2. A tudományos fejlődés
Korszakunk tudományos fejlődésének átfogó képét adja A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada 1826-1976. Főszerk. PACH Zsigmond Pál (Bp. 1976) című szintézis. Az egyes tudományágakra vonatkozóan ajánlhatjuk: a jogtudományról: SZABÓ Imre, A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon (Bp. 1956). Az irodalomtörténet és -kritikáról: BALOGH Jenő, Gyulai Pál és a Magyar Tudományos Akadémia (Akadémiai Értesítő, 1926); A magyar irodalom története. IV. Szerk. SŐTÉR István (Bp. 1965); A magyar irodalom története. V. Szerk. SZABOLCSI Miklós (Bp. 1965). A történettudományról: LEDERER Emma, A magyar polgári történetírás rövid története (Bp. 1969); R. VÁRKONYI Ágnes, A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. II. (Bp. 1974); GUNST Péter, Acsády Ignác történetírása (Bp. 1961); R. VÁRKONYI Ágnes: Thaly Kálmán és történetírása (Bp. 1961); GLATZ Ferenc, Történettudomány és történetpolitikai koncepció. Fejezetek történetírás és politika kapcsolatából a magyar polgári történetírás 20. századi történetében. Kézirat. (Bp. 1976); GLATZ Ferenc, Szaktudományos kérdésfeltevések és történetpolitikai koncepció. A fiatal Szekfű Gyula bécsi éveinek történetéből (Történelmi Szemle, 1974. 3); GLATZ Ferenc, Történeti kultusz és történetírás. Reflexiók Szekfű száműzött Rákóczi-jához (Történelmi Szemle, 1976. 1-2); GLATZ Ferenc, Történetíró, jelenkor, interpretáció. Történetpolitikai koncepció és "történetfilozófiai" irányzat Szekfű Gyula, Der Staat Ungarn c. művében (Századok, 1976. 2). A nyelvtudományról: Tanulmányok a magyar és finnugor nyelvtudomány történetéből. Szerk. SZATMÁRI István (Bp. 1970). A néprajzról: A magyarság néprajza. I-IV. (Bp. 1933-1937); ORTUTAY Gyula, Írók, népek, századok (Bp. 1960). A filozófiáról: SÁNDOR Pál, A magyar filozófia története 1900-1945. I. (Bp. 1973); MÁTRAI László, Gondolat és szabadság (Bp. 1961). A pedagógiáról: TETTAMANTI Béla, A személyiség nevelésének magyar elmélete (Bp. 1932). A közgazdaságtanról: ECKHART Ferenc, A magyar közgazdaság száz éve 1841-1941. (Bp. 1941). A szociológiáról: A szociológia első magyar műhelye. A Huszadik Század köre. Vál. és bev. LITVÁN György - SZÜCS László. I-II. (Bp. 1973).
A természettudományokról szóló összefoglaláshoz, ezen belül az egyes szaktudományokra vonatkozóan a következő munkák fontosak: SZÉNÁSSY Barna, A magyarországi matematika története a 20. század elejéig (Bp. 1970); BALLENGGER Róbert - FINÁLY István, A magyar talajtani kutatás története, 1944-ig (Bp. 1963); Technikai fejlődésünk története 1887-1927 (Bp. 1928); GORTVAY György, Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története (Bp. 1953); SZABADVÁRY Ferenc - SZŐKEFALVY-NAGY Zoltán, A kémia története Magyarországon (Bp. 1972); RAPAICS Raymund, A magyar biológia története (Bp. 1953); KELÉNYI B. Ottó, A magyar csillagászat története (Bp. 1930).
A századforduló eszmetörténeti problematikájának összegezését megtaláljuk HORVÁTH Zoltán, Magyar századforduló. 1896-1914. 2. kiad. (Bp. 1974) c. művében, amely középpontba helyezve a "második reformnemzedéket"; a polgári radikálisokat, átfogó képet ad az időszak ideológiai áramlatairól. A kor politikai gondolkodásának általános jellemvonásait ábrázolja HANÁK Péter, A dualizmus korának történeti problémái (Bp. 1971) című esszéje, és a Magyarország a Monarchiában (Bp. 1975) című tanulmánykötetének több dolgozata.
A nemesi liberalizmus átalakulása nyomon követhető BEKSICS Gusztáv, A szabadelvű párt története (Bp. 1906) c. publicisztikai írásában. Az Eötvös nézeteit politikai eszménnyé emelő törekvés elsősorban CONCHA Győző, Báró Eötvös József állambölcselete és a külföldi kritika (Bp. 1908) c. művében jelentkezik.
A századforduló nacionalizmusának kritikus tárgyalása helyet kap a magyar nacionalizmus kérdéskörét széles keretben tárgyaló elméleti műben: SZÜCS Jenő, Nemzet és történelem (Bp. 1974); az egykorú nacionalista előítélet-struktúrák polgári radikális szemléletű bírálata: VÁMBÉRY Rusztem, Az élő múlt (Bp. 1931). A közjogi historizálás eszmevilágát legjobban reprezentáló két mű: BEŐTHY Ákos, A magyar államiság fejlődése, küzdelmei. I-III. (Bp. 1900-1906); ANDRÁSSY Gyula, A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. I-III. (Bp. 1901-1911). A "magyar birodalom" politikai mítoszának jellemző korabeli propagandáját BEKSICS Gusztáv, Mátyás birodalma és Magyarország jövője (Bp. 1905); HOITSY Pál, Nagymagyarország (Bp. 1902) c. írásai tartalmazzák. A magyar "birodalmi" eszme fő hirdetőjének életrajza lényeges adalékokkal szolgál az ideológiai koncepció kialakulásának történetéhez: Rákosi Jenő élete és művei. Szerk. SÜLE Antal (Bp. 1930). A magyar nemzeti jellem politikai mítoszának egykorú haladó szellemű kritikáját adja IGNOTUS két esszéje: A magyar kultúra és a nemzetiségek, és Utóirat. A perzekutor-esztétikáról; mindkét írás megtalálható Ignotus válogatott írásai. Szerk. KOMLÓS Aladár, (Bp. 1969). Az egykorú írások közül a "volgai lovas" nemzetkarakter mítosz-figuráját BEÖTHY Zsolt, A magyar irodalom kis tükre (Bp. 1896) bevezetésében felvázolja; a nemzetkarakter ideálját a nemzeti művészetfelfogás keretébe ágyazva fejezi ki PEKÁR Károly, A magyar nemzeti szépről (Bp. 1906) c. műve.
A liberalizmus polgári alapon történő újrafogalmazásának törekvéseire csak egykorú irodalmat találunk. Bánffy Dezső ideológiai próbálkozásainak polgári radikális értékelését adja a Huszadik Század nekrológja: BÍRÓ Lajos, Bánffy Dezső (Huszadik Század, 1912. I). Szociáldemokrata értékelés TARCZAI Lajos, A magyar polgárság politikai tehetetlensége (Szocializmus, 1908). Törekvéseinek hozzá közel álló körökből származó kifejtését adó anonym röpirat: "Se Bánffy, se Wekerle". Írta: Egy Dobzse-párti (Bp. 1903). A Társadalomtudományi Társaság első, mérsékelt liberális időszakát ismerteti JÁSZI Oszkár, Tíz év (Huszadik Század, 1910. I). A szabadkőművességnek a liberalizmus megújításában játszott szerepét röviden jellemzi AGÁRDI Ferenc, A világosság fiai. Századok és tanulságok (Bp. 1945); a szabadkőműves hagyományőrzés szellemében íródott felszabadulás utáni páholytörténet szintén lényeges adalékokat szolgáltat a témához: SZABÓ Rudolf, Az Eötvös páholy hetvenéves története (Bp. 1947).
A polgári radikális ideológia első átfogó jellemzését adja demokratikus szemszögű megközelítéssel MÉREI Gyula, Polgári radikalizmus Magyarországon, 1900-1919 (Bp. 1947). A polgári radikalizmus problémaköréről reprezentatív képet ad a Huszadik Század cikkeiből összeállított antológia: A szociológia első magyar műhelye. Vál. és bev. LITVÁN György - SZÜCS László. I-II. (Bp. 1973). A kötet bevezetője egyben a polgári radikalizmus történetének eddigi legjobb összegezése. A pozitivizmus és a polgári radikalizmus viszonyát behatóan tárgyalja a hazai pozitivizmust feldolgozó marxista monográfia: SZABÓ Imre, A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon (Bp. 1955) és R. VÁRKONYI Ágnes, A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. I-II. (Bp. 1974). A polgári radikálisok szociológiai felfogásának reprezentatív műve: JÁSZI Oszkár, Mi a szociológia? (Bp. 1908) és Felix SOMLÓ, Zur Gründung einer beschreibenden Soziologie (Berlin-Leipzig, 1909). A polgári radikális társadalomelméletet egyes problémákra alkalmazza ÁGOSTON Péter, A magyar világi nagybirtok története (Bp. 1913); SZENDE Pál, A magyar adórendszer igazságtalanságairól (Bp. 1908), JÁSZI Oszkár, Kulturális elmaradottságunk okai (Huszadik Század, 1905. 2), JÁSZI Oszkár, A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés (Bp. 1912). A polgári radikalizmus és a marxizmus viszonyának elemzését adja a Szabó Ervin nézeteivel azonosuló Tibor SÜLE, Sozialdemokratie in Ungarn (Köln-Graz, 1967). A polgári radikálisok marxizmusképét kifejtő művek: JÁSZI Oszkár, A történelmi materializmus állambölcselete (Bp. 1903) és SOMLÓ Bódog, Állami beavatkozás és individualizmus (Bp. 1902). A polgári radikális vezérkar neoliberális szemléletének problémáit érinti JÁSZI Oszkár, Új Magyarország felé (Bp. 1907) és MÉRAY-HORVÁTH Károly, Társadalomtudomány, mint természettudomány (Bp. 1912). A neoliberális imperializmus-kritika jelentkezik DOMOKOS László, A magyar imperializmus (Bp. 1910) és SZABÓ Ervin imperializmus-elemzésén: Imperializmus és tartós béke (Bp. 1917). A neoliberális szemlélet átfogó módon egy elkésett írásban került kifejtésre: NEUHAUS Ferenc, A társadalmi kérdés (Bp. 1920). A dzsentri problémát polgári radikális szemszögből elemzi LIPPAY Zoltán, A magyar birtokos középosztály és a közélet (Bp. 1919) és FARKAS Geiza, Az úri rend (Bp. 1912). A dzsentri probléma tanulmányozásából adódó következtetésekből átfogó társadalmi teóriát dolgoz ki LEOPOLD Lajos, A presztízs (Bp. 1912).
A radikális negyvennyolcasság kérdésének nincs tudományos feldolgozása. A szemléletet tükröző jellegzetes röpiratok: PATAJ Sándor, Magyar szocializmus (Bp. 1904) és GERSTER Béla, Magyar kérdés és vezetőosztály (Bp. é.n.).
A munkásmozgalom irodalmát a politikatörténeti fejezetek ismertetik. A korabeli ideológiai témájú publikációk közül megemlítendők: Eduard David magyarországi hatását tükrözi DÁNIEL Arnold, Föld és társadalom (Bp. 1914); a szociáldemokrácia agrárfelfogását: DINER-DÉNES József, A parasztság és a szociáldemokrácia (Bp. 1907). SZABÓ Ervin nézetei megismerhetők művei reprezentatív válogatásából: Szabó Ervin válogatott írásai (Bp. 1958). Az anarchizmus hazai hatására lásd: BATTHÁNY Ervin, Szocializmus és anarchizmus (Nagyvárad, 1906); vallásos színezetű változatának fő képviselőjére SCHMITT Jenő Henrik három előadása: Tolsztoj, Nietzsche, Ibsen. Az előszót és Schmitt J. H. életrajzát írta: MIGRAY József (Bp. 1911).
Az újkonzervativizmus összegező jellemzése: SZABÓ Miklós, Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban (Századok, 1974. 1). Az agrárizmus eszmevilágát legjellegzetesebben tükrözi vezérének egy programírása: KÁROLYI Sándor, Programbeszéd Göncön. 1901. szeptember 10. (Bp. 1901); valamint BERNÁT István, A magyar agrártörekvések célja és jogosultsága (Bp. 1896). Az agrárius mozgalom agrárius szemszögből megírt története GESZTELYI NAGY László, Egy negyedszázad eredményei (Bp. 1921). A politikai katolicizmus korabeli problémáinak átfogó marxista feldolgozása GALÁNTAI József, Egyház és politika 1890-1918 (Bp. 1960). A katolikus Néppárt szemléletét fejti ki a párt vezetőjének életrajza: BONITZ Ferenc, Gróf Zichy Nándor (Bp. 1912). A katolikus ralliement-politika eszméi összegyűjtve fellelhetők képviselője kiadott írásaiban: Prohászka Ottokár összes művei. 1-25. (Bp. 1928-1929). A katolikus integralizmus vezetőjének nézeteiről olvashatunk követőjének tollából: NYISZTOR Zoltán, Bangha Béla élete és művei (Bp. 1941). Az Új Nemzedék szerkesztőjéről portrét rajzol SIPOS Péter, Milotay István pályaképéhez (Századok, 1973. 3-4).
A jobboldali radikalizmus felfogását legjellegzetesebben tükröző röpiratok: ALTENBURGER Gyula, Levelek a magyar nemzethez (Bp. 1918); SZEGEDY Miklós, Magyar holnapunk (Bp. 1917). A politikai antiszemitizmusról képet ad: A zsidókérdés Magyarországon. A Huszadik Század körkérdése (Huszadik Század, 1917. 2),
