ALBERT ZSUZSA (1932)
Albert Zsuzsa (1932) A csönd margójára (1974) című kötetével kezdte költői pályáját, de versei jelentek meg a Külvárosi jeladás (1973) című antológiában is. Érzékeny, reflexív költő, főként morális indíttatású, sűrű képekben fogalmazza meg világérzését. Folytonos mellérendelésekkel ábrázolja a világot: egy-egy mondata mögött archaikus emlékek sejlenek föl, melyek szoros kapcsolatban vannak az emberiség gondolkodásának felhalmozott emlékeivel, tapasztalati anyagával. Nem ismeri a terek és távolságok kötöttségeit, látszólag távoli asszociációkat sűrít egybe; műveltsége, fantáziája lobogó intenzitással, nem csillapodó nyugtalansággal kalandozik a jelenségvilágban, hogy annak jelzéseitől megtermékenyülve jusson el az általánosítás magasabb fokára. Lírájának fontos, többértelmű jelképe a sziget, mely a tisztultabb és harmonikusabb emberi érzések példázataképp minden ember lelkében meglelhető mint az igazabb, humánusabb lét meghódítható tartománya. Fájdalom és elszántság, nosztalgia és gyermeki megigazulás vágya szövődik össze legjobb verseiben, melyek a modern életérzés hiteles megnyilatkozásai.