
a görcsölő ostobaságnak engedelmeskedve
 
sebtében
lírai hevületből
hogy éppen valamit tegyünk
maoizmusból
magas hőfokú életvitelből
és közülük kettő talán
akiktől most hogy róluk írok megrémülök
szánalomból.
 

Cseke Gábor fordításai


  
Román költők