Román költők
  

LUMINTA URS

 


Sz. 1969, Marosludas. 1995-ben végzett román-francia szakot a kolozsvári Bölcsészkaron. Az egyetemi diáklap szerkesztője volt. Első kötete 1997-ben jelent meg.

  


a szomszéd szoba
(camera de alaturi)
 
finom italokból születtem én
apám sokszoros érzékeiből.
vámpír voltam és gyilkos a vér tükreitől
megnyomorítva. szenvedtem kúttól
alkonytól és a hattyúktól. milyen kár
halálom előtt ezt a javíthatatlan jelet
ezt a finom mérget az éjnek adom. hajam
parfümökre féltékeny angyal bűzével
üdvözöl. csontváz-khimérák bírnak
engem és szavak melyeket itt hallok meg
és a túlvilágra küldöm őket. együttélek
velük a hold őrült harmóniájában ­
aki társam nekem, rossz utazónak
bohóc-útjaimon.
 


a legjobb a világok közül

(cea mai buna dintre lumi)
 
a legjobb a világok közül - az emlékezet
égető csodák tette álnok következmény te
nem vagy napirenden. te a Történet vagy.
foglalj helyet vagy »tégy bánatossá« - nézd
előttünk a mezőt hol valaha Isten
és Izráel fiainak hangját hallva
Ábrahám énekelve bolyongott.
hihetetlen csodák és szerelmek történtek itt.
mert az Úr köztük vala. foglalj helyet,
Történet. egy napon ajkaid
a bosszúságtól és őrülettől égetni fognak és akkor
szép lesz minden mert a rémület húsunkba
visszatér mert a szeretettek
nem hordják többé vállaikon a kínt
mert kik bocsánatot nyertek legyőzöttek és
szeretettek leendnek isteni szeretettel
 
 


Éva börtönei

(inchisorile Evei)
 
Szerelmem egy szenilis lány,
szárnyaknak és mély kalapodnak
örvendő, melybe mítoszokat
és Holdat tömtél. Azúrkék szakálladdal
vezethetted volna a világot, és
elfeledett érzéseket kölcsönözhettél
volna neki. Isten földjére gyűlöletben és
megátkozott testekben visszatért egyfajta krisna.                     
V. Péter, távoli és oly keserű lény,
kimondhatatlanul boldoggá teszel;
boldoggá teszel, és csak tapogatsz
a te kissé csökönyös, kissé vén,
csak szorgos tengereket ölelni
jó kezeiddel.
 


london utca

(strada londra)
 
egy gyönyörű nőre támaszkodó este
ahogy hallottam egyszer mondod viaszidőben beszíva
a részegség látnoki légkörét. én
visszatérek a gabonatáblákra hogy fölváltsam
az aranyozott túltörékeny halandókat. a bestiákat. onnan elmondhatnám a Diszkrét nő köpenyének
meséjét elámíthatnálak kék-zörejekkel.
némán. házam úgyis tele van dolgaiddal
kezeiddel melyeket »aludni
aludni tanítasz« minél tovább
gazdag asztalaitoktól egy hallgatag
kutyát viszek magamban eme zálogtól kábán
várakozástól bemocskolva. egy stupid féreg. ő
zsoltáros könyvet tart a térdén és imádkozik.
 


a rebellis szépség

(frumusetea rebela)
 
Ah, hogy utálom a dolgok rendjét,
melyben elfelejtett állapotok párosodnak.
Néha azt hiszem, hegy vagy, melyről
hatalmas, gyilkos, szent állatok
osonnak le. Ők mind rólad beszélnek.
A halálról. Ó, de hát te
a Fantasztikus Könyvtárból jössz,
melyben nemrég Isten angyalai
és a vakító szubrettek összevegyültek
mint egy termékeny sereg. Alföldön voltam, mikor
a hegyekbe menekültem, én, a finom érzések koldusa,
én, világ Érzékije csupán, a Tiszta.
 


a vízi ütközet

(batalia acvatica)
 
a türelmetlenség acéltőröket dobál
utamba. eufórikus és gyöngéd mágnesek.
Én álnokul vérbe merülök majd, a ti
átkozott bőrötökbe (mert ott tenyésznek
a félelem hangyái). Ti többé nem éritek meg
vöröses hullámokon a Sátrak Ünnepét. sápadt
ujjakkal szófogadó gyerekeket győztök
le meg a holdat. Barátom azt mondod hogy a testek
lassan őrülnek meg és hogy eme mocorgás halált
hoz. Mikor én egész idő alatt nem
gondoltam másra csupán a távoli mezőkön
rég elmúlt hajókra és délibábokra.
 


nők tavasza

(printemps des femmes)
           
itt laktál egy ideig - a
bizarr szóban.
           
levetkőzöm ezt az egész me-
lankóliát a rendszeres falhozállításaimat. a
bestiákat.
 
néha a zsenge fiatal törékeny ringyókhoz
hasonlítottál. ők mutatták meg neked az ama
szavakhoz vezető utat melyekben átmenetileg
laktál,
az élelmes állapotokhoz vezetőt. egy napon aztán
megszülettünk és a szerelem nyomai voltak testeden.
nem a reményé.

gyakran vergődtem az elkeseredés
hálójában. onnan simogattam tébolyultan vulgáris testedet mit mohón vagy csak
őrülten csakis nekem takartál
ki.
 

Lövétei Lázár László fordításai
 
   

a zongorista, a ringyó és a kicsi emberek
(pianistul, tirfa si omuleti mici)
 
egyre szomorúbb és bódítóbb episztolák jönnek
távoli országokból
én ki hallom minden hangotokat
szédülten fogom énekelni ezt a bolond lelkesülést
meztelen jövök vissza és egy
barackkal a kezemben barátaimnak.
de vajon mit avass fel szabadultan
azon szkizós estén mikor szerelemmel
jössz hogy felemeld bőröm monotóniáját ­
a nehéz ellenállás parfümjét?
 


egyetemeim

(universitatile mele)
 
infamáló látomásokat akarok melyek
tönkretegyenek engem. (melyekből ne lássatok).
ezrével akarok vodkát és rockzenét
hogy meséljek a nagyanyámról
ki tehetséges és forró hüllő volt.
egyképpen ő szült (engem) és
én nem tudom és senki sem tudja. és én
a nőiesség gyenge ízét élve
leborulok a bor istene előtt (általa, gondolom,
jobban jöttem a világra) mivel ő nevet
a hiszékenyeken és a gyerekeken egy kevés fényt és
imádatot szomorúan dobva feléd.
 

Sántha Attila fordításai


(A Bestiárium c., 1998-ban Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön megjelent kétnyelvű kötet alapján)

                  
  
  Román költők