BÉKÉSI GYULA (1924)
Békési Gyula (1924) tizenhét éves korában írta első verseit. A Népszava költői köréhez tartozik. A hétköznapok eseményeit, a kétkezi munka felemelő és leverő jeleneteit foglalta néhol szuggesztív képekbe Hazatalálni (1965) című kötetében. Világszemléletére és formálására József Attila példája gyakorolt elhatározó befolyást. Az ő világa is "a külváros érdes része", itt szövi álmait, itt sejlik fel képzeletében az ifjúság nosztalgiával átszőtt, idilli képe. Az elmúlt és visszahozhatatlan évek nemcsak személyes létének múlékonyságára figyelmeztetik: ezekben emeli jelképpé az emberi összetartozás, a humánus eszmények példamutató erejét:
| Az ifjúságból egy kis maradék; |
| aztán üres lesz ... üres még az ég is. |
| Utcán néma, hömpölygő zúg-sötét, |
| Csak a csendőrző, hűvös hold fehérlik ... |
| Hűlt hamuban körmödző gallyak üszke, |
| vak szélmalom, éjjé alvadó tájék, |
| – ez vagyok már, a magam szélütöttje. |
| Ó, ha egyszer hazatalálnék. |
| (Hazatalálni) |
Következő köteteiben (Melegség fénye, 1969; Ember a hídon, 1972) még erősebb lírájának képi fogantatása. Apró élménytöredékekből építkezve, a képek mozaikjaiból rakja össze azt az eszmei tisztaságú világrendet, melyet "a rendszerező Értelem" fényével remél átvilágítani. Valóban érezni versein – hogy önjellemzését idézzük – "a mélyről indultak keserűsége" és "léleksorvasztó gyermekkor"-ának emlékeit, de e fájdalmas, keserű nyersanyagból friss ötletekkel, dinamikus versformálással mégis olyan világot tud teremteni, melynek uralkodó eleme a rend, a harmónia, a megtalált küldetés reménye.