{946.} KERTÉSZ LÁSZLÓ (1935–1971)
Kertész László (1935–1971) csupán első verseskönyvének megjelenését érte meg, a másodikat már a kegyelet rendezte sajtó alá. Jelentősnek ígérkező pályacsíra szárbaszökkenését tette lehetetlenné a halál. A Fák és agancsok (1970) és az Egyszer még (1974) című kötetek tanúsága szerint őt is, akárcsak nemzedéktársait, fogva tartotta a paraszti világ átalakulásának megrendítő élményköre. Ezt az élményanyagot legsikerültebb lírai darabjaiban valóban versépítő anyagként tudta kezelni, vagyis közösségi és személyes gondjai kifejezésének a szolgálatába állította (Apám siratása, Kuruc-keserves, Fák és agancsok). A "Hadd fájjon az a nyár" címet viselő ciklusban impresszionista érzékenységgel, látványszerűen festi meg képeit, inkább az árnyalatokra figyel, nem a versegészre. Némelyik darabján érezhetni a tudatos önalakítás igényét és küzdelmét. Posztumusz kötetének anyagát is mélyen átélt népi elkötelezettségtudat hatja át.