HECKENAST GUSZTÁV
A kérdés, amit fel szeretnék vetni: mennyire volt
ismert Agricola munkássága saját korában és
közvetlen utókorában Magyarországon. A választ
a 16. századból fennmaradt könyvtárjegyzékek
adhatják meg. Hogy a téma egyáltalában kutatható,
a szegedi József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtárában
és I.sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén
közel két évtizede folyó könyvtártörténeti
kutatásoknak köszönhetjük. Mivel az anyag feltárása
még korántsem fejeződött be, remélhetjük,
hogy aki néhány év múlva nyúl majd a
témához, többet mondhat.
Az Agricola munkássága iránti hazai érdeklődők listájának élén Johann Dernschwam (1494-1568) áll. A Szudétavidékről jött Besztercebányára, humanista kézirat- és könyvgyűjtő, közel negyed századon át (1525-1548) a Fuggerek magyarországi megbízottja. Könyvtárát halála után a bécsi császári könyvtár vásárolta meg, ma az Österreichische Nationalbibliothekban található. Egykorú könyvjegyzéke 5 tételben Agricola 14 művét sorolja fel, 1546 és 1557 között megjelent kiadásokat, néhányat két példányban is. Megvolt neki a De mensuris et ponderibus, a Bermannus, a De animantibus subterraneis, a De re metallica 1556. évi első kiadása és ennek 1557-ben megjelent német fordítása.[1] Hogy a Fuggerekkel hivatali évei után is szoros kapcsolatban maradó Dernschwam figyelemmel kísérte és be is szerezte a legújabb bányászati szakirodalmat, természetesnek mondhatjuk; az már nem magától értődő, hogy könyveiből kölcsönzött is az érdeklődőknek. Neki köszönhető, hogy Agricola munkássága Besztercebányán már a szerző életében hozzáférhető volt, halála után megjelent főműve pedig frissen, első kiadásban, mind latinul, mind németül.
A Garam menti bányavárosok kisebb magánkönyvtáraiban ugyancsak képviselve van Agricola már a 16. században, Johann Mathesius (1504-1565) Sarepta oder Bergpostill c., bányászok előtt elmondott prédikációi társaságában, de a konkrét adatok egyelőre nincsenek publikálva.[2]
Zsámboki János (1531-1584) magyar királyi udvari történetíró könyvtárának Agricola anyaga - ő nem volt bányász - sokkal szegényebb, mint Dernschwamé. Agricola 5 művét mondhatta a magáénak, köztük a De mensuris et ponderibus és a De re metallica első kiadását.[3] Királyi udvari történetírói állásában utóda, az olasz vándor humanista Giovanni Michael Brutus könyvei közt Agricolától egyedül a De re metallica volt meg.[4] Mindkettőjük könyvtára haláluk után a bécsi császári könyvtárba került, ma az Österreichische Nationalbibliothekban van. Ugyancsak megvolt a De re metallica (az 1561. évi kiadás) Dudith András (1533-1589) pécsi püspök, majd egyházából kilépett humanista polihisztor könyvtárában, a példány a második világháború idején Drezdában semmisült meg.[5] Mossóczy Zakariás (1542-1587) nyitrai püspök, a Corpus Juris Hungarici összeállítójának hagyatékában is volt egy címe nélkül leltározott Agricola kötet "in 4",[6] valószínűleg a De mensuris et ponderibus. Ez a hagyatékkal együtt elkallódott.
E neves humanistákon, a magyarországi értelmiség elitjén kívül tudunk egyetemi hallgatókról, akik tanulmányaik közben tettek szert Agricola egy-egy művére. Sbardellati János Ágoston (+ 1552), aki váci püspökként hunyt el, padovai diák korában frissen megvásárolta az 1533-ban megjelent De mensuris et ponderibust, de nem hozhatta haza, mert szállásadója adósságai fejében lefoglaltatta.[7] Sulyok Imre, Kolozs megyei, Doboka megyében birtokos ifjú nemes 1562/63-ban járt a wittenbergi egyetemre,[8] nyilván ekkor szerezte meg a De re metallica 1561. évi kiadását. Családjának valami köze lehetett a bányászathoz, mert címerükben "egy koronából kiemelkedő két bányász sulyok" látható.[9] A példány sorsát követni tudjuk. Sulyok hazatérése után 1567-ben az erdélyi nagyobb kancellária írnoka lett, 1572-1574-ben ítélőmester, 1576-1578 Báthory Kristóf fejedelem kancellárja volt.[10] A könyvet az 1570-es évek derekán egykori kancelláriai kollégájának, ekkor már kincstári számvevő Székesfejérváry Andrásnak adta.[11] A példány Székesfejérváry halála után valószínűleg a fejedelmi könyvtárba került, innen vitte magával Náprági Demeter (1559-1619) erdélyi, majd győri püspök Győrbe, s az ő hagyatékából jutott a győri Székesegyházi Könyvtárba, ahol ma is megvan.[12]
Ma ennyit mondhatunk Agricola recepciójáról a 16. századi Magyarországon.
Hátra van még az a kérdés, hogy akik megszerezték Agricola egy-egy munkáját, hol jutottak hozzá. Akiket eddig név szerint ismerünk, egytől egyig külföldön, vagy legalább is külföldről hozatták meg. Dernschwam Fugger-kapcsolatai révén. Zsámboki Bécsben élt, Brutus - aki Rudolf császár előtt Báthory István erdélyi fejedelem, majd lengyel király udvari történetírója is volt - és Dudith sok nyugati országban járt, Sbardellatiról tudjuk, Sulyokról joggal tesszük fel, hogy külföldi egyetemjárása során szerezte könyvét. Árulták-e egyáltalán Agricola műveit Magyarországon? Nem tudjuk; adatunk nincs, de van egy elgondolkodtató analógiánk.
Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem 1582-ben engedélyt adott Galenus János kassai könyvkereskedőnek, hogy a külföldről behozott könyveit, ha csak tiltott vagy gyanús dolgokat nem tartalmaznak, a fejedelem uralma alatt álló területen mindenütt árulhassa.[13] Galenus a következő évben meghalt, s ekkor leltározták könyvraktárát. A leltár szerint kapható volt nála Mathesius 1564-ben megjelent Sareptaja és egy Probierbuchlein.[14] Nem tarthatjuk kizártnak, hogy Agricola is könyvárusi forgalomban lehetett Magyarországon, bár ennek nyoma eddig nem került elő.