TANNENBERG

Conrad a leírt galiciai hadjárat súlyos kudarcának egyik okát abban látta, hogy a keletporoszországi német hadseregnek déli irányban várt és a háború előtt megigért közreműködése elmaradt. Ennek a német seregnek azonban elég dolga volt azzal, hogy Keletporoszországot az igazán nyomasztó túlerő: a Zsilinszki vezérlete alatt álló 1. (Rennenkampf) és 2. orosz sereg (Samsonow) ellen megvédelmezze.

A német vezér, Prittwitz a kelet és dél felől várt orosz támadás közül először a keletivel akart végezni, minthogy ezt látta veszélyesebbnek. Ezért négy hadteste közül egyet a déli határ védelmére Tannenbergnél hagyott, míg többi három hadtestével kelet felé indult támadásra és ebben az irányban a német földre hatolt Rennenkampf-féle sereggel augusztus 20.-án Gumbinnennél megütközött. A németek a csatatér két szárnyán sikereket értek el, a középen vereséget szenvedtek. A csata egyébként eldöntetlen maradt, mert Prittwitz a küzdelmet félbeszakította, és visszavonulást rendelt el arra a hírre, hogy a másik orosz sereg (Samsonow) a déli határra ért. Prittwitz ezt a német hadvezetőségnek jelentette azzal, hogy a kettős orosz támadás elől kénytelen lesz az alsó Visztula mögé kitérni. A német hadvezetőség erre Prittwitz helyett a már nyugdíjazott Hindenburgot állította a sereg élére és hozzá vezérkari főnökül Ludendorffot osztotta be. Ezek az új vezetők a hadszintérre augusztus 23.-án érkeztek meg.

Hindenburg arra a merész elhatározásra jutott, hogy Rennenkampf serege ellen csak népfölkelést és lovasságot hagy, míg a gumbinneni csatatérről meghátrált három hadtestet részben vasúton, részben erőltetett gyalog menetekben gyorsan a déli határ közelében állást foglalt negyedik hadtest két szárnyára vezeti akként, hogy innen Samsonow seregét két oldalról megtámadhassa.

E merész terv végrehajtása közben került a déli határon levő és Samsonow seregével augusztus 23.-án harcba keveredett hadtest (Scholtz) nyugati szárnyára augusztus 25.-én François hadteste vasúton, míg a keleti szárny felé gyalog közeledett Mackensen és Below hadteste. Rennenkampf nem ismerte fel azt a tényt, hogy előle a német sereg teljesen eltünt. Azt hitte, hogy a németek valahol hátrább védekezni fognak, és ezért igen óvatosan nyomult elő. Samsonow pedig abban a tudatban haladt előre, hogy előnyomulása folyamán Rennenkampftól támogatást kap.

A két orosz alvezér kölcsönös tájékozatlanságának és a fővezér, Zsilinszki ingadozó hadvezetésének volt köszönhető, hogy Hindenburg zavartalanul megvalósíthatta tervét, amely az örökké emlékezetes tannenbergi csatában Samsonow serege megsemmisítésével érte el csúcspontját. Ennek lefolyása a következő volt:

Miközben Scholtz hadteste hullámzó küzdelmek és lassú hátrálás között késleltette Samsonow serege közepének előrejutását, François augusztus 26.-án és 27.-én megverte az orosz sereg balszárnyhadtestét, Mackensen és Below pedig az utóbbi napon az oroszok jobbszárnyhadtestét verték tönkre. Ez a két orosz hadtest a határ mögé hátrált. Az említett német hadtestek (François, Mackensen és Below) a következő napok alatt folytatták az előnyomulást az orosz közép felé és végezték ezt Hindenburg intézkedéseire oly tervszerüen, hogy a három hadtest erejü orosz középhadat augusztus 29.-én estig François délről, Below és Mackensen keletről bekerítették. A gyűrűt észak és nyugat felől Scholtz zárta be. Ebből a gyűrűből csak roncsok menekültek meg. Samsonow szárnyhadtestei ugyan megkísérelték a közép kiszabadítását, de a németek a felmentő kísérletet meghiusították.

Samsonow serege ebben a csatában 50.000 halottat és sebesültet, 92.000 foglyot és 350 ágyut vesztett. Maga Samsonow az elfogatás helyett a halált választotta. Agyonlőtte magát. Az orosz sereg megmenekült két szárnya a Narew folyó mögé ment vissza.

A tannenbergi csata képviseli a világháború legmerészebben megtervezett és legtökéletesebb sikerü győzelmét. Ehhez hasonlót az újabbkori haditörténelem nem ismer. Az 1870. évi sedani csatában a németek szintén elfogtak egy francia sereget, de ott nagy túlerőben voltak, míg Tannenbergnél a túlerő az oroszok oldalán volt.

Rennenkampf serege a katasztrófa napján alig volt két napi járásra a csatatértől. Nem tudott Samsonowon segíteni, de magára vonta Hindenburg győzelmes seregét, melyet a német hadvezetőség szeptember elején a nyugati frontról vett két hadtesttel erősített meg. Hindenburg szeptember második hetében a mazuri tavak mögé hátrált Rennenkampfot megtámadta, az "őszi mazuri csatában" megverte és Keletporoszországból kiűzte. Rennenkampf 45.000 fogoly hátrahagyása mellett rendetlenül hátrált meg.

Hindenburg győzelmeinek hatása alatt az orosz fővezérlet a szeptember elején Varsóban kirakodott hadtesteit is a Narew folyó mentén, Keletporoszország ellen vonultatta fel. Az orosz fővezérletnek ugyanis az volt a terve, hogy a monarchia és Keletporoszország ellen kezdettől fogva alkalmazott hat seregén felül maradó keleti - később felvonuló - hadtesteiből még két sereget (a 9. és 10.) alakít Varsó-Ivangorod vonalában, ahonnan a később - a mi leveretésünk után - sorra jövő hadművelet kiindulását Berlin felé tervezte. Ezeket a hadtesteket azonban a hadiesemények hatása alatt részben Dankl ellen - mint 9. sereget, részben Hindenburg ellen - mint 10. sereget volt kénytelen alkalmazni.

A galiciai és keletporoszországi hadjárat összehasonlítása azt mutatja, hogy míg a hadiszerencse a német vezért dédelgette, addig a monarchia zászlóit nem kísérte. Az első galiciai hadjárat támadásai a monarchia seregeinek harci erejét felesleges módon elfogyasztották. Az itt bekövetkezett erőpazarlás csak akkor nem járt volna végzetes következményekkel, ha a németek egyidejüleg a franciákat tönkreverik és azután a monarchia segítségére siethetnek. De a német haditerv a marnei csatában összeomlott.